ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYaz erőszak eszkalálódásáról a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén
10.2.2025-()
az eljárási szabályzat 136. cikkének (2) bekezdése alapján
Thierry Mariani, Jordan Bardella, Pierre‑Romain Thionnet, Matthieu Valet, Nikola Bartůšek
a Patriots képviselőcsoport nevében
10‑0105/2025
Az Európai Parlament állásfoglalása az erőszak eszkalálódásáról a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén
()
Az Európai Parlament,
–tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK) szóló korábbi, különösen a 2018. január 18-i[1] és a 2022. november 24-i[2] állásfoglalására, amelyek a régióbeli konfliktusokat és humanitárius aggályokat tárgyalták,
–tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről és a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről szóló 2008. január 17-i állásfoglalására[3] és az emberi jogok kongói demokratikus köztársaságbeli megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,
–tekintettel Kaja Kallasnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) az EU nevében a kivui biztonsági helyzetről tett, 2025. január 25-i nyilatkozatára,
–tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló, 2019. december 9-i tanácsi következtetésekre, amelyek felvázolják az EU KDK-val kapcsolatos stratégiai megközelítését,
–tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a KDK-ról szóló határozataira, különösen a 2024. december 20-án elfogadott 2765 (2024) sz. határozatra, amely 2025. december 20-ig meghosszabbította az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójának (MONUSCO) megbízatását, valamint a 2023. június 27-i 2688 (2023) sz. határozatra, amely 2024. július 1-jéig megújította a KDK-val szembeni szankciórendszert,
–tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4],
–tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, és másrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezetének tagjai közötti partnerségi megállapodásra[5] (Szamoai Megállapodás),
–tekintettel az Afrikai Unió és az Egyesült Nemzetek égisze alatt 2013. február 24-én aláírt, a Kongói Demokratikus Köztársaság és a régió békéje és biztonsága érdekében folytatandó együttműködésről szóló addisz-abebai keretmegállapodásra, amelynek célja a KDK-beli instabilitás kiváltó okainak kezelése a regionális együttműködés előmozdítása, az állami szuverenitás tiszteletben tartása és a fegyveres csoportoknak nyújtott külső támogatás megszüntetése révén,
–tekintettel az emberek és népek jogairól szóló afrikai chartára, amelyet 1981. június 27-én fogadtak el, és amely 1986. október 21-én lépett hatályba,
–tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-én egyhangúlag elfogadott 1325 (2000). sz. határozatára,
–tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság 2006. február 18-án elfogadott alkotmányára,
–tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,
–tekintettel a KDK-val foglalkozó szakértői csoport által az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöke számára készített S/2024/432. sz. jelentésre,
–tekintettel a KDK-val foglalkozó szakértői csoport által az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöke számára készített S/2024/969. sz. jelentésre,
–tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a kongói demokratikus köztársasági helyzetről szóló, 2025. január 26-i sajtónyilatkozatára, amely megerősítette a nemzetközi közösség elkötelezettségét a KDK szuverenitása és területi integritása mellett,
–tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható és reziliens értékláncairól szóló, az Európai Unió és Ruanda által 2024. február 19-én aláírt egyetértési megállapodásra,
–tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (2) bekezdésére,
A.mivel a KDK-nak több évtizede kell olyan fegyveres konfliktusokkal szembenéznie – különösen Észak- és Dél-Kivu keleti régióiban –, amelyeket helyi, regionális és nemzetközi szereplők szítanak;
B.mivel a KDK-ban zajló konfliktus 1998 óta több mint 5,4 millió ember, elsősorban polgári személy halálát okozta, így a II. világháború óta ez a leghosszabb és legtöbb halálos áldozatot követelő konfliktus;
C.mivel a halálos áldozatok jelentős részben gyermekek voltak, akik erőszak áldozatává váltak, alultápláltságtól és megelőzhető betegségektől szenvedtek, amelyeket a folyamatos instabilitás súlyosbított;
D.mivel napjainkban a KDK-ban továbbra is jelen van az erőszak, a támadások, a gyilkosságok és az emberi jogok széles körű megsértése, melyet belföldi és külföldi fegyveres csoportok követnek el, különösen az ország keleti részén;
E.mivel a Kongó-folyó Szövetség és ennek fő tagja, a Március 23. Mozgalom (M23) elnevezésű lázadó csoport Ruanda dokumentált támogatásával a közelmúltban kiszélesítette az összetűzéseket Észak-Kivuban, amelyek Észak-Kivu fővárosának, Gomának elfoglalásában csúcsosodtak ki, ez pedig a KDK szuverenitásának és területi integritásának közvetlen megsértését jelenti;
F.mivel számos ENSZ-jelentés – többek között az ENSZ KDK-val foglalkozó szakértői csoportjának megállapításai – többször dokumentálták, hogy Ruanda katonai, logisztikai és pénzügyi támogatást nyújt az M23-nak, jóllehet a ruandai kormány ezt hivatalosan tagadta;
G.mivel a folyamatban lévő konfliktus az emberi jogok széles körben való megsértését eredményezte, beleértve a tömeggyilkosságot, a szexuális erőszakot, a kényszerű lakóhelyelhagyást és a katonák kényszertoborzását, Afrika egyik legsúlyosabb elhúzódó humanitárius válságát okozva;
H.mivel az M23 lázadó csoport háborús fegyverként rendszeresen használja a szexuális erőszakot és bántalmazást, amit számos emberi jogi szervezet és ENSZ-jelentés is dokumentált;
I.mivel a kivui régiókban fokozódó erőszak következtében több mint 700000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására, ami tovább súlyosbította a menekülttáborokban és a nem hivatalos táborokban már egyébként is nehéz humanitárius helyzetet;
J.mivel a KDK keleti részén fokozódó erőszak következtében több mint 3000 polgári személy életét vesztette, és 13 MONUSCO-békefenntartó elesett;
K.mivel fegyveres csoportok, köztük az M23 továbbra is illegálisan aknázza ki a KDK hatalmas ásványkincseit, többek között a koltánt, a kobaltot és az aranyat, felhasználva ezeket a konfliktus finanszírozására, ugyanakkor megfosztva a kongói népet nemzeti vagyonától;
L.mivel az EU 2024 februárjában egyetértési megállapodást írt alá Ruandával a kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható értékláncairól, annak ellenére, hogy Ruandának a KDK ásványainak illegális kiaknázásában játszott szerepe egyre nagyobb aggodalomra adott okot; mivel ez az egyetértési megállapodás nem alkalmas a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc biztosítására, mivel kizárólag az értékesítő saját nyilatkozatain alapul, és nem biztosít ellenőrizhető bizonyítékot a nyomonkövethetőségre vonatkozóan;
M.mivel Ruanda elnökét, Paul Kagamét 2024. július 15-én a szavazatok 99,18%-ával újraválasztották, ezáltal további öt évvel meghosszabbították 24 éve tartó uralmát, a ruandai politikai szabadság hiányával kapcsolatos, széles körben elterjedt aggodalmak mellett;
N.mivel a MONUSCO, az ENSZ KDK-ban működő békefenntartó missziója, több mint két évtizede tartózkodik az országban, de továbbra is csak nagy nehézségek árán képes megelőzni a nagymérvű erőszakot és az emberi jogok megsértését;
O.mivel az Afrikai Uniónak (AU), a Kelet-afrikai Közösségnek (EAC) és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek (SADC) lehetősége van arra, hogy nagyobb szerepet játsszon a békefenntartásban és a régió helyzetének stabilizálásában, kiegészítve így a MONUSCO tevékenységét és más diplomáciai erőfeszítéseket, feltéve, hogy ezek a kezdeményezések tiszteletben tartják a KDK szuverenitását és igazodnak az ország kívánságaihoz;
P.mivel a regionális erőfeszítések – többek között a João Lourenço angolai elnök által vezetett luandai folyamat – közvetíteni igyekezett a KDK és Ruanda között, bár a folytatódó ellenségeskedés aláásta a diplomáciai előrelépést;
Q.mivel a Nagy-tavak régiójában a helyzet továbbra is rendkívül instabil, és a KDK és Ruanda közötti teljes körű háború nemcsak hatalmas szenvedést okozna a kongói polgári lakosságnak, hanem destabilizálná a tágabb kelet- és közép-afrikai régiót is;
R.mivel William Ruto kenyai elnök kezdeményezésére 2025. február 7–8-án közös SADC–EAC-csúcstalálkozóra került sor, amely lehetőséget biztosított a KDK és Ruanda közötti politikai párbeszédre;
1.egyértelműen elítéli, hogy az M23 lázadó csoport Ruanda támogatásával elfoglalta Gomát, mert ez súlyosan sérti a KDK szuverenitását, és veszélyezteti a regionális stabilitást; elítéli, hogy Ruanda dokumentáltan támogatja az M23-at, és követeli, hogy ennek azonnal vessen véget;
2.ismételten hangsúlyozza, hogy rendíthetetlenül támogatja a régió stabilitását, és felszólít a KDK területi integritásának teljes körű tiszteletben tartására; hangsúlyozza a nemzetközi határok és a nemzetek szuverenitása tiszteletben tartásának fontosságát; elítél minden olyan fellépést, amely ezen elvek aláásására törekszik;
3.határozottan elítéli a Kivuban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértéseket, többek között a fosztogatást, a tömeges szexuális erőszakot és a lakoság lakhelyelhagyásra kényszerítését, amelyek súlyos humanitárius válságot okoztak, és több mint 230000 embert kényszerült lakóhelyének elhagyására; megjegyzi, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint Észak- és Dél-Kivu tartományban már több mint 4,6 millió belső menekült tartózkodik;
4.legmélyebb részvétét fejezi ki a békefenntartó misszió során életét vesztett 13 MONUSCO-katona családjának, valamint a jelenlegi erőszakos cselekményekben meggyilkolt 3000 civil személy családjának;
5.elítéli a KDK természeti erőforrásainak, különösen az érceknek és a kritikus fontosságú nyersanyagoknak a fegyveres csoportok általi szisztematikus kiaknázását és illegális kitermelését; megállapítja, hogy ez a kizsákmányolás nemcsak a kongói népet fosztja meg nemzeti vagyonától, hanem a konfliktust is táplálja, mivel az e forrásokból származó bevételeket lázadó tevékenységek finanszírozására fordítják;
6.elítéli, hogy a modern rabszolgaságot állandósítják a régió bányászati ágazataiban, különösen a kisüzemi bányákban; megjegyzi, hogy a bányászok, köztük a gyermekek, embertelen munkafeltételeknek, kényszermunkának és súlyos kizsákmányolásnak vannak kitéve;
7.mély aggodalmát fejezi ki az M23 közelmúltbeli dél-kivui offenzívája és a Ruanda által támogatott lázadó szövetség uszító retorikája miatt; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek a fellépések tovább destabilizálhatják a régiót, etnikai feszültségeket kelthetnek, és alááshatják a békére irányuló erőfeszítéseket;
8.tudomásul veszi az M23 által kihirdetett egyoldalú tűzszünetet; rámutat arra, hogy jóllehet ez a fejlemény átmeneti szünetet hozhat az aktív összetűzések között, a kongói kormány ezt a tűzszünetet „hamis kommunikációnak” minősítette a folytatódó erőszakról szóló jelentések mellett;
9.mély aggodalmát fejezi ki Ruanda fokozódó militarizálódása és a konfliktus teljes körű háborúvá való lehetséges eszkalálódása miatt, amely destabilizálhatja az egész Nagy-tavak régiót; hangsúlyozza a diplomácia fontosságát, és felszólítja az összes regionális szereplőt, hogy konstruktívan vegyenek részt az olyan átgyűrűző hatások megelőzésében, amelyek szélesebb körű válsághoz vezethetnek;
10.hangsúlyozza, hogy egyes szomszédos országok, különösen Uganda konfliktusban játszott szerepe átláthatatlan; átláthatóságra és elszámoltathatóságra szólít fel valamennyi érintett külső fél részéről;
11.tudomásul veszi a Bizottság bejelentését, amely szerint 2025-re 60 millió EUR kezdeti összegű humanitárius támogatást nyújt a KDK-nak; felszólít a humanitárius segítségnyújtás – többek között az élelmiszer, a tiszta víz, az orvosi segítségnyújtás és a menedékhelyek biztosításának – további javítására, összpontosítva a nők és a gyermekek védelmére;
12.megjegyzi, hogy a humanitárius segítségnyújtást a humanitárius elvek teljes körű tiszteletben tartása mellett kell biztosítani; felhívja a Bizottságot az uniós finanszírozás hatékony végrehajtásának biztosítására, hogy a finanszírozás közvetlenül a helyi közösségek javát szolgálja, és tényleges értékén jusson el hozzájuk;
13.hangsúlyozza a konfliktus által okozott súlyos környezeti veszélyeket, különösen a Virunga Nemzeti Park tekintetében, amely UNESCO világörökségi helyszín; emlékeztet arra, hogy a nemzeti park egyedülálló élővilágában már korábban károkat okozott az orvvadászat, az erdőirtás és az élőhelyek elpusztítása, amit tovább súlyosbítanak az instabil helyi viszonyok; azonnali intézkedéseket kér e természeti kincsek megóvása érdekében a helyszínen jelen lévő valamennyi fél részéről;
14.sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul függessze fel és átlátható módon vizsgálja felül az EU és Ruanda közötti, a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló egyetértési megállapodást, tekintettel Ruandának a KDK destabilizálásában betöltött szerepére; megjegyzi, hogy a 2024 februárjában aláírt egyetértési megállapodást azon állítások fényében vizsgálják, amelyek szerint Ruanda a KDK erőforrásait aknázza ki a konfliktus táplálásához; kiemeli, hogy az egyetértési megállapodás 3. pillére – amely arra irányul, hogy Ruandának a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben való részvétele, a bányák szerint lebontott adatok közzététele és az ásványok eredetének tudományos ellenőrzése révén megerősítse a kellő gondosság elvét és a nyomonkövethetőséget – nem hiteles, mivel kizárólag az értékesítő saját nyilatkozatain alapul, és nem biztosít ellenőrizhető bizonyítékot a nyomonkövethetőségre vonatkozóan;
15.sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul fagyassza be és vizsgálja felül a Ruandával folytatott pénzügyi támogatási, fejlesztési és biztonsági együttműködési programokat, válaszul a KDK folyamatban lévő destabilizálására; hangsúlyozza, hogy a Szamoai Megállapodás 101. cikkének (7) bekezdése szerint az uniós finanszírozás a Bizottság felülvizsgálatának következtetései alapján újraindítható és módosítható;
16.megdöbbenésének ad hangot, amiért a Bizottság passzivitást tanúsít a Kivuban évek óta fennálló, folyamatos atrocitásokkal szemben; felszólít a ruandai ásványianyag-ellátási láncok alapos kivizsgálására annak biztosítása érdekében, hogy tiszteletben tartsák az EU-nak a régióban meglévő előjogait – az eddig aláírt megállapodásokban az egyes felekre háruló kötelezettségeknek megfelelően;
17.kéri egy közös biztonság- és védelempolitikai kiképzési misszió létrehozását a KDK hadserege számára, hogy növeljék a polgári lakosság védelmére, a fegyveres csoportok elleni küzdelemre és a konfliktusövezet stabilizálására irányuló kapacitását, a tényleges helyszíni operatív szükségleteihez igazítva;
18.elismeri, hogy újra kell értékelni a MONUSCO hatékonyságát, tekintettel a hosszú ideje tartó jelenlétére és arra, hogy megbízatása és erőforrásai ellenére csupán korlátozott hatása van a nagymérvű atrocitások megelőzésére; felhívja az ENSZ-t, hogy értékelje stratégiáját és békefenntartó képességét;
19.üdvözli a megbékélésre irányuló regionális erőfeszítéseket, például a João Lourenço angolai elnök által vezetett luandai folyamatot és a Tanzániában tartott közös SADC–EAC-csúcstalálkozót; arra ösztönzi a KDK-t és Ruandát, hogy kezdjenek politikai párbeszédet, és ezzel összefüggésben mozdítsák elő a megbékélést;
20.üdvözli az AU, az EAC és a SADC közelmúltbeli erőfeszítéseit, és felkéri őket, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a stabilizációban a MONUSCO-t kiegészítő, afrikai vezetésű kezdeményezések révén, tiszteletben tartva ugyanakkor a KDK kívánságait és szuverenitását;
21.újólag megerősíti, hogy támogatja az afrikai vezetésű békefolyamatot a KDK keleti részén zajló konfliktus megoldása érdekében; felszólítja az összes felet arra, hogy térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz; sürgeti az összes felet, hogy kezdjenek konstruktív párbeszédet a háború fenntartható és békés megoldása érdekében, összhangban az AU Béke- és Biztonsági Tanácsa 1256. rendkívüli miniszteri ülésén elfogadott közleménnyel;
22.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda elnökeinek, miniszterelnökeinek és parlamentjeinek, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.