Az Európai Parlament 2018. november 29-i állásfoglalása a WTO jövőjéről ()
Az Európai Parlament,
–tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó, 1994. április 15-i Marrákesi Egyezményre,
–tekintettel a WTO 2001. november 14-i dohai miniszteri nyilatkozatára(1),
–tekintettel a WTO-val kapcsolatos korábbi ááڴDzá, különösen a Kereskedelmi Világszervezet reformjáról szóló, 2008. április 24-i(2) és a WTO 11. miniszteri konferenciáját előkészítő többoldalú tárgyalásokról szóló, 2017. november 15-i(3) ááڴDzá,
–tekintettel a WTO-ról szóló parlamenti konferencia Buenos Airesben megtartott évi ülésén 2017. december 10-én konszenzussal elfogadott zárónyilatkozatra(4),
–tekintettel a 2017 decemberében Buenos Airesben tartott 11. miniszteri konferencia eredményeire – beleértve a miniszteri határozatokat –, amelyen nem volt mód miniszteri nyilatkozat elfogadására(5),
–tekintettel a kereskedelemösztönző támogatás hatodik átfogó felülvizsgálatára, amelyre 2017. július 11–13-án került sor(6) Genfben,
–tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira(7),
–tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében létrejött, 2016.november óta hatályos Párizsi Megállapodásra,
–tekintettel az Éghajlat-változási Kormányközi Testület legutóbbi, 2018.október8-án közzétett jelentésére, amely rámutat, hogy a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozása még mindig lehetséges, ha az országok 2020-ig fokozzák nemzeti kötelezettségvállalásaikat,
–tekintettel az Európai Tanács 2018. június 28-i következtetéseinek 16. pontjára(8),
–tekintettel az Egyesült Államok, Japán és az Európai Unió kereskedelmi minisztereinek háromoldalú találkozóján 2018. május 31-én elfogadott együttes nyilatkozatra(9),
–tekintettel az EU és Kína közötti 20.csúcstalálkozó együttes nyilatkozatára, amely létrehozza a WTO reformjával foglalkozó, miniszterhelyettesi szinten elnökölt munkacsoportot(10);
–tekintettel a WTO modernizációjáról szóló, 2018.szeptember18-i bizottsági stratégiai dokumentumra(11),
–tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,
–tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0379/2018),
A.mivel a WTO megalakulása óta központi szerepet játszik a multilateralizmus megerősítésében, az inkluzív gazdasági világrend előmozdításában és a nyitott, szabályokon alapuló és megkülönböztetésmentes multilaterális kereskedelmi rendszer kiépítésében; mivel a fejlődő országok mára a világkereskedelem mintegy felét bonyolítják le, míg ez az arány 2000-ben 33 százalékot tett ki, valamint hogy a mélyszegénységben élők száma 1990 óta a felére, valamennyivel egymilliárd alá csökkent; mivel a WTO jogok és kötelezettségek rendszerére épül, ami arra kötelezi a tagokat, hogy nyissák meg saját piacaikat, és ne alkalmazzanak megkülönböztetést;
B.mivel a kormányok és vállalkozások számára a WTO-nak kell a fő referenciapontnak maradnia a szabályozás és a kereskedelmi viták terén;
C.mivel az EU következetesen támogatja a kereskedelem erős, multilaterális és szabályokon alapuló megközelítését, minthogy az uniós gazdaság, valamint az uniós munkavállalók és fogyasztók és partnereik egyre nagyobb mértékben integrálódtak a globális értékláncokba, és mind az import, mind az export, illetve a társadalmi és környezeti feltételek esetében függnek a kiszámítható nemzetközi kereskedelemtől;
D.mivel a 2017 decemberében Buenos Airesben tartott 11. miniszteri konferencia eredményei csalódást keltettek, és világosan megmutatták, hogy a szervezet tárgyalási funkciója működésképtelen;
E.mivel a szabályokon alapuló, multilaterális kereskedelmi rendszer a WTO létrehozása óta legsúlyosabb válságával néz szembe, amely a szervezet azon alapvető funkcióit fenyegeti, hogy meghatározza a nemzetközi kereskedelem alapvető szabályait és szerkezetét, valamint biztosítsa valamennyi multilaterális szervezet leghatékonyabb és legfejlettebb vitarendezési mechanizmusát;
F.mivel az olyan jelentős kivételek ellenére, mint a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás, a WTO kereskedelmi reformja a 2000-es évek óta nem halad megfelelő mértékben;
G.mivel a Fellebbezési Testület a határozatok kötelező jellege és a testület független és pártatlan felülvizsgálati szervként való működése miatt a WTO „koronaékszere”; mivel a Fellebbezési Testület elérte a működőképességhez szükséges bírák minimális számát Shree Baboo Chekitan Servansing bíró megbízatási idejének lejárata után, aminek következtében csupán három kinevezett bíró maradt; mivel ez, az Amerikai Egyesült Államok kormánya által okozott patthelyzet egy olyan rendszer összeomlásához vezethet, amely elengedhetetlenül fontos a WTO valamennyi tagja közötti viták rendezéséhez;
1.megismétli, hogy teljes mértékben elkötelezett a multilaterizmus tartós értékei mellett, és felhív a tisztességes és szabályozott kereskedelmen alapuló, mindenki javát szolgáló kereskedelmi menetrend megalkotására, amely hozzájárul a béke és a biztonság megteremtéséhez és a fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásához azáltal, hogy figyelembe veszi és megerősíti a társadalmi, környezeti és emberi jogi szempontokat, és biztosítja, hogy a többoldalúan elfogadott és harmonizált szabályokat mindenki tekintetében egyenlően alkalmazzák és valóban betartsák; hangsúlyozza, hogy a WTO-nak is hozzá kell járulnia az igazságos kereskedelem előmozdításához és a tisztességtelen gyakorlatok elleni küzdelemhez; hangsúlyozza, hogy a kereskedelem önmagában nem végcél, hanem a globálisan meghatározott fejlődési célok elérésének eszköze;
2.úgy véli, hogy a legújabb fejlemények fényében, valamint a dohai fejlesztési menetrend régóta tartó elakadása miatt sürgősen lépéseket kell tenni a WTO korszerűsítésére, és alaposan felül kell vizsgálni a WTO működésének számos aspektusát a WTO hatékonyságának növelése és legitimitásának megerősítése érdekében; e tekintetben úgy véli, elengedhetetlen, hogy a WTO titkársága valamennyi WTO-tag számára lehetőséget teremtsen arra, hogy a kezdetektől részt vegyenek a vitában; felszólítja a Bizottságot és a WTO uniós tagállamait, hogy a közös álláspont kialakítása érdekében lépjenek kapcsolatba a WTO többi tagjával, különös tekintettel az olyan főbb kereskedelmi partnerekre, mint az Egyesült Államok, Japán, Kína, Kanada, Brazília és India; biztatónak tartja az EU és Kína közötti csúcstalálkozó WTO reformjáról szóló kezdeti nyilatkozatait;
3.üdvözli ennek kapcsán az Európai Tanács által a Bizottság számára 2018.június28–29-én adott megbízást, és tudomásul veszi a következtetésekben felvázolt megközelítést, valamint a WTO modernizációjáról szóló 2018. szeptember 18-i bizottsági stratégiai dokumentumot és Kanada 2018. szeptember 25-i, a WTO reformjára vonatkozó javaslatait; várja további javaslatok közzétételét, különösen a fejlődő országok, valamint a WTO tagállamai által már létrehozott munkacsoportok részéről;
4.mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy csupán a Fellebbezési Testület három helye van betöltve, ami komolyan veszélyezteti a vitarendezési folyamat jelenlegi megfelelő működését, és felszólítja az Egyesült Államokat a helyzet oly módon történő megoldására, amely lehetővé teszi a Fellebbezési Testület üresen maradt pozícióinak gyors betöltését; üdvözli a Bizottság által a WTO modernizációjáról szóló elvi dokumentumban előterjesztett kezdeti javaslatokat, amelyek arra irányulnak, hogy feloldják a patthelyzet néhány felvetett probléma rendezése révén, például a leköszönő tagokra vonatkozó átmeneti szabályok, a Fellebbezési Testület megbízatási idejének megváltoztatása, illetve egy jelentés közzététele előtt megengedett maximális időtartam meghatározása, valamint a Fellebbviteli Testület új ítélkezési gyakorlatának kialakítása révén; megjegyzi, hogy az Egyesült Államok Fellebbezési Testülettel kapcsolatosan kifejezésre juttatott aggodalmai túlmutatnak az eljárási változásokon, és jelentős reformokat tesznek szükségessé a szervezet bíráinak ítéleteit illetően;
5.úgy véli, hogy az Egyesült Államok 2018.május31-i határozata, miszerint az acél- és alumíniumtermékekre a kereskedelem kibővítéséről szóló, 1962.évi törvény 232.szakaszában foglalt „nemzetbiztonságon” alapuló okokból díjakat kell kiszabni, nem indokolt, és úgy véli, hogy az nem oldja meg az acél globális piacokon való túlzott jelenléte által előidézett kihívásokat, és nem felel meg a WTO szabályainak; határozottan ösztönzi a Bizottságot arra, hogy a WTO szabályain alapuló vitarendezési keretrendszeren belül működjön együtt az Egyesült Államokkal a kereskedelmi ellentétek feloldása és a kereskedelmi korlátok eltávolítása érdekében;
6. azon a véleményen van, hogy a jelenlegi válság kiváltó okainak kezelése érdekében szükséges, hogy a WTO alkalmazkodjon a világban zajló változásokhoz, egyszersmind teljesítse a dohai fejlesztési menetrendben meghatározott hátralévő feladatokat, különösen az élelmezésbiztonság tekintetében; ezért szükségesnek tartja:
a)
a szabálykönyv jelenlegi hiányosságainak orvoslását az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében, tekintettel a piactorzító támogatásokra és az állami tulajdonú vállalatokra, valamint a szellemi tulajdon védelmének és a befektetési piac hozzáférhetőségének naprakésszé tételét; a védelem és a kényszerített forráskód-közzététel, és egyéb, az állam által irányított, kapacitásfelesleghez vezető tevékenységek kérdésének kezelését, valamint a szolgáltatásokat és beruházásokat gátoló szabályozási akadályok felszámolását, beleértve a technológiatranszfert, a közös vállalkozásokra vonatkozó követelményeket és a helyi tartalmi követelményeket; továbbá a meglévő megállapodások végrehajtásának, igazgatásának és működésének nyomon követését;
b)
az elektronikus kereskedelmet, a globális értékláncokat, a közbeszerzést, a szolgáltatásokra vonatkozó aktualizált hazai szabályozást, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozásokat (mkkv-k) magában foglaló, a technológiai fejlődés kezeléséhez szükséges szabályozási keret megteremtését;
c)
a legsürgetőbb globális környezeti és társadalmi kihívások kezelését, a kereskedelmi, a munkaügyi és a környezetvédelmi menetrendek szisztematikus szakpolitikai koherenciájának biztosítását;
d)
az e tekintetben a Buenos Airesben elfogadott, az e-kereskedelemről, a belső szabályozásról, a beruházások elősegítéséről és a nők gazdasági szerepvállalásának növeléséről szóló együttes nyilatkozatok, valamint az e kérdésekhez kapcsolódóan azóta elvégzett munka fontosságának elismerését;
7.kiemeli, hogy az EU-nak előtérbe kell helyeznie a magánélet és a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályait annak érdekében, hogy ezeket nemzetközi szinten is előmozdítsa, és hogy referenciává váljanak a nemzetközi és multilaterális standardok kialakítása során;
8.emlékeztet arra, hogy a közbeszerzéshez való hozzáférés az Európai Unió egyik legfontosabb prioritása a kereskedelmi tárgyalások során, és hogy e tekintetben a kölcsönösség és a kölcsönös előnyök jegyében elvárható a WTO tagjaitól annak a kötelezettségvállalásnak a végrehajtása, hogy csatlakoznak a közbeszerzésről szóló megállapodáshoz, valamint javítják a megállapodás rendelkezéseinek alkalmazását és jobban tiszteletben tartják azokat; megjegyzi, hogy részben az e területen elért eredményektől függ, hogy teljes mértékben hatékonynak bizonyul-e az állami támogatások keretrendszerét érintő esetleges optimalizálás, illetve hogy milyen szerepet játszanak az állami vállalatok; felszólítja a Bizottságot, hogy az erőfeszítések felgyorsítása céljából működjön együtt azokkal a tagokkal, amelyeknek folyamatban van a közbeszerzésekről szóló megállapodáshoz való csatlakozása annak érdekében, hogy a közbeszerzés liberalizációjának előnyeit ki lehessen terjeszteni a WTO-tagok körében;
9.meg van győződve arról, hogy a fejlett és fejlődő országok közötti jelenlegi különbségtétel nem tükrözi a gazdasági valóságot és a WTO valós helyzetét, és mindez a leginkább rászoruló országok kárára akadályozza a dohai forduló előremozdítását; sürgeti az előrébb járó fejlődő országokat, hogy vegyék ki részüket a felelősségvállalásból, és fejlettségi és (ágazati) versenyképességi szintjükhöz mérten tegyenek hozzájárulásokat; megjegyzi, hogy a Bizottság stratégiai dokumentuma olyan szabályozást szorgalmaz, amely a fejlődő országokat – ahogy egyre gazdagabbá válnak – fokozatosan kiemeli alacsony jövedelmi státuszukból; úgy véli, hogy a különleges és megkülönböztetett elbánási mechanizmust tovább kell vizsgálni annak érdekében, hogy azok jobban tükrözzék a humán fejlettségi mutatót – olyan szakpolitikai eszközként, amely lehetővé teszi, hogy a multilaterális megállapodások végrehajtását össze lehessen kapcsolni a gazdagabb országokból és donorszervezetektől kapott segítségnyújtással;
10.határozottan üdvözli a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásnak a WTO tagságának kétharmada általi, 2017.februári megerősítését; meg van győződve arról, hogy a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás fontos példa, és mintaként szolgálhat a jövőbeli WTO-megállapodások tekintetében, figyelembe véve a tagok fejlettségi szintje és szükségletei közötti különbségeket; arra ösztönzi a WTO tagjait, hogy a valós gazdasági erejüknek és képességeiknek megfelelően vállaljanak felelősséget, és tartsák be a kötelezettségvállalásaikat; úgy véli, hogy a megállapodás – kiváltképpen az afrikai tagok, azaz a várakozások alapján a megállapodás legnagyobb kedvezményezettjei általi – teljes megerősítése, a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás hatékony végrehajtása, valamint a megállapodás szerinti fejlesztési támogatás bejelentése tartozik a jövőbeli kihívások közé;
11.elismeri, hogy Kínának a WTO-ba való 2001-es belépése összességében növelte hazai piacukhoz való hozzáférést, ami jót tett a globális gazdaságnak; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Kína nem alkalmazza a WTO nemzeti elbánásra vonatkozó szabályának szellemiségét és elveit;
12.úgy véli, hogy szükséges a tárgyalási folyamat működésének felülvizsgálata a jelenlegi, konszenzusos szabály szerint zajló folyamatnál nagyobb rugalmasság biztosítása által, egyúttal elismerve, hogy az „egységes vállalás” megközelítés korlátozza a multilaterális kereskedelmi irányítás hatékonyságát; támogatja a rugalmas multilaterizmus elképzelését, amely lehetőséget biztosít plurilaterális megállapodások előmozdítására és megkötésére olyan ügyekben, amelyekben még nem lehetséges az érdekelt WTO-tagok közötti teljes konszenzus kialakítása vagy az úgynevezett WTO 4.melléklete szerinti megállapodáson keresztül, a Marrákesi Egyezmény II.cikkének (3)bekezdésével, III.cikkének (1)bekezdésével és X.cikkének (9)bekezdésével összhangban, vagy olyan a „kritikus tömeg” elve alapján megkötött megállapodások útján, amelyek a legnagyobb kedvezményben részesített nemzet elve alapján terjesztik ki a WTO-tagságra a tárgyalások során meghatározott engedményeket; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a kereskedelmi akadályok megszüntetése és a WTO és funkciói megreformálása érdekében ne használja ezeket a cikkeket a WTO-tagokkal folytatott konstruktív párbeszéd alternatívájaként; e tekintetben úgy véli, hogy tagjainak fokozniuk kell a WTO kapacitásépítését annak biztosítása érdekében, hogy a minőségi munka fenntartása érdekében a kibővült szükségleteknek megfelelően pénzügyi és emberi erőforrások álljanak rendelkezésre; úgy véli, hogy általánosságban az új tagok monetáris hozzájárulásának növelnie kell a WTO költségvetését, és nem vezethet a meglévő tagok tagdíjának csökkenéséhez;
13.elismeri, hogy bár a szabályokon alapuló multilateralizmus továbbra is a WTO struktúrájának kulcsfontosságú része marad, több lehetőség kínálkozik az érdekelt államok közötti mélyebb és rugalmasabb plurilaterális együttműködésre azokon a területeken, ahol a konszenzus nehezen érhető el; hangsúlyozza, hogy az ilyen megállapodásoknak ki kell egészíteniük a multilaterális menetrendet, és nem áshatják azt alá, valamint a kereskedelmi akadályok megszüntetésének alternatív fórumai helyett a multilaterális szintű fejlődés ugródeszkájaként alkalmazandók; felszólít a környezeti termékekről szóló megállapodásra (EGA) és a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásra (TiSA) irányuló multilaterális tárgyalások újrakezdésére, és kéri, hogy a kkv-k számára a plurilaterális és a multilaterális megállapodásokban külön szabályokat állapítsanak meg; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a WTO folytassa és elmélyítse a nemzetközi együttműködést az olyan nemzetközi szervezetekkel, mint az ENSZ, az OECD, a Vámegyüttműködési Tanács és az ILO;
14. hangsúlyozza, hogy a kereskedelem fontos szerepet játszhat és a kereskedelemnek fontos szerepet is kell játszania a fejlesztéshez való hozzájárulás, a 2030-as fenntartható fejlesztési célok elérése és a Párizsi Megállapodásban szereplő, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó vállalások megvalósítása terén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EGA teljesítését 2016-ban leállították, és emlékeztet az abban rejlő potenciálra a zöld technológiákhoz való nagyobb hozzáférés, valamint a fent említett vállalások teljesítse során nyújtott segítség terén; kiemeli, hogy a halászati támogatásokról szóló tárgyalásokon túl a WTO-nak most az e tekintetben a tengeri élővilág védelme érdekében szükséges konkrét lépéseket is meg kell határoznia; emlékeztet arra, hogy a WTO előállítási és feldolgozási módszerekről alkotott elképzelése lehetőséget kínál arra, hogy különbséget tegyen az úgynevezett „hasonló termékek” környezetre gyakorolt hatása tekintetében; a WTO kereskedelmi és környezeti bizottságának újbóli létrehozását javasolja olyan jogkörrel, amely lehetővé teszi a környezeti „potyázás” elleni küzdelmet, és szorosabb kapcsolatot hozhat létre az UNFCCC Titkárságával;
15.újólag megerősíti, hogy kapcsolat áll fenn az 5. fenntartható fejlesztési célban is kifejezett nemek közötti egyenlőség és az inkluzív fejlesztés között, hangsúlyozva, hogy a nők szerepvállalásának erősítése kulcskérdés a szegénység kiküszöbölése, a nők kereskedelemben való részvétele előtti akadályok elhárítása pedig kritikus fontosságú a gazdaság fejlődése szempontjából; üdvözli, hogy a WTO egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kereskedelemmel és a nemekkel kapcsolatos kérdésekre, és vállalásai teljesítésére ösztönzi a kereskedelemről és a nők gazdasági szerepvállalásának erősítéséről szóló, 2017-es buenos airesi nyilatkozat 121 aláíróját; hangsúlyozza a szisztematikus nemi megközelítés iránti szükségletet a WTO szabályozásának minden területén a nemspecifikus hatásvizsgálatok formájában; hangsúlyozza az olyan kezdeményezések, mint a SheTrades jelentőségét a nők kereskedelemben játszott pozitív szerepének hangsúlyozása és a nők nemzetközi kereskedelemben való nagyobb részvételének ösztönzése terén;
16.felhívja a figyelmet a kereskedelemösztönző támogatásról szóló, 2017 júliusában Genfben „A kereskedelem, az inkluzivitás és a konnektivitás előmozdítása a fenntartható fejlődés érdekében” címmel megrendezett hatodik felülvizsgálat következtetéseire; támogatja azt a nézetet, miszerint mindezeket konkrét intézkedésekké kell formálni az e-kereskedelem megkönnyítése, valamint annak érdekében, hogy a digitális lehetőségek, mint a blokklánc, kereskedelmi realitássá váljanak a fejlődő országokban is; e tekintetben megjegyzi, hogy továbbra is kulcsfontosságú kihívást jelentenek a fizikai és a digitális infrastruktúrába való beruházások, amelyek alapvető fontosságúak az e téren elért haladás szempontjából; felszólítja ezért a WTO-tagokat, hogy mozdítsák elő a fizikai és digitális infrastrukturális beruházásokat, ösztönözve az egyéb kezdeményezések mellett a köz- és magánszféra közötti partnerségeket;
17.megismétli az EU-hoz intézett azon kérését, hogy biztosítsa, hogy a fejlődő országokkal kapcsolatos tevékenységei – mind a fejlesztés, mind a kereskedelem terén – egyenlő partnerek közötti kiegyensúlyozott kereten alapuljanak, összhangban álljanak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében lefektetett fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével, és az emberi jogok támogatására és tiszteletben tartására irányuljanak;
18.sajnálattal veszi tudomásul, hogy a WTO 11. miniszteri konferenciája nem tett előrelépést a fejlődő országokat érintő kulcsfontosságú problémák terén; üdvözli ugyanakkor a legkevésbé fejlett országok számára a WTO által már korábban biztosított, fokozott preferenciális elbánást, beleértve a preferenciális származási szabályokat és a szolgáltatókkal szembeni preferenciális elbánást, és hangsúlyozza azon kapacitásépítő intézkedések szükségességét, amelyek lehetővé tennék a legkevésbé fejlett országok szállítóinak, hogy a legkevésbé fejlett országok szolgáltatási mentességét élvezzék;
19.hangsúlyozza, hogy az átláthatóság kulcsfontosságú eleme a stabil és kiszámítható kereskedelmi és beruházási környezet biztosításának; úgy véli, hogy fontos a nyomonkövetési eljárások átláthatóságának fokozása azáltal, hogy fokozzák a WTO-tagoknak az értesítési követelményeknek való megfelelésre irányuló ösztönzőket, csökkentik azok összetettségét és a terheket, valamint szükség esetén kapacitásépítést biztosítanak, míg a szándékos meg nem felelés esetén annak megakadályozása és felelősségre vonás szükséges;
20.hangsúlyozza, hogy a WTO titkárságának a valamennyi tag aktív részvételére irányuló, alulról építkező megközelítések megkönnyítésében és megóvásában játszott szerepe kritikus jelentőségű, és további megerősítése és rugalmasabbá tétele szükséges a különböző tárgyalási folyamatok, valamint a végrehajtási és ellenőrzési feladatok támogatása érdekében; úgy véli, hogy meg kell erősíteni a WTO Titkársága rendelkezésére álló pénzügyi és emberi eszközöket, illetve erőforrásokat és erőforrásokat, és sürgeti a WTO-tagokat, hogy közösen tegyenek eleget kötelezettségeiknek; úgy véli, hogy a WTO bizottságainak rendszeres munkáját szintén élénkíteni kell azáltal, hogy az elnökeiknek aktívabb szerepet kell adni a megoldások és kompromisszumok kialakítása és ajánlása terén, ahelyett, hogy egyszerűen csak a tagok hozzászólásait moderálják, és hogy ezt a kibővített feladatot a Titkárságnak kell támogatnia;
21.sürgeti a WTO-tagokat a demokratikus legitimitás és átláthatóság biztosítására a WTO parlamenti dimenziójának erősítése által, és hogy támogassák a WTO-val kapcsolatos, a parlamenti konferenciával való hivatalos munkakapcsolatot létrehozó egyetértési megállapodást; hangsúlyozza e tekintetben, hogy biztosítani kell, hogy a parlamenti képviselők teljes mértékben hozzáférhessenek a kereskedelmi tárgyalásokhoz, hogy bevonják őket a WTO-határozatok megfogalmazásába és végrehajtásába, és hogy a kereskedelempolitikát a polgárok érdekében megfelelően ellenőrizzék;
22.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a WTO főigazgatójának.