Az Európai Parlament 2020. január 16-i állásfoglalása a gazdasági és monetáris unió intézményeiről és szerveiről: a közszolgálati jogviszony megszűnése utáni összeférhetetlenség megelőzése ()
Az Európai Parlament,
–tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 298. cikkére,
–tekintettel az Európai Közösség és az Európai Atomenergia-közösség tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről szóló 31. EGK és 11. Euratom rendeletre(1) (személyzeti szabályzat) és különösen annak 11. cikke a) pontjára, 12., 16. és 17. cikkére,
–tekintettel 2011. május 10-i állásfoglalására a 2009-es mentesítésről: az uniós ügynökségek teljesítménye, pénzgazdálkodása és ellenőrzése(2),
–tekintettel a Számvevőszék 15/2012. sz. különjelentésére(3), amelynek címe „Az összeférhetetlenség kezelése a kiválasztott uniós ügynökségeknél”,
–tekintettel a külső tevékenységekről és megbízásokról, valamint a szolgálati jogviszony megszűnését követő szakmai tevékenységekről szóló, 2018. június 29-i bizottsági határozatra (C(2018)4048),
–tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) 2019. szeptember 17-i sajtónyilatkozatára Farkas Ádám azon bejelentéséről, hogy 2020. január 31-i hatállyal lemond az EBH ügyvezető igazgatói posztjáról(4),
–tekintettel az EBH ügyvezető igazgatójának, Farkas Ádámnak az Európai Pénzpiaci Szövetség (AFME) vezérigazgatójává történő kinevezéséről szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre(5) (O-000031/2019 – B9-0054/2019) és a Bizottság 2019. október 24-i válaszaira,
–tekintettel az EBH elnökének a Gazdasági és Monetáris Bizottság által 2019. november 4-én tartott meghallgatáson adott válaszaira,
–tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „A közszolgálati jogviszony után: helyes gyakorlat az összeférhetetlenség megelőzése terén” című, 2010. augusztus 23-i jelentésére(6),
–tekintettel a Transparency International „A forgóajtó-jelenség szabályozása” című 06/2010. sz. munkadokumentumára(7),
–tekintettel az európai ombudsmannak az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) ellen benyújtott 775/2010/ANA számú panasz kivizsgálására vonatkozó ajánlástervezetére(8),
–tekintettel az ombudsmannak az Európai Vegyianyag-ügynökség igazgatójához intézett, az EU személyzeti szabályzata 16. cikkének végrehajtásáról szóló, 2017. június 13-i levelére(9),
–tekintettel az ombudsmannak az EBH igazgatójához intézett, az EU személyzeti szabályzata 16. cikkének végrehajtásáról szóló, 2017. június 13-i levelére(10),
–tekintettel az európai ombudsman 2019. február 28-i jelentésére a volt vezető beosztású alkalmazottakra vonatkozó információknak az egyéves lobbi- és érdekképviseleti tilalom végrehajtása érdekében történő közzétételéről (SI/2/2017/NF(11)),
–tekintettel 2019. február 12-i állásfoglalására az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről (az európai ombudsman alapokmánya) szóló európai parlamenti rendeletre irányuló javaslatról(12),
–tekintettel a következő Európai Bizottság számára készített, 2019–2024 közötti időszakra vonatkozó politikai iránymutatásokra(13),
–tekintettel a Bizottsághoz intézett, „A gazdasági és monetáris unió intézményei és szervei: a közszolgálati jogviszony megszűnése utáni összeférhetetlenség megelőzése” című kérdésre (O-000048/2019 – B9‑0001/2020),
–tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,
A.mivel az EUMSZ 298. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak”;
B.mivel az 1093/2010/EU rendelet(14) 68. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a Hatóság személyzetére – ideértve annak ügyvezető igazgatóját és elnökét is – a személyzeti szabályzat, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az uniós intézmények által az említett szabályzat, illetve feltételek alkalmazása céljából közösen elfogadott szabályok alkalmazandók”;
C.mivel különösen a személyzeti szabályzat 16. és 17. cikke határozza meg az intézményekből kilépő alkalmazottakra vonatkozó elveket, beleértve az összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó rendelkezéseket is;
D.mivel az EBH ügyvezető igazgatója 2020. február 1-jétől elfogadta az AFME vezérigazgatójává történő kinevezését, és bejelentette lemondását az EBH ügyvezető igazgatói posztjáról, amely 2020. január 31-jén lép hatályba;
E.mivel az EBH igazgatótanácsa és felügyelőtanácsa úgy határozott, hogy jóvá kell hagyni az EBH ügyvezető igazgatójának az AFME új vezérigazgatójaként való kinevezését; mivel a felügyelőtanács úgy határozott, hogy megfelelően enyhe korlátozásokat szab ki ügyvezető igazgatójára, amelyek az EBH szerint kezelik az AFME-nél betöltött új tisztségének elfogadásából eredő összeférhetetlenséget; mivel ezek a korlátozások az EBH szolgálatában és annak elhagyása után végzett tevékenységekre vonatkoznak;
F.mivel az Európai Parlament előtti meghallgatáson az EBH elnöke hangsúlyozta, hogy nehézségekbe ütközik a közszolgálati jogviszonyt követő foglalkoztatásra vonatkozó korlátozások érvényesítése;
G.mivel a felügyeleti hatóságokat elhagyó vezető tisztségviselők jelenleg nem részesülnek ideiglenes juttatásban;
H.mivel a közszolgálati jogviszony megszűnését követő és „forgóajtó-jelenség” típusú összeférhetetlenségi helyzetek visszatérő kérdések, amelyeket nemzetközi és uniós szervek – nevezetesen az európai ombudsman és az Európai Számvevőszék – egyaránt értékeltek és elemeztek;
I.mivel az ilyen „forgóajtó-jelenségek” lehetővé teszik az érdekcsoportok számára, hogy jutalmazzák a szabályozókat a múltban tanúsított magatartásukért, ezáltal megnyitva az utat a káros ösztönzők előtt;
1.hangsúlyozza a nyitott, hatékony és független európai igazgatás fontosságát az EU egésze számára, beleértve a gazdasági és monetáris unió intézményeit, szerveit és ügynökségeit;
2.aggasztja az EBH ügyvezető igazgatójának az AFME vezérigazgatójává történő, 2020. február 1-i kinevezéséből eredő összeférhetetlenség; megjegyzi, hogy ez a közszolgálati jogviszony megszűnését követően visszavonulási időszak nélkül való alkalmazás nemcsak az EBH hírnevét és függetlenségét veszélyezteti, hanem valamennyi uniós intézményt és az európai projekt egészét is;
3.emlékeztet arra, hogy amennyiben nem sikerül megoldást találni az összeférhetetlenségi esetekre, akkor nemcsak a magas szintű etikai normák európai közigazgatásban való érvényesülése kerül veszélybe, hanem a megfelelő ügyintézéshez való jog is, veszélyeztetve ezáltal az egységes piac megfelelő működéséhez szükséges egyenlő versenyfeltételeket;
4.felszólítja a személyzeti szabályzat és különösen annak 16. cikke hatékony és következetes alkalmazását az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében, különösen – de nem kizárólag – a vezető tisztviselők tekintetében; hangsúlyozza, hogy az 16. cikk lehetővé teszi az uniós intézmények számára, hogy elutasítsák egy volt tisztviselő arra irányuló kérelmét, hogy konkrét munkát vállaljon, amennyiben a korlátozások nem elegendőek az intézmények jogos érdekeinek védelméhez; hangsúlyozza, hogy Farkas úr esetében az AFME általi közvetlen alkalmazás tilalmát a C(2018)4048 bizottsági határozat 21. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján lehetett volna fontolóra venni, mivel az AFME „ellenérdekű félnek” tekinthető;
5.attól tart, hogy gyakran nem lehetséges a közszolgálati jogviszonyt követő tevékenységre előírt feltételek betartatása; ezért arra ösztönzi az uniós intézményeket és ügynökségeket, hogy vegyék fontolóra a személyzeti szabályzat 16. cikke alapján rendelkezésre bocsátott eszközök teljes skáláját;
6.megkérdőjelezi az EBH felügyelőtanácsának és igazgatótanácsának azon döntését, hogy engedélyezik Farkas úr számára az AFME vezérigazgatói posztjának betöltését; felhívja őket, hogy vizsgálják felül döntésüket;
7.megjegyzi, hogy bár a magánszektorban szerzett tapasztalatok értékesek lehetnek az intézményekben végzett munka szempontjából, a „forgóajtó-jelenség” a magánszektorban a közszférát megelőző foglalkoztatás eredményeként is kialakulhat, amikor közvetlen kapcsolat áll fenn a korábbi munkáltató és az intézményben betöltött új pozíció között, és ez veszélyeztetheti az uniós intézmények integritását és a polgárok ezekbe vetett bizalmát; hangsúlyozza ezért, hogy fel kell mérni, hogy miként származhat összeférhetetlenség a közszférát megelőző foglalkoztatásból vagy a szabályozói vagy végrehajtói hatásköröket és feladatokat ellátó tisztségekbe történő kinevezésből, és javasolja ennek további megfontolását;
8.hangsúlyozza, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnését követő és „forgóajtó-jelenség” típusú összeférhetetlenségi helyzetek az EU és tagállamai valamennyi intézménye, szerve, hivatala és ügynöksége számára közös problémát jelentenek; hangsúlyozza ezért, hogy egységes jogi keretre van szükség e kérdések hatékony kezelése érdekében;
9.elismeri a közszolgálati jogviszony megszűnését követő helyzetek harmonizált keretének biztosítása érdekében nemzetközi szinten (OECD) végzett munkát; elismeri az Európai Számvevőszék és az uniós ombudsman által e célból végzett uniós szintű munkát; megjegyzi, hogy ezen ajánlások időben történő végrehajtása a jövőben megakadályozhatja hasonló kérdések felmerülését;
10.hangsúlyozza, hogy bár a személyzete tagjai által a magánszektorban való foglalkoztatás terén szerzett tapasztalatok értékesek lehetnek egy szabályozó vagy felügyeleti szerv számára, az uniós szerveket és intézményeket erős közszolgálati szellemiséggel kell ellátni, hogy azok a lehető legjobban szolgálják az európai polgárokat;
11.felhívja az Európai Számvevőszéket, hogy készítsen átfogó elemzést a gazdasági és monetáris unió szervei és ügynökségei által az olyan helyzetek kezelése tekintetében alkalmazott megközelítésről, amelyekben lehetséges összeférhetetlenség áll fenn; felhívja az Európai Számvevőszéket, hogy azonosítsa a bevált gyakorlatokat;
12.felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a közszolgálati jogviszony megszűnését követő foglalkoztatás uniós és nemzeti szintű jelenlegi gyakorlatát annak érdekében, hogy szigorúbb intézkedéseket határozzon meg az olyan összeférhetetlenségek megelőzésére, amelyek akkor merülnek fel, amikor az uniós szervek vezető tisztviselői azért hagyják el állásukat, hogy magánszektorbeli munkát vállaljanak, vagy amikor a magánszektorból érkező személyeket egy uniós szerv vezető beosztásába nevezik ki, és hogy vegye figyelembe az abban foglalt megállapításokat a közszolgálati jogviszony megszűnését követő összeférhetetlenségek megelőzésére szolgáló harmonizált jogi keret vizsgálata során;
13.emlékeztet arra, hogy a Bizottság a 2019. október 24-i plenáris ülésen kötelezettséget vállalt a munkaviszony megszűnése utáni jogi keret felülvizsgálatára; felhívja a Bizottságot, hogy a magas szintű etikai normák biztosítása érdekében hozzon létre harmonizált jogi keretet a közszolgálati jogviszony megszűnését követő összeférhetetlenségek megelőzésére; hangsúlyozza, hogy az uniós gyakorlatot össze kell hangolni a nemzetközi normákkal; hangsúlyozza, hogy ugyanazokat a normákat kell alkalmazni uniós és nemzeti szinten;
14.felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15. cikkével összhangban az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a közszolgálati jogviszonyt követő időszakra vonatkozó keret felülvizsgálata során határozza meg azokat a konkrét kockázati területeket, amelyek megerősítésre szorulhatnak, beleértve a szakmai átigazolások megakadályozására vonatkozó lehetőség kiterjesztését, és mérlegelje a vezető tisztviselőkre vonatkozó visszavonulási időszak – az adott esettel arányos – esetleges meghosszabbítását; hangsúlyozza, hogy az összeférhetetlenségek előzetes nyilvánosságra hozatalára vonatkozó, a személyzeti szabályzat 11. cikkében foglalt követelményt oly módon kell végrehajtani, hogy az biztosítsa, hogy a jelölt esetleges összeférhetetlenségére jóval azelőtt fény derüljön, hogy valamely uniós szervnél munkába állna; hangsúlyozza továbbá, hogy valamennyi uniós szervnek közzé kell tennie az összeférhetetlenség kezelésére vonatkozó belső szabályait honlapjain, és figyelembe veszi az európai ombudsman 2017. évi ajánlásait a személyzeti szabályzat 16. cikkének (4) bekezdésében előírt éves információk közzétételére vonatkozóan;
15.felhívja a Bizottságot, hogy terjessze ki ezt a felülvizsgálatot a közszférán belüli foglalkoztatás előtti összeférhetetlenségekre, és fontolja meg a meglévő intézkedések megerősítését, mint például az olyan vállalkozásokban fennálló érdekeltségek kötelező elidegenítése, amelyek annak az intézménynek az irányítása alá tartoznak, amelyhez az újonnan kinevezett tisztviselő tartozik, vagy amelyek kapcsolatban állnak az intézménnyel, valamint hogy a megelőző intézkedések olyan új típusait is vegye fontolóra, mint például a kötelező kizárás a korábbi magánszektorbeli munkáltatót érintő ügyek kezelése során;
16.úgy véli, hogy a szakmai átigazolás tilalma, amennyiben az érintett személy jelenleg munkaviszonyban áll, és amennyiben a tilalom kellően célzott és indokolt, nem jelenti a munkavállaláshoz való jog megsértését;
17.rámutat arra, hogy amennyiben hosszabb visszavonulási időszakot vezetnek be az ügynökségeket elhagyó vezető tisztviselők számára, mérlegelni lehetne annak lehetőségét is, hogy számukra megfelelő ideiglenes juttatást biztosítsanak; hangsúlyozza, hogy az ilyen ideiglenes juttatásokat meg kell szüntetni, ha a visszavonulási időszak alatt újból munkát vállalnak;
18.felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy helyénvaló-e, hogy az érintett uniós ügynökségek maguk döntsenek az összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó szabályok végrehajtásáról, és hogyan biztosítható a szabályok következetes alkalmazása; úgy véli, hogy az Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke által javasolt független etikai testület a legalkalmasabb arra, hogy a jövőben az uniós alkalmazottakat érintő összeférhetetlenségekkel kapcsolatos döntéseket meghozza;
19.javasolja valamennyi európai parlamenti képviselőnek, valamint az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa képviselőinek, hogy két évig tartózkodjanak a jelenlegi ügyvezető igazgatóval való kapcsolattartástól, ha és amennyiben az AFME vezérigazgatójaként hivatalba lép; felhívja a Parlament épületeibe való állandó belépőkártya („barna belépőkártya”) kiállításáért felelős szolgálatokat, hogy alaposan vizsgálják meg Farkas úr ügyét, figyelembe véve azt a lehetőséget, hogy az esetleges összeférhetetlenség elkerülése érdekében ugyanezen időszakra (két évre) nem adnak ki ilyen belépőkártyát;
20.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Számvevőszéknek és az európai ombudsmannak.
Az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).