JELENTÉSa 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről: az oligarchikus struktúrák elleni küzdelemről, az uniós források csalással és összeférhetetlenséggel szembeni védelméről
2.3.2022-()
Költségvetési Ellenőrző Bizottság
Előadó: Petri Sarvamaa
PR_INI
մմѴҳ۴É
Oldal
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
VÉLEMÉNY A MEZŐGAZDASÁGI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL
INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről: az oligarchikus struktúrák elleni küzdelemről, az uniós források csalással és összeférhetetlenséggel szembeni védelméről
()
Az Európai Parlament,
–tekintettel a2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre[1],
–tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021.február12-i (EU)2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2] (RRF rendelet),
–tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[3] (a költségvetési rendelet),
–tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4] (a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet),
–tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2017. július 5-i (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[5] (ʱ-áԲ),
–tekintettel az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendeletre[6] (az EPPO rendelet),
–tekintettel a „32. éves jelentés az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről - 2020” című, 2021. szeptember 20-i bizottsági jelentésre (),
–tekintettel a Bizottság „2021. évi jogállamisági jelentés – A jogállamiság helyzete az Európai Unióban” című, 2021. július 20-i közleményére (),
–tekintettel az „Iránymutatás az összeférhetetlenségek költségvetési rendelet szerinti elkerüléséről és kezeléséről” című bizottsági feljegyzésre (az összeférhetetlenségekre vonatkozó iránymutatás) (C(2021)2119),
–tekintettel az Európai Számvevőszék „A csalások kezelése az uniós kohéziós kiadások terén: az irányító hatóságoknak hatékonyabbá kell tenniük a csalások felderítését, a válaszlépéseket és a koordinációt” című, 2019. május 16-i 06/2019. sz. különjelentésére,
–tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 2020-as éves jelentésére,
–tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra[7],
–tekintettel a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről, az intézményközi megállapodásról, az Európai Uniós Helyreállítási Eszközről és a jogállamiságról szóló rendeletről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására[8],
–tekintettel a C-156/21. sz., Magyarország kontra Parlament és Tanács, és a C-157/21. sz., Lengyelország kontra Parlament és Tanács ügyben 2021. december 12-én hozott főtanácsnoki véleményre[9],
–tekintettel „Az összeférhetetlenségről és az uniós költségvetés védelméről a Cseh Köztársaságban” című, 2018. december 13-i[10], a Cseh Köztársaság miniszterelnöke elleni, uniós pénzeszközök hűtlen kezelése és lehetséges összeférhetetlenségek miatt indított büntetőeljárás újbóli megnyitásáról szóló, 2020. június 19-i[11], és a Cseh Köztársaság miniszterelnökének összeférhetetlenségéről szóló, 2021. június 10-i[12] ááڴDzáá,
–tekintettel a Bulgáriában a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló, 2020. október 8-i állásfoglalására[13], a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról és a jogállamiság máltai helyzetéről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására[14], az uniós jog és az LMBTIQ-személyek jogainak a magyar Országgyűlés által elfogadott jogszabályváltozások következtében Magyarországon történő megsértéséről szóló, 2021. július 8-i állásfoglalására[15] és a lengyelországi jogállamisági válságról és az uniós jog elsőbbségéről szóló, 2021. október 21-i állásfoglalására[16],
–tekintettel „Az (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet alkalmazása: a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszer” című, 2021. március 25-i állásfoglalására[17],
–tekintettel a jogállamiság európai unióbeli helyzetéről és a feltételrendszerről szóló (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet alkalmazásáról szóló, 2021. június 10-i állásfoglalására[18],
–tekintettel „A Pandóra-iratokról: a pénzmosás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítésekkel kapcsolatos következmények” című, 2021. október 21-i állásfoglalására[19]
–tekintettel korábbi határozataira és állásfoglalásaira a Bizottság 2014-es, 2015-ös, 2016-os, 2017-es, 2018-as és 2019-es évre vonatkozó mentesítéséről,
–tekintettel az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának kérésére készült, „A KAP és a kohéziós alapok 50 legnagyobb kedvezményezettjéről az egyes tagállamokban” című, 2021. május 20-i tanulmányra,
–tekintettel eljárási szabályzata 54.cikkére,
–tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére,
–tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0039/2022),
A.mivel a költségvetési hatóságok elfogadták a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre vonatkozó csomagot, amely magában foglalja a NextGeneration EU helyreállítási eszközt, amelynek összege a Covid19-világjárvány utáni helyreállítás támogatására és az EU hosszú távú prioritásaira összesen egy hallatlanul magas összeget, 1,8 billió eurót tesz ki a különböző szakpolitikai területeken;
B.mivel ezen alapok végrehajtása során szigorúan tiszteletben kell tartani a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét, és mivel azok végrehajtását uniós szinten – a Parlament közreműködésével is– hivatalból teljes körűen és korlátlanul ellenőrzik; mivel azonban az uniós intézmények a nemzeti hatóságok hatékony és érdemi együttműködése nélkül gyakorlatilag sajnos meglehetősen korlátozott kapacitással rendelkeznek az uniós pénzeszközök ellenőrzésére;
C.mivel az EU pénzügyi érdekeinek védelme az átláthatóság, a demokratikus elszámoltathatóság és a polgárok igényeinek kielégítésére való képesség megerősítésére, a lakosság bizalmának fokozására és az adófizetők pénze megfelelő elköltésének biztosítására szolgáló uniós politikai napirend kulcsfontosságú eleme; mivel a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret költségvetési csomagjának összhangban kell lennie a Szerződésekben foglalt általános elvekkel, különösen az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében és a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendeletben meghatározott értékekkel, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 310. cikkében és a költségvetési rendeletben meghatározott elvével; mivel összefüggés van ezen értékek és elvek tiszteletben tartása és az uniós költségvetés hatékony végrehajtása között;
D.mivel a különböző médiaorgánumok Európa-szerte rendszeresen számolnak be csalással, összeférhetetlenséggel, korrupcióval és az EU pénzügyi érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységekkel kapcsolatos olyan botrányokról, amelyekben az uniós tagállamok magas szintű politikai képviselői érintettek, valamint vámokkal kapcsolatos, a határokon átnyúló vagy a digitális jellegű csalásról és bűncselekményekről, amelyek olykor bűnszervezetek formájában működnek, vagy azok támogatják őket; mivel ezek a botrányok aláássák az európai polgárok EU-ba és intézményeibe vetett bizalmát;
E.mivel legutóbb az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által 2021. október 3-án közzétett Pandóra-iratok révén szivárogtak ki fontos adatok, amelyek mintegy 100 ország több mint 330 politikusát és köztisztviselőjét, köztük 35 jelenlegi vagy korábbi állam- és kormányfőt érintettek, akik vállalati elkendőzésekben, valamint offshore adókijátszásban és adókikerülésben voltak érintettek; mivel ez csak egy a számos hasonló jellegű botrány közül, és mégsem történt semmilyen hatékony beavatkozás;
F.mivel az OLAF 2020-as éves jelentésében a kedvezményezettek és a szerződő felek közötti összeférhetetlenséget és összejátszást jelölte meg a csalások legrelevánsabb területeiként, különösen a közbeszerzéseket illetően; mivel az OLAF vizsgálataiban gyakran fordulnak elő az uniós finanszírozású közbeszerzési eljárások határon átnyúló beszerzéseit érintő csalási és korrupciós ügyek;
G.mivel a Parlament számos állásfoglalást fogadott el, amelyekben felszólította a Bizottságot, hogy haladéktalanul lépjen fel, és orvosolja azt a riasztó helyzetet, hogy jelentős politikai befolyással bíró vagyonos személyek, elit körök és nagy konglomerátumok visszaélnek az uniós forrásokkal;
Oligarchikus struktúrák
1.megjegyzi, hogy a mai társadalmakban az „oligarchia” kifejezés minden olyan kis, összetartó társadalmi osztályt vagy csoportot jelent, amely politikai vagy nem politikai kontextusban képes döntéseket hozni vagy másokat irányítani, vagy saját érdekében, a jogállamiság és más demokratikus szabályok figyelmen kívül hagyása és e szabályok alapelveinek esetleges megsértése mellett uralni egy politikai közösséget; megjegyzi, hogy az oligarchia keretében a politikai elit az uniós vagy nemzeti költségvetésekből származó közpénzeket saját magánérdeke szolgálatába állítja, és gyakran a nevében olyan struktúra keretében eljáró üzletemberekre támaszkodik, ahol a valódi kedvezményezettek és a tényleges tulajdonosok általában rejtve maradnak; megjegyzi, hogy a politikai és pénzügyi elit túlzott koncentrációja az állam foglyul ejtéséhez vezethet;
2.hozzáteszi, hogy a jelenlegi uniós politikai környezetben az „oligarchia” kifejezést a gazdagok és hatalmi pozícióban lévők, továbbá a gazdasági, pénzügyi és ipari szereplők politikai és kormányzati befolyásának jelzésére használják, amelyet jellemzően arra használnak, hogy a kevesek javát szolgálják a többség kárára; kiemeli, hogy egyes tagállamokban a nemzeti kormányok tagjai és más politikai pozíciókat betöltő személyek is az oligarchia részét képezik, és aktívan arra törekedtek, hogy az uniós forrásokból saját maguk jussanak pénzügyi előnyökhöz;
3.különös aggodalommal jegyzi meg, hogy az ilyen – még a kormányzati eszközök használatától, bűncselekmények elkövetésétől vagy bűnszövetkezetek támogatásától sem visszariadó – oligarchikus csoportok előfordulása az elmúlt években példátlan nagyságrendet ért el; rendkívüli aggodalommal állapítja meg, hogy a politikai összeköttetésekkel rendelkező oligarchahálózatok rabul ejthetik a nemzeti médiapiacot és beavatkozhatnak a demokratikus közszféra működésébe;
4.aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az oligarchikus rendszerek gyakran kiterjedt korrupcióval, a média szigorú ellenőrzésével és egy, maguktól az oligarcháktól nem független igazságszolgáltatási rendszerrel járnak együtt; kiemeli, hogy az oligarchikus csoportok – saját védelmük érdekében – megpróbálják ellenőrzésük alatt tartani a médiát és az igazságszolgáltatást, azt elkerülendő, hogy esetleges büntetendő cselekményeikre fény derüljön, és azokat megtorlás kövesse;
5.emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament a korrupcióval kapcsolatban azon az állásponton van, hogy az nemcsak az Unió pénzügyi érdekeit illetően okoz súlyos károkat, hanem a demokráciára, az alapvető jogokra és a jogállamiságra nézve is veszélyt jelent; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a korrupció káros hatással van a polgárok intézményekbe vetett bizalmára;
6.úgy véli, hogy a szilárd és hatékony korrupcióellenes politikák, szervek, felügyeleti rendszerek és a független igazságszolgáltatás megléte, a jogállamiság hatékony működésének biztosítása, a verseny előmozdítása, az átláthatóság fokozása, valamint a közbeszerzési szabályok funkcionális végrehajtásának és a piacokhoz való szabad hozzáférésnek a biztosítása alapvető fontosságú annak megakadályozása érdekében, hogy az oligarchák megszerezzék a gazdaság és a pénzügyi piac feletti ellenőrzést, ezzel is még jobban erősítve saját köreiket; ragaszkodik ahhoz, hogy a hatékonyabb adatgyűjtés és a vonatkozó szabályok szigorítása révén az EU mozdítsa elő az uniós és nemzeti pénzeszközök elköltésének átláthatóságát, különösen a végső kedvezményezettek és a tényleges tulajdonosok vonatkozásában, valamint gondoskodjon az ilyen szabályok megfelelő végrehajtásáról, illetve azt szorosan kövesse nyomon; e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy fokozza ez irányú erőfeszítéseit, és erősítse meg a tagállamokkal folytatott együttműködését;
Csalás és összeférhetetlenség a jelenlegi jogi keretben
7.emlékeztet arra, hogy a csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelem megerősítése érdekében az uniós jogalkotó a PIF-irányelvben[20] elfogadta az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás (és más bűncselekmények, például a szándékos hűtlen kezelés, a korrupció és a pénzmosás) fogalmának meghatározását;
8.kiemeli, hogy a költségvetési rendelet 61. cikkében bevezették az összeférhetetlenség új fogalommeghatározását, amely kizárja, hogy a költségvetés végrehajtásában részt vevő személyek – beleértve a nemzeti hatóságokat is bármely szinten – olyan intézkedéseket hozzanak , amelyekben saját érdekeik ütköznek az EU érdekeivel, és azt kifejezetten kiterjeszti a megosztott irányítás alá tartozó uniós források végrehajtására, valamint „bármely más közvetlen vagy közvetett személyes érdekre”, így az az ügyek sokkal szélesebb körére terjed ki;
9.üdvözli az összeférhetetlenségről szóló bizottsági iránymutatás közzétételét, amelynek célja a tudatosság növelése és az összeférhetetlenség elkerülésére vonatkozó szabályok tagállamok közötti egységes értelmezésének és alkalmazásának előmozdítása; sajnálja, hogy egyes tagállamokban továbbra is tapasztalhatók magas rangú politikusokat érintő összeférhetetlenségi ügyek; ösztönzi a Bizottságot, hogy a soron következő felülvizsgálat részeként szigorítsa tovább a költségvetési rendelet 61. cikke szerinti összeférhetetlenségi rendelkezéseket, különös tekintettel a költségvetés elkészítésére, annak érdekében, hogy lehetővé tegye azon köztisztviselők kategóriáinak pontosabb azonosítását, akik képesek befolyásolni az uniós költségvetésből származó pénzmozgásokat és megelőzni az ilyen konfliktusok előfordulását;
10.kéri mindazonáltal a Bizottságot, hogy módosítsa a költségvetési rendelet 167. cikke (1) bekezdésének c) pontját a „szakmai érdekellentét” pontosabb meghatározása érdekében annak biztosítása céljából, hogy azt az uniós tagállamokban egységesen értelmezzék, és hogy az uniós intézmények megfelelő intézkedéseket hozhassanak a szakpolitikákkal kapcsolatos szolgáltatási szerződésekben pénzügyi érdekeltséggel rendelkező ajánlattevők esetében;
11.megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet mellett a közbeszerzési irányelvek is hasonló fogalommeghatározásokat tartalmaznak az összeférhetetlenségre vonatkozóan, és az ágazati jogszabályokban is találhatók utalások az összeférhetetlenség elkerülésére vonatkozó kötelezettségre;
12.hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint „az összeférhetetlenség objektíven és önmagában is súlyos szabálytalanság anélkül, hogy azt az érintett felek szándékára tekintettel kellene minősíteni, és függetlenül attól, hogy jóhiszeműen vagy rosszhiszeműen jártak el”[21];
13.rámutat, hogy összeférhetetlenség nem csak a korrupcióval, a csalással és a büntetendő magatartással kapcsolatban merül fel, hanem a lobbitevékenységeket és a forgóajtó-jelenséget is érintheti; hangsúlyozza azonban, hogy az összeférhetetlenségek ebből következő feltárása és nyilvánosságra hozatala rendkívül fontos az alapkezeléssel kapcsolatos visszaélések, elfogultság, csalás és korrupció lehetséges kockázatainak azonosítása, valamint a hírnévvel kapcsolatos károk megelőzése és annak szempontjából, hogy az összeférhetetlenségi helyzetek elbizonytalanítják az európai polgárokat és erősítik az átláthatóság hiányának érzetét;
14.megismétli, hogy valamennyi tagállam polgárai számára lehetővé kell tenni, hogy megbízhassanak az uniós alapok költségvetésének valamennyi tagállamban történő végrehajtásának feddhetetlenségében, ezért fontos, hogy az összeférhetetlenség és csalás elleni védelem normái egymástól ne térjenek el;
15.megismétli azonban, hogy még a legjobb jogi keret sem képes ellensúlyozni az elégtelen végrehajtási mechanizmust; ezért felszólít az uniós szervek és a tagállamok kapacitásainak, valamint hatékony irányítási és ellenőrzési rendszereinek javítására, mivel ez kulcsfontosságú feltétele az összeférhetetlenségi ügyek nyomon követésének és kivizsgálásának, valamint az uniós források jogszerű és szabályos elköltésének biztosítása és védelme szempontjából;
16.megismétli, hogy az elmúlt években az Unióban példátlan méreteket öltött az oligarchikus struktúrák előfordulása, és jelenleg két tagállam ellen folyik az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke és a jogállamisági feltételrendszerről szóló rendelet szerinti eljárás, ami strukturális jogállamisági hiányosságokra és kiterjedt korrupcióra utal; ennek alapján úgy véli, hogy szélesebb körű vitára van szükség a megosztott irányítás jövőjéről, mivel továbbra sem tekinthető minden nemzeti hatóság megbízható partnernek az uniós forrásokat érintő hatékony és eredményes pénzgazdálkodás terén;
Főbb kihívások a kohézió és a mezőgazdaság terén
17.hangsúlyozza, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót erősíteni hivatott, az uniós költségvetés nagy részét kitevő uniós eszköz, a kohéziós politika tekintetében a 2014 és 2020 közötti programozási időszak során az európai strukturális és beruházási alapok keretében finanszírozott projektek esetében a csalárd szabálytalanságok leggyakoribb típusai a túlárazás, a helytelen, hiányzó, hamis vagy meghamisított igazoló dokumentumok, a szerződéses rendelkezések megsértése, az egyetlen ajánlattételes közbeszerzések, a támogathatósági és a közbeszerzési szabályok megsértése, valamint az etikával és feddhetetlenséggel – többek között az összeférhetetlenséggel és a korrupcióval – kapcsolatos jogsértések voltak;
18.megjegyzi, hogy léteznek olyan bevett közös gyakorlatok, amelyek jelzik a közös agrárpolitika (KAP) forrásaival való esetleges visszaéléseket, mint például a dokumentumok meghamisítása és a mesterséges feltételek megteremtése, például a mezőgazdasági üzemek felosztása az uniós mezőgazdasági kifizetések felső határának elkerülése érdekében, valamint a támogatási kérelmek benyújtása több kapcsolt vállalkozáson keresztül vagy az intézkedések hiányos végrehajtását követően;
19.rámutat, hogy számos országban komoly problémát jelent az összeférhetetlenség és a forgóajtó-jelenség; kiemeli, hogy a piaci intézkedések tekintetében számos összeférhetetlenségi esetben magas pénzösszegek érintettsége merült fel a promócióhoz kapcsolódó egyéb jogsértésekkel együtt, és hogy ezeket az OLAF jelenleg vizsgálja;
20.rámutat, hogy a KAP-alapok végrehajtásáról szóló tanulmány[22] feltárta, hogy az uniós mezőgazdasági alapok folyósítása legalább öt tagállamban[23] rendkívül problematikus kérdés, és hogy egyértelmű egyenlőtlenség áll fenn a kis- és nagyüzemi termelők számára elkülönített források között, ami rendszerszintű előnyökkel jár a nagy mezőgazdasági üzemek számára, amelyek kedvezményezettjei néha szoros kapcsolatban állnak az országukban hatalmon lévő politikai pártokkal vagy maguk is e pártok tagjai; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul fokozzák a nagyarányú földszerzéssel, a szabálytalan pályázatokkal és más elosztási eljárásokkal, valamint az uniós forrásokkal való visszaélésekkel szembeni intézkedéseket, különösen a nemzeti kormányok és hatóságok érintettsége esetén;
21.aggodalommal veszi tudomásul továbbá az EMVA költségvetési sorát érintő strukturális visszaélésekről szóló jelentéseket, miszerint több tagállamban is vendégháznak álcázott magánvillákat építettek politikai döntéshozók számára; kéri a Bizottságot, hogy tegyen határozott lépéseket e költségvetési sort érintő strukturális visszaélések jövőbeli megakadályozására, ideértve szükség esetén az EMVA-pénzeszközökre vonatkozó kifizetési feltételek módosítását is;
22.megjegyzi, hogy számos leleplező, tényfeltáró és oknyomozó cikk szerint Magyarországon Orbán Viktor a mezőgazdasági támogatások révén központosította és a belső köre számára újraosztotta a vagyont; hangsúlyozza, hogy a 2015–2019-es időszakban a tagállamok közül Magyarországon zárult a legtöbb OLAF-vizsgálat pénzügyi ajánlással;
23.sajnálatát fejezi ki az uniós alapok, és különösen a KAP-források aszimmetrikus elosztása miatt, mivel 2020-ban az összes kedvezményezett 0,5%-a több mint 100 000 EUR-t kapott, ami a teljes közvetlen kifizetési keret 16,6%-át teszi ki, míg a kedvezményezettek 75%-a 5000 EUR-nál kisebb összegű támogatásban részesült, ami a közvetlen kifizetések teljes keretének 15%-át teszi ki[24];
24.rámutat, hogy bár az EU megkövetel egy bizonyos szintű átláthatóságot, az átláthatósági intézkedések végrehajtása gyakran akadályokba ütközik, így a támogatások elosztására vonatkozó adatokhoz való nyilvános hozzáférés rendkívül nagy problémát jelent az EU-ban;
25.rámutat, hogy a közelmúltban lehetséges aggályként vetették fel az uniós pénzeszközök csehországi kezelését; emlékeztet arra, hogy a 2016–2018-as időszakban a csehországi mezőgazdasági alapok közel 75%-a mezőgazdasági nagyvállalatokhoz került; aggodalmát fejezi ki azon bizottsági ellenőrzéssel kapcsolatban, amely megerősítette, hogy Andrej Babiš miniszterelnökként befolyást gyakorolt arra, hogy az Agrofertnek – egy általa alapított agrokémiai konglomerátumnak – uniós támogatásokat ítéljenek oda; hangsúlyozza, hogy Andrej Babiš az Agrofert tényleges tulajdonosa, az összeférhetetlenség tehát nyilvánvaló;
26.mélységesen sajnálja, hogy a jelenlegi helyzet, amely lehetővé teszi, hogy egy személy korlátlan összegekhez jusson a megosztott irányítás alá tartozó alapokból, bizonyos tagállamokban az oligarchikus struktúrák, a nepotizmus és a korrupció kialakulását ösztönzi; ismét azon véleményének ad hangot, miszerint a megosztott irányítás alá tartozó alapokból egy személy által megszerezhető teljes összeg felső határának meghatározása határt szabna az oligarchikus struktúrák megerősödésének;
27.kéri a Bizottságot, hogy a költségvetési rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatában módosítsa a 63. cikk (8) bekezdését, kiegészítve azzal, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az uniós költségvetésből egy adott pénzügyi évben egy adott kedvezményezett vagy tényleges tulajdonos részére teljesített kifizetések összege nem haladhatja meg az alkalmazandó ágazati szabályokban előírt határértékeket, és semmiképpen sem haladhatja meg az egy természetes személyre vonatkozó éves összesített teljes összeget; kéri a Bizottságot, hogy a felülvizsgálat keretében tegyen konkrét javaslatokat az egy természetes személyre vonatkozó éves összesített teljes összegre; úgy véli, hogy a KAP tekintetében az első pillérből egy adott természetes személynek teljesített kifizetések esetében az 500000 EUR, a második pillérből egy adott természetes személynek teljesített kifizetések esetében pedig az 1000000 EUR éves teljes összeghatár a megfelelő;
28.rámutat, hogy az OLAF szerint 2018-ban és 2019-ben az Unión belül Romániában tárták fel a legtöbb csalást; elismeri, hogy a romániai kis- és közepes méretű mezőgazdasági üzemek nagyfokú bürokráciával szembesülnek még az alapvető finanszírozási és támogatási összegekhez való hozzáférés tekintetében is;
29.emlékeztet arra, hogy 2020 a Covid19-járvány miatt példátlan körülmények éve volt; rámutat, hogy a világjárványból kifolyólag a pénzügyi érdekek védelme szempontjából a bevételi és a kiadási oldalon egyaránt új kockázatok merültek fel;
30.hangsúlyozza, hogy ezek a kockázatok nemcsak 2020-ra vonatkoznak, hanem még több évig is fennállnak; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy e téren fokozzák erőfeszítéseiket és együttműködésüket;
Aggodalomra okot adó egyéb területek
31.mély aggodalommal veszi tudomásul, hogy az egységes piaci eredménytábla szerint a csupán egyetlen ajánlattevővel kötött szerződések aránya 2018-ban és 2019-ben Csehországban és Lengyelországban mintegy 50%, 2019-ben Magyarországon és Görögországban 40%, Portugáliában pedig 38% volt; ugyanilyen aggodalommal tölti el az olyan közbeszerzési eljárások aránya, amelyekről ajánlattételi felhívás nélkül egy vállalattal folytattak tárgyalást: ez Cipruson 2016-ban 40%, majd 2018-ban és 2019-ben némi javulást követően 25% volt, Bulgária esetében pedig 2019-ben 29%-ott tett ki; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az olyan ajánlati felhívás után odaítélt szerződések aránya, amelyek neve és feltételei nem voltak egyértelműek, 2019-ben az Egyesült Királyságban 65%, Litvániában 59%, Romániában 44%, Portugáliában pedig 41% volt;
32.kiemeli, hogy a szervezett bűnözés – többek között a maffiajellegű bűnözés – egyre többször érinti a határokon átnyúló tevékenységeket és az EU pénzügyi érdekeit érintő ágazatokat; sajnálja, hogy a maffiajellegű szervezett bűnözés elleni küzdelmet illetően számos tagállam nem rendelkezik külön jogszabályokkal, és kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon a tagállamok között e téren meglévő különbségekkel, és vegyen fontolóra új harmonizációs intézkedéseket;
33.hangsúlyozza, hogy e számadatok azt mutatják, hogy számos tagállamban továbbra is súlyos hiányosságok tapasztalhatók a közbeszerzés terén; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nem megfelelő ajánlati felhívások átláthatatlan struktúráknak és a szerződések nepotista odaítélésének kedvezhetnek;
34.ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a megelőző rendszerellenőrzései során súlyos hiányosságokat tárt fel a közbeszerzési szerződések ellenőrzéséért felelős magyar hatóságnál, aminek következtében Magyarországnak a 2007 és 2013 közötti időszakban odaítélt uniós finanszírozású szerződések kapcsán 10%-os átalánykorrekciót kellett fizetnie[25], ami megközelítőleg 1,2 milliárd EUR-t tett ki, továbbá a 2007 és 2013 közötti időszakra további 1,5 milliárd EUR összegű pénzügyi korrekciót kellett eszközölnie; hangsúlyozza, hogy ez a magyarországi közbeszerzés működését illetően súlyos rendszerszintű hiányosságokra enged következtetni;
35.ismételten aggodalmát fejezi ki az OLAF vizsgálatai és a Bizottság ellenőrzései miatt, amelyek súlyos hiányosságokat tártak fel a szlovák földterület-nyilvántartásban, miután nagyarányú földszerzésről és csalásról számoltak be; kiemeli, hogy a szlovák hatóságok csak kettős igénylés esetén ellenőrzik, hogy a kérelmező jogszerűen rendelkezik-e a földterülettel; úgy véli, hogy az ilyen ellenőrzéseket minden tagállamban és minden kifizetési kérelem esetében digitális és automatizált formában kellene végezni, hogy megakadályozzák a bűnszervezetek és oligarchikus struktúrák általi nagyarányú földszerzést;
36.hangsúlyozza, hogy Máltán és Cipruson az tapasztalható, hogy a pénzeszközök jelentős mértékben néhány kedvezményezett kezében koncentrálódnak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság ellenőrzései mindkét országban jelentős hiányosságokat tártak fel az irányítási és kontrollrendszerekben; hangsúlyozza, hogy a gyenge irányítási és kontrollrendszerek nem nyújtanak megfelelő védelmet az uniós pénzeszközök számára az összeférhetetlenséggel és az oligarchikus struktúrák által elkövetett visszaélésekkel szemben;
Rendelkezésre álló jogorvoslatok és megelőzés a jelenlegi helyzetben
37.nagyra értékeli az OLAF hosszú távú intenzív vizsgálati tevékenységét, amely számos politikailag ellentmondásos és összetett ügyre terjed ki; sajnálja, hogy az OLAF a tagállamokhoz intézett ajánlásait követően a vádemelési arány a 2007–2014-es időszak 53%-áról a 2016–2020 közötti időszakban 37%-ra csökkent; megjegyzi továbbá, hogy az elmúlt években nem értékelték, hogy a visszafizettetésre javasolt pénzösszegeket ténylegesen milyen mértékben fizettették vissza, és hogy a 2009–2016 közötti évekre vonatkozó, legfrissebb értékelés szerint a visszafizettetési arány 21%; felhívja az OLAF-ot és a Bizottságot, hogy vizsgálják ki ezen alacsony arány mögöttes okait; ismételten felhívja az OLAF-ot, hogy fokozza erőfeszítéseit és éberségét, különösen egyes olyan tagállamokban, ahol ezek az esetek gyakoriak, és hogy rendszeresen kövesse nyomon ajánlásait és a tagállamok által hozott intézkedéseket, és ezeket az információkat hozza nyilvánosságra éves jelentéseiben;felhívja a tagállamok hatóságait, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a vádemelési arány javítása érdekében, és szorosan működjenek együtt az uniós intézményekkel és szervekkel annak biztosítása érdekében, hogy a szervezett bűnözés és az oligarchák által eltulajdonított pénzeszközöket visszaszerezzék;
38.hangsúlyozza, hogy az újonnan létrehozott Európai Ügyészség (EPPO) kulcsfontosságú szerepet tölt be és hozzáadott értékkel bír az uniós pénzügyi érdekek védelmében; mélységesen sajnálja, hogy öt tagállam továbbra sem vesz részt az EPPO-ban; sürgeti ezeket a tagállamokat, hogy csatlakozzanak az EPPO-hoz; nagyra értékeli az Európai Ügyészség arra irányuló törekvéseit, hogy nagyon nehéz körülmények között is működőképessé váljon; hangsúlyozza, hogy a vizsgálatok és a büntetőeljárások EPPO általi hatékony lefolytatásához elengedhetetlen a PIF-irányelv megfelelő átültetése; emlékeztet arra, hogy a PIF-irányelv átültetéséről szóló bizottsági jelentés megállapítja, hogy habár az irányelvet minden tagállam átültette, további intézkedésekre van szükség a még fennálló megfelelési problémák megoldásához, amelyek főként a bűncselekményi tényállások meghatározását, valamint a jogi és természetes személyek felelősségét, illetve a velük szemben alkalmazható szankciókat érintik; hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészség és a tagállamok közötti együttműködés szintén alapvető fontosságú annak érdekében, hogy az Európai Ügyészség a lehető leghatékonyabban tudja értékelni az irányítási és kontrollrendszerek megfelelő működését az ellenőrzési intézkedések lefolytatásához;
39.megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az említett bizottsági jelentés által érintett egyes ügyek a közelmúltban az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozónak minősültek;
40.elismerését fejezi ki az OLAF, az Európai Ügyészség és az Europol által a pénzügyi bűncselekmények, többek között a korrupció, a csalás, a pénzmosás és az adókijátszás elleni küzdelem terén végzett felbecsülhetetlen értékű munkáért, és hangsúlyozza, hogy ezek az intézmények tartósan munkaerő- és forráshiánnyal küzdenek, mivel a Tanács, mint az egyik költségvetési hatóság, nem hajlandó elegendő emberi és pénzügyi erőforrást engedélyezni az éves költségvetési eljárás során; üdvözli az Európai Ügyészség költségvetésének 3,8 millió euróval történő növelését a 2022. évi éves költségvetési eljárás során, és emlékeztet arra, hogy a nyomon követésre és a vizsgálatokra fordított minden egyes euró megtérül az uniós költségvetés szempontjából; felhívja ezért a Tanácsot, hogy vizsgálja felül álláspontját, és tegye lehetővé ezen ügynökségek és hivatalok humánerőforrás-finanszírozásának növelését, elősegítve fontos küldetésük megfelelő és hatékony végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan nyújtson be támogató jellegű költségvetés-tervezeteket a költségvetési hatóságoknak; üdvözli az OLAF és az Europol arra irányuló összehangolt erőfeszítéseit, hogy megvizsgálják a gyorsreagálású erő eszközének kockázatait és sebezhetőségeit; felhívja a tagállamokat, hogy a több országot érintő csalások elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében szorosabban működjenek együtt egymással, illetve az uniós intézményekkel;
41.megismétli, hogy a Bizottságnak számos eszköz áll rendelkezésére az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, ideértve a közös rendelkezésekről szóló rendeletet, a költségvetési rendeletet és a jogállamisági feltételrendszerről szóló rendeletet; hangsúlyozza, hogy szükség esetén a Bizottságnak az uniós pénzügyi jogszabályok és az alkalmazandó ágazatspecifikus és pénzügyi szabályok alapján rendelkezésre álló valamennyi eszközt azonnal és teljes körűen fel kell használnia az uniós költségvetés hatékony védelme érdekében, ideértve a kifizetési határidők megszakítását, a kifizetések felfüggesztését, a pénzügyi korrekciókat vagy a kiadások uniós finanszírozásból való kizárását, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikke szerinti kötelezettségszegési eljárásokat, az ellenőrzéseket és auditokat, az uniós költségvetési rendelet 61. cikkének való megfelelést, vagy kellően indokolt esetekben az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének alkalmazását, amely az EU alapvető értékeit érintő kockázatokkal foglalkozik a tagállamokban, ahogy az a közelmúltban Lengyelország és Magyarország esetében történt;
42.sajnálja, hogy a jelenleg rendelkezésre álló, a hatékony adatbányászathoz, valamint a csalás és a korrupció felderítéséhez nagyban hozzájáruló informatikai eszközöket – Arachne és EDES – csak a tagállamok kis százaléka használja, és ösztönzi, hogy a csalás és az összeférhetetlenség megelőzéséhez vegyenek igénybe kialakulóban lévő technológiákat; felszólít a korai felismerési és kizárási rendszer használatának kötelezővé tételére a megosztott irányítás keretében, és arra, hogy hozzanak létre egy átlátható, uniós szintű feketelistát; megjegyzi továbbá, hogy a korai felismerési és kizárási rendszer nem tesz különbséget nagyobb vállalatok leányvállalatai között; felszólít az Arachne adatbányászati és adatgazdagítási eszköz tagállamok általi kötelező használatára a KAP-alapok és az európai strukturális és beruházási alapok kedvezményezettjeivel kapcsolatos nagyobb átláthatóság elérése, valamint a problémás gazdasági szereplők és a velük kapcsolatban álló magánszemélyek vagy természetes személyek hatékony és eredményes azonosítása, illetve a csalárd tevékenységek jobb megelőzése és feltárása érdekében; tudatában van, hogy az Arachne első kiigazításait már 2022 második negyedévének végéig végre kell hajtani; hangsúlyozza, hogy az Arachne, az EDES, valamint az intézményi és nemzeti adatbázisok interoperabilitása és harmonizációja elengedhetetlen az uniós költségvetéssel kapcsolatos csalások megelőzését és azonosítását célzó hatékony információcsere biztosításához; úgy véli, hogy az európai vizsgálati szervek számára teljes és közvetlen hozzáférést kell biztosítani az Arachne adatbázishoz;
43.ösztönzi a tagállamokat, hogy az ellenőrzési folyamat megkönnyítése és javítása céljából támogassák az interoperabilitást a földtulajdon-nyilvántartási rendszerek, a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer és az állatnyilvántartási rendszerek között, valamint az integrált igazgatási és kontrollrendszerek (IIER) összehasonlíthatóságát a végső kedvezményezettek és a különböző tagállamokban leányvállalatokkal rendelkező rejtett anyavállalatok átláthatóságának elérése érdekében;
44.emlékeztet arra, hogy a vállalkozások és tényleges tulajdonosaik azonosítására szolgáló adatok gyakran nem könnyen hozzáférhetők és néha egyáltalán nem állnak rendelkezésre, mivel 292 jelentéstételi rendszer létezik a KAP és a kohéziós politika finanszírozásának kedvezményezettjeire vonatkozó információk közzétételére, és ezért a meglévő információk jelenleg több száz regionális, nemzeti és régióközi jelentéstételi rendszerre tagolódnak, amelyek csak a közvetlen kedvezményezettekre vonatkozó alapvető információkat szolgáltatnak; rámutat, hogy ez megnehezíti a tényleges tulajdonosokra és a megosztott irányítású mezőgazdasági alapok és a mezőgazdasági alapok végső kedvezményezettjeire vonatkozó adatok gyűjtését, feldolgozását és nyilvánosságra hozatalát, végső soron pedig az ilyen adatok és az általuk kapott uniós források összegének átfogó áttekintését, valamint a csalás és a korrupció eseteinek felderítését és az uniós forrásokkal való visszaélések megfelelő kivizsgálását;
45.alapvető fontosságúnak tartja az adatgyűjtés szabványosítását, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a meglévő jelentéstételi rendszereket egy uniós szintű közös adatbázisba foglalják és hangolják össze; ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy uniós szintű standardizált, interoperábilis, digitális jelentéstételi és nyomon követési rendszert, amely többek között az Arachne adatbázist is magában foglalja, valamint javítsa az ellenőrzést és kifizetést végző helyi ügynökök képzését; hangsúlyozza, hogy e rendszernek tartalmaznia kell a végső kedvezményezettekre és tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat, és lehetővé kell tennie, hogy az ugyanazon kedvezményezettre vagy tényleges tulajdonosra vonatkozó minden egyes összeget összesítsék, amelynek eredményeképp megkapjuk a megosztott irányítás alá tartozó alapokból kapott összes támogatás teljes összegét;
46.megjegyzi, hogy a tényleges tulajdonos azonosítására vonatkozó kötelezettségnek legalább akkor érvényesülnie kell, ha bármely természetes vagy jogi személy a szóban forgó társaság több mint 15%-ának tulajdonosa; hangsúlyozza, hogy a rokonok tulajdonában lévő társasági részesedéseket össze kell vonni és egy egésznek kell tekinteni;
47.úgy véli, hogy a fent említett korrekciós intézkedések egyike sem zárja ki a feltételrendszerről szóló rendeletben meghatározott „jogállamisági feltételrendszer” alkalmazását azokban az esetekben, amikor a Bizottság úgy ítéli meg, hogy más eszközök nem elég hatékonyak az uniós költségvetés védelméhez; hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Ügyészségről szóló rendelet hatályával ellentétben, amely öt tagállamra nem terjed ki, a feltételrendszerről szóló rendelet közvetlenül és egyenlően alkalmazandó valamennyi tagállamban;
48.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2021. január 1. óta a Bizottság nem tudott megfelelő lépéseket tenni az akkor hatályba lépett feltételrendszerről szóló rendelet alkalmazása érdekében; megismétli az Európai Parlament álláspontját, miszerint a feltételrendszerről szóló rendeletet 2021. január 1-jétől kivétel nélkül alkalmazni kell; megjegyzi, hogy a Bizottság 2021. november közepén levelek küldésével párbeszédet indított Magyarországgal és Lengyelországgal; sajnálja, hogy a Bizottság megtagadja az Európai Parlamenttől az e levelekhez való hozzáférést, valamint arra kényszeríti az Európai Parlamentet, hogy médiabeszámolókból tájékozódjon a legújabb fejleményekről; mindazonáltal úgy véli, hogy a küldött informális levelek nem elegendőek a rendelet alkalmazásához, és ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság haladéktalanul és megkülönböztetés nélkül kezdje meg a rendelet alkalmazását;
49.üdvözli a Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságának nemrégiben tett kijelentését, amely szerint az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében jövőre öt tagállamban[26] alapos helyszíni ellenőrzéseket fognak végezni, az ellenőrzési mechanizmusok megbízhatóságára összpontosítva;
50.hangsúlyozza az oknyomozó újságírók fontos szerepét az uniós költségvetést negatívan érintő korrupció, csalások és illegális tevékenységek elleni küzdelemben; e tekintetben megismétli, hogy az oknyomozó újságírást meg kell védeni a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel, valamint a személyes zaklatással, a megfélemlítéssel és az életveszélyes fenyegetésekkel szemben; hangsúlyozza a visszaélések bejelentésére való ösztönzés és ugyanakkor az uniós jogszabályozás által előírt jogi védelem biztosításának fontosságát is;
51.ennek kapcsán mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Andrej Babiš egykori cseh miniszterelnök is szerepel a Pandóra-iratokban, mert franciaországi ingatlanja vásárlásakor offshore finanszírozást használt, pedig ugyanabban az időben személyesen vett részt az Európai Tanács döntéshozatalában, többek között a többéves pénzügyi keretről és a pénzmosás elleni küzdelemről szóló jogszabályokra vonatkozó döntések meghozatalában is;
52.felhívja a Bizottságot, hogy ragaszkodjon az alkalmazandó szabályok szigorú és következetes végrehajtásához, használja fel az összes rendelkezésre álló forrást és alkalmazzon hatékony irányítási és ellenőrzési rendszereket a korrupció, a csalás és az összeférhetetlenség kockázatának kezelésére, valamint hogy jobban kövesse nyomon a mezőgazdasági kifizető ügynökségek helyzetét, illetve hivatalos és nem hivatalos függetlenségét; úgy véli, hogy a tételes ellenőrzés és audit mind nemzeti, mind európai szinten kulcsfontosságú feltétele az uniós alapok védelmének; sajnálja, hogy az új KAP keretében nem történt kellő előrelépés az oligarchikus struktúrák elleni küzdelemben, ideértve például a végső kedvezményezettekkel kapcsolatos korlátozott mértékű tájékoztatást és átláthatóságot, valamint a felső határérték önkéntes jellegének fenntartását, ami akadályozza a mezőgazdasági alapok méltányosabb elosztását; aggasztónak tartja, hogy az új KAP nem erősíti meg az európai szintű ellenőrzési rendszerek szerepét;
53.hangsúlyozza, hogy a csalásellenes koordinációs szolgálatok saját országukban fontos szerepet játszanak az uniós költségvetés csalással szembeni védelmében; ezért megismétli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az irányító hatóságok és a csalásellenes koordinációs szolgálatok elegendő erőforrással, valamint megfelelő készségekkel és kompetenciákkal rendelkezzenek a csalás elleni stratégiák kidolgozásához, valamint a hatékony csalás elleni intézkedések és gyakorlatok végrehajtásához;
54.rámutat, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret részét képező Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell az összeférhetetlenség, a korrupció és a csalás hatékony megelőzését, feltárását és korrekcióját, a kettős finanszírozás és a javak hamis tulajdonba adásának elkerülését, valamint az alapok kifizetésének átláthatóságát és az alapok végső felhasználóinak megfelelő azonosítását érintő szabályok megerősítését; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a költségvetési hatóságokat minden olyan helyzetről tájékoztassák, amikor a költségvetésen kívüli eszközökből származó forrásokat visszaélés, korrupció, csalás vagy a jogállamiság megsértése gyanújára hivatkozva nem fizetik ki, és amikor a tagállamok nem rendelkeznek a csalások kiszűrését célzó, kellően hatékony rendszerrel; felhívja a Tanácsot, hogy csak azokat a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre vonatkozó terveket fogadja el, amelyek teljesítik a támogatás valamennyi jogi, szociális és szakpolitikai feltételét; hangsúlyozza, hogy helyreállítási és rezilienciaépítési terveikben a tagállamoknak ki kell fejteniük a vonatkozó intézkedéseket, amelyeknek tartalmazniuk kell a nemzeti szintű konzultációs folyamat összefoglalását, valamint az EU pénzügyi érdekei védelmének biztosítása érdekében bevezetett kontroll- és ellenőrzési rendszer ismertetését;
55.emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz eredménytáblája a helyreállítási és rezilienciaépítési párbeszéd alapjául fog szolgálni, és azt a Bizottságnak évente kétszer aktualizálnia kell; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelettel teljes összhangban, valamint a kialakított közös mutatók és jelentéstételi módszertan alapján biztosítsa az előirányzott mérföldkövek és célok végrehajtása tekintetében elért eredmények alapos nyomon követését; emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz olyan feltételekhez kötött, amelyek szavatolják a források átlátható felhasználását, és elviekben kiküszöbölik a korrupciót vagy a csalást, a kettős finanszírozást vagy az összeférhetetlenséget; úgy véli, hogy az ellenőrzéseket ki kell terjeszteni a végső kedvezményezetteknél ténylegesen felmerült költségekre is; kiemeli az Európai Parlament és a Bizottság közös erőfeszítéseit, amelyek eredményeként a tagállamok mostantól kötelesek tájékoztatást adni a végső kedvezményezettekről;
56.hangsúlyozza, hogy az EU pénzügyi érdekeinek védelme és különösen a csalás, a korrupció és az összeférhetetlenség megelőzése és felderítése érdekében fontos tudni, hogyan költik el az uniós forrásokat, és ki részesül ténylegesen az uniós forrásokból, mivel a legnagyobb kedvezményezettek gyakran összetett tulajdonosi struktúrák mögé rejtőznek, amelyek székhelye akár az azonosítási folyamatot még átláthatatlanabbá tevő adóparadicsom is lehet;
57.a 2020. december 16-i intézményközi megállapodást követően és amint azt már több állásfoglalásban is kifejezésre juttatta, megismétli a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy hozzanak létre egy, a Bizottság által kifejlesztett egységes, integrált és interoperábilis jelentéstételi és nyomonkövetési rendszert, amely magában foglal többek között egy egységes adatbányászati és kockázatértékelési eszközt az uniós finanszírozásból végső soron közvetlenül vagy közvetve részesülőkre vonatkozó adatokhoz való hozzáférés, azok tárolása, összesítése és elemzése érdekében;
58.úgy véli, hogy az uniós források felhasználásának lehető legnagyobb átláthatósága érdekében elengedhetetlen, hogy egy ilyen adatbázist a lehető legnagyobb mértékben az alkalmazandó adatvédelmi szabályokkal és az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összhangban fejlesszenek ki, és a vonatkozó és nem érzékeny adatokat tömören, átfogóan és felhasználóbarát módon tegyék hozzáférhetővé a nyilvánosság számára az uniós közkiadásokba vetett bizalom és a nyilvános ellenőrzés fokozása érdekében;
59.megismétli, hogy rendkívül fontos az uniós forrásokkal való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás; sajnálja, hogy az uniós források kedvezményezettjeiről vezetett adatbázisok nem tartalmaznak információkat a végső kedvezményezettekről és azok tényleges tulajdonosairól; sajnálja, hogy az ellenőrző hatóságok nem tudják azonosítani a finanszírozások végső kedvezményezettjeit; mélységesen sajnálja, hogy nem kormányzati szervezeteket használtak a terrorista és szélsőséges szervezeteknek nyújtott finanszírozás leplezésére; hangsúlyozza, hogy a kedvezményezettek átláthatóságára vonatkozó közös szabályokat azokra az ernyőszervezetekre is alkalmazni kell, amelyek uniós forrásokban részesülnek, és azokat a hálózatukba tartozó nem kormányzati szervezeteknek továbbítják, annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság és az ellenőrző hatóságok ellenőrizni tudják a projekt céljait és végső kedvezményezettjeit; sajnálja, hogy a Bizottság nem tett javaslatot a nem kormányzati szervezetek harmonizált fogalommeghatározására, amely alapján ellenőrizni lehetne a végső kedvezményezetteket; megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet meghatározza az ilyen szervezetek kiválasztására és a pénzeszközök ilyen szervezetek részére történő odaítélésére vonatkozó szabályokat, valamint az ellenőrzési mechanizmusokat; kéri a Bizottságot, hogy a fogalommeghatározás szempontjából is vizsgálja felül a költségvetési rendeletet, és vezesse be a nem kormányzati szervezetek egyértelmű kategóriáit, valamint az ellenőrzéseket a végső kedvezményezetteknél ténylegesen felmerülő költségekre is terjessze ki;
60.mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós költségvetés védelme – beleértve az információk átfogó feldolgozását, a könnyű hozzáférhetőséget, a részletes auditálás megvalósíthatóságát, az érdemi ellenőrzést és a finanszírozott intézkedések nyomon követésének és értékelésének lehetőségét, amint azt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet előirányozta – nem épült be megfelelően a többéves pénzügyi keretre vonatkozó csomag egészébe; elismeri, hogy ez a hiányosság hatalmas mértékben gyengíti mind a végrehajtási intézkedések átláthatóságának szintjét, mind az ellenőrzés és a nyomon követés hatékonyságát;
61.arra a következtetésre jut, hogy bár az új többéves pénzügyi keret bevezet bizonyos eszközöket, mint például a speciális eszközökre előirányzott megnövelt összegek vagy a jogállamiság fenntartására szolgáló költségvetési mechanizmus létrehozása, még mindig szükség van az oligarchia-ellenes gyakorlatok megerősítését szolgáló olyan további eszközökre, amelyeket a költségvetési rendelet következő felülvizsgálata keretében be lehetne vezetni;
°
°°
62.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
VÉLEMÉNY A MEZŐGAZDASÁGI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL(13.01.2022)
a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részére
a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről: az oligarchikus struktúrák elleni küzdelemről, az uniós források csalással és összeférhetetlenséggel szembeni védelméről
()
A vélemény előadója: Ara-Kovács Attila
JAVASLATOK
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felkéri a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:
Az általános érdekeket szolgáló költségvetés a mezőgazdaságban
1.hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika (KAP) forrásai a 2021–2027 közötti időszakra szóló uniós költségvetés 31%-át teszik ki, és ezért nagyobb felelősséggel tartozunk mindenfajta visszaéléssel, korrupcióval és összeférhetetlenséggel szembeni védelmükért, mert ezek károsak a közpolitika imázsát tekintve és sértik a költségvetéshez hozzájáruló európai polgárok érdekeit; hangsúlyozza, hogy ezek a források megfelelő végrehajtásuk esetén erős támogatást nyújtanak az uniós élelmiszer-termeléshez; ismételten hangsúlyozza, hogy végrehajtásukért, irányításukért és megfelelő felhasználásukért a Bizottság és a tagállamok közösen viselnek felelősséget; megállapítja továbbá, hogy a természeti erőforrások fejezetére vonatkozó hibaarány 2% alatt stabilizálódott, és hogy a közvetlen kifizetésekre vonatkozó hibaarány ennél jelentősen alacsonyabb;
A jelentéstételi és ellenőrzési rendszerek interoperabilitása
2.örömmel fogadja a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által kért, „The Largest 50 Beneficiaries in each EU Member State of CAP and Cohesion Funds” (A KAP és a kohéziós alapok 50 legnagyobb kedvezményezettje az egyes uniós tagállamokban) című tanulmányt, és hangsúlyozza az uniós jelentéstételi rendszerek – többek között uniós szintű megosztott adatbázisok és az ezek közötti interoperabilitás révén történő – megszilárdításának, észszerűsítésének és harmonizációjának fontosságát annak érdekében, hogy olyan adatok és információk álljanak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik az egyes tagállamok tulajdonosi struktúráinak ellenőrzését és összehasonlítását; hangsúlyozza továbbá, hogy a KAP-ra és a kohéziós politikai alapokra vonatkozó jelentéstételi rendszereknek tartalmazniuk kell a végső kedvezményezettekre vonatkozó információkat, hogy a források nyilvántartása alapján elemzéseket lehessen végezni; úgy véli, hogy ehhez harmonizálni kellene a közzétételi követelményeket és a nyílt adatokra vonatkozó követelményeknek megfelelő adatformátumokat olyan mutatókkal, amelyek lehetővé teszik a végső kedvezményezettek, az anyavállalatok és a tényleges tulajdonosok azonosítását a nemzeti és uniós szintű adatbázisokban; úgy véli, hogy a nagyobb átláthatóság döntő tényező a csalás és az összeférhetetlenség feltárásában; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy ezeket az adatokat egységes, géppel olvasható formátumban tegyék közzé, továbbá biztosítsák az információk interoperabilitását; e tekintetben jobb együttműködésre szólít fel a tagállamok között;
3.ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az interoperabilitást a földtulajdon-nyilvántartási rendszerek, a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer és az állatok azonosítása között, valamint az integrált igazgatási és kontrollrendszerek (IIER) összehasonlíthatóságát a végső kedvezményezettek és a különböző tagállamokban leányvállalatokkal rendelkező rejtett anyavállalatok átláthatóságának elérése érdekében, az ellenőrzési folyamat megkönnyítése és javítása céljából;
A KAP első pillérébe tartozó intézkedések
4.tudomásul veszi az aktív mezőgazdasági termelők uniós szintű meghatározását az új KAP-ban, amely meghatározás célja annak megakadályozása, hogy magánszemélyek vagy vállalkozások akkor is részesüljenek KAP-támogatásban, ha üzleti tevékenységük nem mezőgazdasági jellegű vagy csak marginálisan az; hangsúlyozza azonban, hogy az oligarchikus struktúrák elleni küzdelem terén egyelőre nem történt elég előrelépés; e tekintetben hangsúlyozza, hogy bár az elmúlt években csökkent az uniós bevételekhez és kiadásokhoz kapcsolódó csalások és szabálytalanságok száma, több intézkedésre van szükség ahhoz hogy fel lehessen számolni a KAP finanszírozási rendszerével kapcsolatos, oligarchák általi visszaéléseket; megjegyzi, hogy ez nagyrészt a KAP költségvetésének valamennyi végső kedvezményezettjét érintő korlátozott átláthatóságnak tudható be; üdvözli a KAP finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló rendeletben a Parlament által a tagállamokra vonatkozóan javasolt új kötelezettséget, amelynek megfelelően 2023-tól kezdve gyűjtik és közzéteszik a KAP által támogatott mezőgazdasági földterületet birtokló kedvezményezetti csoportok, köztük az anyavállalatok nevét; hangsúlyozza, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, valamint az Unió hitelességének és pártatlanságának megőrzése a programok kiadásai tekintetében továbbra is prioritás kell, hogy maradjon az Unió és tagállamai számára;
Újraelosztás és felső határértékek
5.hangsúlyozza, hogy tovább kell javítani a kis és nagy kedvezményezettek közötti egyensúlyt, és tagállami szinten célzottabb támogatást kell biztosítani, különös tekintettel a fiatal mezőgazdasági termelőkre; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KAP egyik fő célja, nevezetesen a földet művelők támogatása, még mindig jelentős fejlesztésre szorul; felhívja ezért a tagállamokat, hogy a források méltányosabb elosztása érdekében – többek között a minimumkövetelményeken túlmenően – használják a különböző újraelosztási eszközöket (ideértve a felső határértékeket is); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kifizetések felső határértékének alkalmazása az új KAP-ban is önkéntes maradt, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy alkalmazzák a közvetlen kifizetések felső határértékére vonatkozó rendelkezéseket, az anyavállalatok szintjén is; megismétli, hogy a KAP-támogatást az aktív mezőgazdasági termelőknek kell nyújtani;
6.emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági üzemek szerkezete tagállamonként igen eltérő, ezért a KAP-on belül a tagállamoknak sokféle önkéntes intézkedés áll rendelkezésükre a kifizetések újraelosztásához;
Az Arachne adatbázis fokozott használata
7.hangsúlyozza, hogy az Arachne – az adatok gyűjtésére és összekapcsolására (adatbányászatra) kifejlesztett informatikai eszköz –, amelynek célja az európai strukturális és beruházási alapokkal kapcsolatos csalási kockázati mutatók meghatározása, fő eszköz lehetne a KAP-források kedvezményezettjei átláthatóságának megteremtéséhez; emlékeztet arra, hogy az Arachne még nem felel meg teljes mértékben a célnak valamennyi KAP-beavatkozás esetében, és hogy a Bizottság 2025-ben jelentést fog benyújtani, amelyben értékeli az Arachne használatát és a különböző tagállami rendszerekkel való interoperabilitását a tagállamok általi használat lehetséges kiterjesztése céljából; reméli, hogy időközben a közös adatbányászati megközelítés kiterjeszthető a KAP-kiadások fennmaradó részére is;
8.tudomásul veszi az Arachne adatkinyerési program önkéntes alkalmazását a 2023–2027-es programozási időszak elején, de hangsúlyozza, hogy ez nem megy elég messzire; sajnálja, hogy a KAP reformjára irányuló tárgyalások során nem fogadták el az Arachne kötelező használatát; megismétli arra irányuló felhívását, hogy az adatbányászati és átláthatósági megközelítést – amelyet jelenleg csak a közös rendelkezésekről szóló rendelet keretében megvalósuló beruházásfinanszírozások esetében használnak – terjesszék ki az első és a második pillér kifizetési területeinek valamennyi ellenőrzésére; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Arachne használatát kötelezővé tegyék a tagállamok számára, különösen a mezőgazdasági alapok kezelésével összefüggésben annak érdekében, hogy nagyobb átláthatóságot teremtsenek a KAP-forrásokból részesülő anyavállalatok és tényleges tulajdonosok tekintetében; hangsúlyozza továbbá, hogy az az adófizetők pénze felhasználásának átláthatóbbá tétele és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében kötelezővé kell tenni a korai felismerési és kizárási rendszer (EDES) használatát a KAP-források tekintetében; hangsúlyozza, hogy az Arachne, az EDES, valamint az intézményi és nemzeti adatbázisok interoperabilitása és harmonizációja elengedhetetlen az uniós költségvetéssel kapcsolatos csalások megelőzését és azonosítását célzó hatékony információcsere biztosításához;
9.felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb hozzon létre egy átfogó, valós idejű nyomon követési rendszert, amely információkat gyűjt a KAP első és második pilléréből kapott valamennyi támogatásról, beleértve a vállalatok és a tényleges tulajdonosok közötti kapcsolatokra vonatkozó nyilvánosan hozzáférhető információkat az uniós források felhasználása során;
Csalások megelőzése és felderítése
10.sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg csalásmegelőzési és -felderítési képességeit, beleértve a magánszemélyektől és érdekelt felektől érkező bejelentések megerősítését, valamint a csalások felderítésére szolgáló informatikai eszközök fejlesztését és jobb kihasználását, és alkalmazzon szigorúbb szankciókat azokra, akik a forrásokat rendeltetésüktől eltérő célokra használják fel; hangsúlyozza, hogy az új KAP-ról folytatott tárgyalások során a Parlament ragaszkodott a hatékony monitoring és kontrollrendszerekhez az Unió pénzügyi érdekeit érintő azon kockázatok megelőzése érdekében, amelyek a KAP új teljesítési modelljének bevezetéséből adódhatnak, amely az uniós mezőgazdasági alapok kezelésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokból sokat európai szintről a nemzeti közigazgatásokra ruház át; e tekintetben hangsúlyozza a Parlament azon kötelezettségvállalását, hogy ellenőrzi a Bizottság által jóváhagyott KAP-stratégiai tervek tagállamok általi végrehajtását, és szamon kéri a Bizottságtól a Szerződésekben és a társjogalkotók által a KAP-rendeletekben meghatározott kötelezettségek betartását;
A csalás és a finanszírozással való visszaélés elleni küzdelemben részt vevő uniós szervek
11.üdvözli az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozását, amelynek megbízatása magában foglalja az uniós költségvetés elleni bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozást, vádhatósági eljárás lefolytatását és az elkövetők bíróság elé állítását, így fontos eszközül szolgál a csalás és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben az EU-ban; hangsúlyozza a tagállamok, valamint a csalás és a finanszírozással való visszaélés elleni küzdelemben részt vevő uniós szervek (Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), Európai Számvevőszék, Eurojust és az EPPO) közötti szorosabb együttműködés és koordináció fontosságát; felhívja továbbá a tagállamokat annak biztosítására, hogy az illetékes nemzeti hatóságok megfelelő finanszírozásban és képzésben részesüljenek az uniós költségvetés védelmével kapcsolatos feladataikat tényleges ellátásához; úgy véli, hogy az összeférhetetlenség és a csalás elleni küzdelem nemcsak olyan átfogó információs és ellenőrzési rendszert igényel, amely világos és pontos képet ad a KAP-források elosztásáról, hanem az OLAF megerősített szerepét is feltételezi: az OLAF-ot fokozott erőfeszítésekre és éberségre szólítja fel az összeférhetetlenség eseteivel és az oligarchikus struktúrákkal kapcsolatban, különösen azokban a tagállamokban, ahol gyakrabban derítenek fel ilyen eseteket; hangsúlyozza, hogy a finanszírozással való ilyen jellegű visszaélések kárt okoznak az adófizetőknek és az EU pénzügyi érdekeinek; elismerését fejezi ki az OLAF és az Európai Számvevőszék munkájával kapcsolatban; emlékeztet az ombudsman határozatára (1782/2019/EWM. sz. ügy) arról, hogy az egyes állami kifizetéseket össze kell kapcsolni azzal a földterülettel, amelyre odaítélték, az uniós forrásokkal való lehetséges csalások és visszaélések csökkentése érdekében;
12.felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ötödik pénzmosási irányelvet valamennyi tagállamban teljes körűen és helyesen hajtsák végre, különös tekintettel a tényleges tulajdonosok nyilvános nyilvántartásainak és a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók tényleges tulajdonosai nyilvántartásainak végrehajtására;
13.emlékeztet az 1306/2013/EU rendelet 60. cikkére, amely bevezeti az előnyök megszerzéséhez szükséges, mesterségesen teremtett feltételekkel szemben a szabályok kijátszására vonatkozó záradékot;
14.sürgeti az uniós Kopernikusz Föld-megfigyelési program nagyobb mértékű alkalmazását a bejelentett és a ténylegesen megművelt parcellák közötti eltérések feltárására;
Összeférhetetlenség és nagyarányú földszerzés
15.emlékeztet Andrej Babiš cseh miniszterelnök esetére, aki – bár 2017 februárjában két vagyonkezelői alapba helyezte át az Agrofertet – a könyvvizsgálók megállapítása alapján még mindig az Agrofert mezőgazdasági üzem tényleges tulajdonosa, és így összeférhetetlenség áll fenn;
16.aggodalmát fejezi ki a magas szintű összeférhetetlenségek és az oligarchák általi nagyarányú földszerzések miatt, különösen, ha ebben a kormányok és az állami hatóságok is részt vesznek; ezzel összefüggésben kéri, hogy a Bizottság gyakoroljon fokozott ellenőrzést a tagállamok felett, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul erősítsék meg a nagyarányú földszerzéssel, a szabálytalan pályázatokkal vagy más elosztási eljárásokkal, valamint az uniós pénzzel való visszaéléssel szembeni intézkedéseket; kiemeli, hogy a nagyarányú földszerzés és a földkoncentráció olyan gyakorlatok, amelyek negatívan befolyásolják a helyi közösségek gazdasági és szociális jólétét, akadályozzák a generációs megújulást, mert a gazdaságokat, főképpen a kis méretű gazdaságokat, kiszorítják a tevékenységből, és akadályozzák a földhöz való hozzáférésüket és azt, hogy új mezőgazdasági üzemeket hozzanak létre; felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak azonnali intézkedéseket a nagyarányú földszerzés és a szélsőséges földkoncentráció kezelése érdekében; kéri továbbá, hogy tegyenek különbséget a nagyarányú földszerzés és a mezőgazdasági kisparcellák felhalmozódása között, amely a nagyfokú széttagoltság csökkentésének és a gazdaságilag életképes mezőgazdasági egységek létrehozásának egyik módja; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák be az uniós költségvetési rendeletet, és különösen hajtsák végre az összeférhetetlenségről szóló 61. cikket, és alkalmazzák valamennyi uniós forrás kifizetéseire; felhívja a Bizottságot, hogy érvényesítse a 61. cikknek való megfelelést, és értékelje az összeférhetetlenségek források felhasználására gyakorolt hatását, valamint az oligarchák elleni küzdelmet és a támogatásokkal való visszaéléseket;
17.felhívja a Bizottságot, hogy növelje értékelési folyamatai politikai súlyát, különös tekintettel a forgóajtó-jelenségből eredő lehetséges összeférhetetlenségekre;
Dzáá
18.sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsan orvosolja a jogállamiság elvének tagállamokban történő megsértését, amely súlyosan veszélyezteti az uniós források tisztességes, jogszerű és pártatlan elosztását; hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartása és a KAP-források helyes végrehajtása közötti egyértelmű kapcsolatot, és kiemeli valamennyi uniós forrás védelmének fontosságát; sürgeti a Bizottságot, hogy tanúsítson fokozott éberséget a jogállamisággal kapcsolatos kérdésekben, és szükség esetén aktiválja az arányos szankciórendszert;
A döntéshozatali folyamat átláthatósága
19.hangsúlyozza, hogy fontos a döntéshozatali folyamat teljes átláthatósága, mert ez az összeférhetetlenség megelőzését szolgáló intézkedés; hangsúlyozza, hogy ezért az uniós pénzügyi tranzakciók jogszerűségének és szabályosságának alapvető feltétele, hogy minden tagállamban hatékony irányítási és kontrollrendszerek álljanak rendelkezésre.
INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
Az elfogadás dátuma |
11.1.2022 |
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
42 3 3 |
||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Mazaly Aguilar, Clara Aguilera, Atidzhe Alieva-Veli, Álvaro Amaro, Attila Ara-Kovács, Carmen Avram, Benoît Biteau, Mara Bizzotto, Daniel Buda, Asger Christensen, Angelo Ciocca, Ivan David, Paolo De Castro, Jérémy Decerle, Salvatore De Meo, Herbert Dorfmann, Dino Giarrusso, Francisco Guerreiro, Martin Häusling, Martin Hlaváček, Krzysztof Jurgiel, Jarosław Kalinowski, Elsi Katainen, Gilles Lebreton, Norbert Lins, Chris MacManus, Colm Markey, Alin Mituța, Marlene Mortler, Ulrike Müller, Maria Noichl, Juozas Olekas, Pina Picierno, Maxette Pirbakas, Bronis Ropė, Anne Sander, Petri Sarvamaa, Simone Schmiedtbauer, Annie Schreijer-Pierik, Marc Tarabella, Veronika Vrecionová, Sarah Wiener, Juan Ignacio Zoido Álvarez |
|||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Eric Andrieu, Manuel Bompard, Petros Kokkalis, Zbigniew Kuźmiuk, Cristina Maestre Martín De Almagro |
NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN
42 |
+ |
ECR |
Mazaly Aguilar, Krzysztof Jurgiel, Zbigniew Kuźmiuk, Veronika Vrecionová |
NI |
Dino Giarrusso |
PPE |
Álvaro Amaro, Daniel Buda, Salvatore De Meo, Herbert Dorfmann, Jarosław Kalinowski, Norbert Lins, Colm Markey, Marlene Mortler, Anne Sander, Petri Sarvamaa, Simone Schmiedtbauer, Annie Schreijer-Pierik, Juan Ignacio Zoido Álvarez |
Renew |
Atidzhe Alieva-Veli, Asger Christensen, Jérémy Decerle, Elsi Katainen, Alin Mituța, Ulrike Müller |
S&D |
Clara Aguilera, Eric Andrieu, Attila Ara-Kovács, Carmen Avram, Paolo De Castro, Cristina Maestre Martín De Almagro, Maria Noichl, Juozas Olekas, Pina Picierno, Marc Tarabella |
The Left |
Manuel Bompard, Petros Kokkalis, Chris MacManus |
Verts/ALE |
Benoît Biteau, Francisco Guerreiro, Martin Häusling, Bronis Ropė, Sarah Wiener |
3 |
- |
ID |
Ivan David, Gilles Lebreton, Maxette Pirbakas |
3 |
0 |
ID |
Mara Bizzotto, Angelo Ciocca |
Renew |
Martin Hlaváček |
ⲹá:
+:mellette
-:ellene
0:ٲóǻá
INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
Az elfogadás dátuma |
10.2.2022 |
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
22 4 2 |
||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Matteo Adinolfi, Gilles Boyer, Olivier Chastel, Caterina Chinnici, Lefteris Christoforou, Corina Crețu, Ryszard Czarnecki, José Manuel Fernandes, Luke Ming Flanagan, Daniel Freund, Isabel García Muñoz, Monika Hohlmeier, Jean-François Jalkh, Mislav Kolakušić, Joachim Kuhs, Ryszard Antoni Legutko, Claudiu Manda, Alin Mituța, Younous Omarjee, Michèle Rivasi, Sándor Rónai, Petri Sarvamaa, Simone Schmiedtbauer, Angelika Winzig, Lara Wolters, Tomáš Zdechovský |
|||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Katalin Cseh, Mikuláš Peksa |
AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA
22 |
+ |
PPE |
Lefteris Christoforou, José Manuel Fernandes, Monika Hohlmeier, Petri Sarvamaa, Simone Schmiedtbauer, Angelika Winzig, Tomáš Zdechovský |
Renew |
Gilles Boyer, Olivier Chastel, Katalin Cseh, Alin Mituța |
S&D |
Caterina Chinnici, Corina Crețu, Isabel García Muñoz, Claudiu Manda, Sándor Rónai, Lara Wolters |
The Left |
Luke Ming Flanagan, Younous Omarjee |
Verts/ALE |
Daniel Freund, Mikuláš Peksa, Michèle Rivasi |
4 |
- |
ECR |
Ryszard Czarnecki, Ryszard Antoni Legutko |
ID |
Matteo Adinolfi, Jean-François Jalkh |
2 |
0 |
ID |
Joachim Kuhs |
NI |
Mislav Kolakušić |
ⲹá:
+:mellette
-:ellene
0:ٲóǻá
- [1] HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o.
- [2] HLL57., 2021.2.18., 17.o.
- [3] HLL193., 2018.7.30., 1.o.
- [4] HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o.
- [5] HLL198., 2017.7.28., 29.o.
- [6] HL L 283., 2017.10.31., 1.o.
- [7] HL L 433I., 2020.12.22., 28. o.
- [8] HLC445., 2021.10.29., 15.o.
- [9] A C-156/21. sz., Magyarország kontra Parlament és Tanács ügyben (EU:C:2022:97) és a C-157/21. sz., Lengyelország kontra Parlament és Tanács ügyben (EU:C:2022:98) 2022. február 16-án hozott ítéletek.
- [10] HLC388., 2020.11.13., 157.o.
- [11] HL C 362., 2021.9.8., 37. o.
- [12] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0282.
- [13] HL C 395., 2021.9.29., 63. o.
- [14] HLC506., 2021.12.15., 64.o.
- [15] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0362.
- [16] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0439.
- [17] HLC494., 2021.12.8., 61.o.
- [18] HLC67., 2022.2.8., 86.o.
- [19] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0438.
- [20] 26 tagállamban végrehajtották, Dánia kivételével.
- [21] A T-277/97. sz., Ismeri Europa Srl kontra Számvevőszék ügyben 1999. június 16-án hozott ítélet, ECLI:EU:T:1999:124.]
-
[22] Sabeb et al, Mire költik az uniós pénzeket? A KAP-alapok végrehajtásának elemzése Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Szlovákiában és Romániában, a Greens/EFA képviselőcsoport megbízásából készült jelentés
Európai Parlament, 2021. február. - [23] Bulgária, Cseh Köztársaság, Magyarország, Szlovákia és Románia.
- [24] Az Európai Bizottság „Mezőgazdasági termelők számára teljesített közvetlen kifizetések – grafikonok és ábrák – 2020-as pénzügyi év” című jelentése.
- [25] Johannes Hahn biztos válaszai a CONT bizottság írásbeli kérdőívére, amelyet a 2019. november 11-i meghallgatáson ismertettek. Elérhető a következő internetcímen: https://emeeting.europarl.europa.eu/emeeting/committee/en/agenda/201911/CONT? meeting=CONT-2019-1111_1&session=11-11-09-00, 63–64.o.
- [26] Románia, Lengyelország, Bulgária, Ciprus és Málta.