–tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkének (1) bekezdésére, 14. cikkének (2) bekezdésére és 14. cikkének (3) bekezdésére,
–tekintettel az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz(1) csatolt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmányra, annak a 2002. június 25-i, illetve szeptember 23-i 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal(2) módosított és újraszámozott formájában,
–tekintettel az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/684/EK, Euratom határozatára(3), és különösen e statútum 2. cikkének (1) bekezdésére és 3. cikkének (1) bekezdésére,
–tekintettel az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1993. december 6-i 93/109/EK tanácsi irányelvre(4), annak a 2012. december 20-i 2013/1/EU tanácsi irányelvvel(5) módosított formájában,
–tekintettel az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló, 2013. június 28-i 2013/312/EU európai tanácsi határozatra(6) és az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/937 európai tanácsi határozatra(7),
–tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2005. július 7-i, 2009. április 30-i és 2019. december 19-i ítéleteire(8),
–tekintettel a tagállamok illetékes hatóságainak a választások eredményeiről az Európai Parlament számára küldött hivatalos értesítéseire,
–tekintettel a spanyol Junta Electoral Central 2019. június 13-i határozatára, amely kihirdette a 2019. május 26-i európai parlamenti választásokon megválasztott jelölteket, és amelyet a Boletín Oficial del Estado 2019. június 14-i számában(9) tettek közzé,
–tekintettel eljárási szabályzata 3., 4. és 11. cikkére és I. mellékletére,
–tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0015/2020),
A.mivel az 1976. szeptember 20-i okmány 12. cikke szerint az Európai Parlament tagjainak mandátumát az Európai Parlament igazolja, és ennek során az Európai Parlament tudomásul veszi a tagállamok által hivatalosan kinyilvánított választási eredményeket, és dönt az 1976. évi okmány rendelkezései alapján felmerülő minden vitás esetben, kivéve azokat, amelyek az 1976. évi okmányban említett nemzeti szabályokból erednek;
B.mivel az eljárási szabályzat 3. cikkének (1) bekezdése értelmében valamennyi tagállam értesítette a Parlamentet a megválasztott képviselők nevéről, nem minden nevet közöltek;
C.mivel a 2013. június 28-i 2013/312/EU európai tanácsi határozat 3. cikke és a 2018. június 28-i (EU) 2018/937 európai tanácsi határozat 3. cikkének (2) bekezdése szerint a Spanyolországban megválasztható európai parlamenti képviselők száma jelenleg 54, míg az illetékes spanyol hatóságok értesítése csak 51 nevet tartalmaz; mivel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata(10) alapján és az 1976. szeptember 20-i okmány 12.cikkével összhangban a Parlament a megválasztott képviselők listájának megállapítása céljából tudomásul veszi a Junta Electoral Central 2019. június 13-i határozatát a 2019. május 26-i választásokon megválasztott parlamenti jelöltek kihirdetéséről, amelyet a Boletín Oficial del Estado 2019. június 14-i számában tettek közzé; mivel így a Spanyolországban megválasztott európai parlamenti képviselők száma 54;
D.mivel a tagállamok a nemzeti jogszabályokkal összhangban megvizsgálhatnak az egyes európai parlamenti képviselők megválasztásával kapcsolatban emelt kifogásokat, és mivel ezek az eljárások az érintett képviselők megválasztásának megsemmisítését vonhatják maguk után;
E.mivel néhány tagállam késve továbbította, más tagállamok pedig még egyáltalán nem továbbították a lehetséges helyettesek listáját a szavazási eredmények szerinti rangsorban, amint azt az eljárási szabályzat 3. cikkének (3) bekezdése előírja;
F.mivel az eljárási szabályzat 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően az európai parlamenti képviselői mandátum kizárólag abban az esetben nyilvánítható érvényesnek, ha az eljárási szabályzat 3. cikke és I. melléklete szerint szükséges, az összeférhetetlen tisztségek hiányáról szóló írásbeli nyilatkozatot, valamint a pénzügyi érdekeltségekről szóló írásbeli nyilatkozatot benyújtották;
G.mivel az 1976. évi okmány 7. cikkének (1) és (2) bekezdése világosan meghatározza az európai parlamenti képviselői megbízatással összeférhetetlen tisztségeket;
H.mivel az eljárási szabályzat 11. cikke és I. melléklete értelmében minden európai parlamenti képviselőnek részletes nyilatkozatot kell tennie a következőkről: a) a foglalkozása a parlamenti feladatai megkezdését megelőző három évben, valamint ezen idő alatt vállalatok, nem kormányzati szervezetek, egyesületek vagy más, jogszabályban létrehozott szervek testületeiben vagy bizottságaiban vállalt tagsága; b) minden olyan juttatás, amelyet a képviselő egy másik parlamentben betöltött képviselői megbízatásért kap, c) bármilyen olyan díjazással járó, rendszeres tevékenység, amelyet a képviselő megbízatásának gyakorlása mellett akár alkalmazottként, akár önfoglalkoztatóként végez, d) vállalatok, nem kormányzati szervezetek, egyesületek vagy más, jogszabályban létrehozott szervek testületeiben vagy bizottságaiban viselt, díjazott, vagy díjazással nem járó tagság vagy a képviselő által vállalt bármilyen külső, díjazott vagy díjazással nem járó tevékenység, e) bármilyen alkalmankénti, díjazással járó külső tevékenység, amennyiben a képviselő összes alkalmankénti külső tevékenységéért járó a teljes díjazás összege egy naptári évben meghaladja az 5 000 EUR-t, f) bármilyen tulajdonrész olyan vállalatban vagy társulásban, amely befolyást gyakorolhat a közpolitikával kapcsolatos kérdésekre, illetve amennyiben a képviselőnek jelentős befolyást biztosít az adott szervezet ügyei tekintetében, g) bármely pénzbeli, személyzeti téren biztosított vagy természetbeni juttatás, amelyet a képviselő a Parlament által biztosított juttatáson felül politikai tevékenységéért harmadik féltől kap, akinek kilétét közölnie kell, h) bármilyen egyéb pénzügyi érdekeltség, amely a képviselőt feladatainak ellátása során befolyásolhatja. E tételek mindegyike esetében a képviselőnek adott esetben jeleznie kell, hogy azért díjazásban részesül-e vagy sem, továbbá az a), c), d), e) és f) tételek esetében a képviselőnek a vonatkozó jövedelmi kategóriák egyikét is fel kell tüntetnie; mivel a rendelkezésre bocsátott információkat közzéteszik a Parlament honlapján;
I.mivel az Egyesült Királyságban megválasztott képviselők mandátuma az Egyesült Királyság európai uniós tagságán alapul; mivel ennek következtében és a 2018. június 28-i (EU) 2018/937 európai tanácsi határozat 3. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében ezen európai parlamenti képviselők megbízatása automatikusan megszűnik, ha és amikor az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése hatályossá válik;
J.mivel az (EU) 2018/937 európai tanácsi határozat ugyanezen rendelkezései értelmében az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése nem idézi elő képviselői helynek az 1976. évi okmány 13. cikke és az eljárási szabályzat 4. cikke szerinti megüresedését, és következésképpen az Egyesült Királyságban megválasztott képviselők mandátumának megszűnése automatikusan bekövetkezik anélkül, hogy ezt az Európai Parlamentnek ki kellene nyilvánítania;
K.mivel az (EU) 2018/937 európai tanácsi határozat az Egyesült Királyság kilépése esetére megállapította, hogy a kilépés hatálybalépését követően az egyes tagállamokban megválasztott európai parlamenti képviselők száma hogyan alakul, aminek eredményeképp egyes tagállamoknak további képviselői helyeket kell betölteniük az említett határozat 3. cikke (2) bekezdésének első és második albekezdése szerinti képviselői helyek számára tekintettel;
L.mivel egyes tagállamok olyan törvényeket vagy rendeleteket fogadtak el, amelyek meghatározzák a transznacionális listák használatának megszervezésére vonatkozó feltételeket;
M.mivel egyes tagállamok olyan állampolgáraiktól, akik meghatározott ideig valamely más tagállamban éltek, megvonhatják az állampolgárságuk szerinti tagállamban történő szavazáshoz való jogot (disenfranchisement); mivel adott esetben ez azt is maga után vonhatja, hogy e polgárokat megfosztják attól a joguktól, hogy a választásokon jelöltként induljanak;
1.érvényesnek nyilvánítja – azon tagállamok illetékes hatóságai által adott esetben meghozott határozatok jogszerűségének fenntartásával, amelyekben a választási eredményeket esetleg vitatták – az e határozat mellékletében felsorolt európai parlamenti képviselők mandátumát;
2.ismételten felkéri az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy haladéktalanul értesítsék a megválasztott jelöltek nevéről, illetve továbbítsák a lehetséges helyettesek nevét is a szavazási eredmények szerinti rangsorban, továbbá sürgeti azokat, akik eddig még nem küldték meg a megfelelő értesítéseket, hogy ezt haladéktalanul tegyék meg;
3.felhívja a tagállamok illetékes hatóságait, hogy haladéktalanul fejezzék be az eléjük terjesztett esteleges vitás ügyek vizsgálatát, és értesítsék a Parlamentet az eredményekről; felhív az európai választások lebonyolításának átlátható értékelésére;
4.tudomásul veszi, hogy az Egyesült Királyságban megválasztott képviselők mandátuma automatikusan megszűnik, ha és amikor az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése hatályossá válik;
5.ebben az esetben elvárja, hogy a további képviselői helyek betöltése érdekében a tagállamok illetékes hatóságai indokolatlan késedelem nélkül megküldjék a megfelelő értesítéseket;
6.úgy véli, hogy a szavazati jog megvonása eltántoríthatja azokat a polgárokat, akik élni kívánnak az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukkal (az EUMSZ 20. cikke (2) bekezdésének a) pontja), és hátrányos következményekkel jár azokra a polgárokra nézve, akik e jogukat gyakorolták; úgy ítéli meg, hogy a szavazati jog megvonása sérti a választójog általánosságának elvét (az EUSZ 14. cikkének (3) bekezdése és az 1976. évi okmány 1. cikkének (3) bekezdése); emellett aggodalmának ad hangot azokat a helyzeteket illetően is, amikor az eljárások – többek között a szavazási listák összeállítása vagy a fizikai jelenlétre vonatkozó követelmények – egyértelműségének hiánya, vagy a szavazati joguk gyakorlásához szükséges információk tagállamoktól való beszerzésének nehézsége akadályozza a polgárokat szavazati joguk gyakorlásában; úgy látja, hogy a szavazati jog megvonására vonatkozó rendelkezéseket vagy a szavazati jog gyakorlását aránytalanul akadályozó követelményeket semmilyen körülmények között sem szabad az európai választásokra alkalmazni, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy egyetlen tagállam rendelkezései se tegyék ezt lehetővé;
7.felhív minden olyan tagállamot, ahol ez a probléma felvetődhet, hogy egyszerűsítse a más tagállambeli állampolgárok európai választásokon való részvételével kapcsolatos nyilvántartási formaságait mind a szavazatukat leadó, mind pedig a szavazáson jelöltként induló személyek tekintetében, és szüntesse meg különösen a szükségtelen adminisztratív akadályokat, érvényre juttatva az EUMSZ 20. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett jogokat; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az egyes tagállamokban alkalmazott gyakorlatok összhangban álljanak az uniós joggal;
8.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Bizottságnak, valamint a tagállamok illetékes hatóságainak és nemzeti parlamentjeinek.
MELLÉKLET: Az Európai Parlament érvényesnek nyilvánított mandátummal rendelkező képviselőinek névsora
(2019. július 2.)
Belgium (21 képviselő)
ANNEMANS Gerolf
ARENA Maria
ARIMONT Pascal
BOTENGA Marc
BOURGEOIS Geert
BRICMONT Saskia
CHASTEL Olivier
DE MAN Filip
DE SUTTER Petra
FRANSSEN Cindy
KANKO Assita
LAMBERTS Philippe
LUTGEN Benoît
PEETERS Kris
RIES Frédérique
TARABELLA Marc
VAN BREMPT Kathleen
VAN OVERTVELDT Johan
VANDENDRIESSCHE Tom
VAUTMANS Hilde
VERHOFSTADT Guy
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Bulgária (17 képviselő)
ADEMOV Asim
ALEXANDROV YORDANOV Alexander
ALIEVA-VELI Atidzhe
DZHAMBAZKI Angel
HRISTOV Ivo
KANEV Radan
KOVATCHEV Andrey
KYUCHYUK Ilhan
MAYDELL Eva
MIHAYLOVA Iskra
NOVAKOV Andrey
PENKOVA Tsvetelina
RADEV Emil
SLABAKOV Andrey
STANISHEV Sergei
VITANOV Petar
YONCHEVA Elena
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Cseh Köztársaság (21 képviselő)
BLAŠKO Hynek
CHARANZOVÁ Dita
DAVID Ivan
DLABAJOVÁ Martina
GREGOROVÁ Markéta
HLAVÁČEK Martin
KNOTEK Ondřej
KOLAJA Marcel
KONEČNÁ Kateřina
KOVAŘÍK Ondřej
MAXOVÁ Radka
NIEDERMAYER Luděk
PEKSA Mikuláš
POLČÁK Stanislav
POSPÍŠIL Jiří
ŠOJDROVÁ Michaela
TOŠENOVSKÝ Evžen
VONDRA Alexandr
VRECIONOVÁ Veronika
ZAHRADIL Jan
ZDECHOVSKÝ Tomáš
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Dánia (13 képviselő)
AUKEN Margrete
CHRISTENSEN Asger
FUGLSANG Niels
GADE Søren
KOFOD Peter
LØKKEGAARD Morten
MELCHIOR Karen
PETER-HANSEN Kira Marie
PETERSEN Morten
SCHALDEMOSE Christel
VILLUMSEN Nikolaj
VIND Marianne (*)
WEISS Pernille
(*) A mandátum érvényes és 2019. július 2-től – Marianne VIND Jeppe KOFOD helyére történő megválasztásáról az illetékes nemzeti hatóság által küldött értesítésben megjelölt naptól – hatályos. A dán nemzeti hatóságok 2019. június 27-én értesítést küldtek Jeppe KOFOD azon döntéséről, hogy a dán kormány minisztereként vállal hivatalt, következésképpen nem kezdi meg európai parlamenti képviselői megbízatásának ellátását.
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Németország (96 képviselő)
ANDERSON Christine
ANDRESEN Rasmus
BARLEY Katarina
BECK Gunnar
BEER Nicola
BENTELE Hildegard
BERG Lars Patrick
BERGER Stefan
BISCHOFF Gabriele
BLOSS Michael
BOESELAGER Damian
BREYER Patrick
BUCHHEIT Markus
BUCHNER Klaus
BULLMAN Udo
BURKHARDT Delara
BUSCHMANN Martin
BÜTIKOFER Reinhard
CASPARY Daniel
CAVAZZINI Anna
DEMIREL Özlem
DEPARNAY-GRUNENBERG Anna
DOLESCHAL Christian
DÜPONT Lena
EHLER Christian
ERNST Cornelia
EROGLU Engin
ERTUG Ismail
FERBER Markus
FEST Nicolaus
FRANZ Romeo
FREUND Daniel
GAHLER Michael
GEBHARDT Evelyne
GEESE Alexandra
GEIER Jens
GEUKING Helmut
GIEGOLD Sven
GIESEKE Jens
GLÜCK Andreas
HAHN Henrike
HAHN Svenja
HÄUSLING Martin
HERBST Niclas
HERZBERGER-FOFANA Pierrette
HOHLMEIER Monika
JAHR Peter
KAMMEREVERT Petra
KELLER Ska
KÖRNER Moritz
KÖSTER Dietmar
KRAH Maximilian
KREHL Constanze
KUHS Joachim
LAGODINSKY Sergey
LANGE Bernd
LANGENSIEPEN Katrin
LIESE Peter
LIMMER Sylvia
LINS Norbert
MARQUARDT Erik
McALLISTER David
MEUTHEN Jörg
MICHELS Martina
MORTLER Marlene
MÜLLER Ulrike
NEUMANN Hannah
NEUSER Norbert
NIEBLER Angelika
NIENASS Niklas
NOICHL Maria
OETJEN Jan-Christoph
PAULUS Jutta
PIEPER Markus
RADTKE Dennis
REIL Guido
REINTKE Terry
SCHIRDEWAN Martin
SCHNEIDER Christine
SCHOLZ Helmut
SCHULZE Sven
SCHUSTER Joachim
SCHWAB Andreas
SEEKATZ Ralf
SEMSROTT Nico
SIMON Sven
SIPPEL Birgit
SONNEBORN Martin
VERHEYEN Sabine
VON CRAMON-TAUBADEL Viola
VOSS Axel
WALSMANN Marion
WEBER Manfred
WIELAND Rainer
WÖLKEN Tiemo
ZIMNIOK Bernhard
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Észtország (6 képviselő)
ANSIP Andrus
KALJURAND Marina
MADISON Jaak
MIKSER Sven
PAET Urmas
TOOM Yana
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Írország (11 képviselő)
CARTHY Matt
CUFFE Ciarán
DALY Clare
FITZGERALD Frances
FLANAGAN Luke Ming
KELLEHER Billy
KELLY Seán
McGUINNESS Mairead
O’SULLIVAN Grace
WALLACE Mick
WALSH Maria
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Görögország (21 képviselő)
ANDROULAKIS Nikos
ARVANITIS Konstantinos
ASIMAKOPOULOU Anna-Michelle
FRAGKOS Emmanouil (*)
GEORGOULIS Alexis
KAILI Eva
KEFALOGIANNIS Manolis
KOKKALIS Petros
KONSTANTINOU Athanasios
KOULOGLOU Stelios
KOUNTOURA Elena
KYMPOUROPOULOS Stelios
KYRTSOS Georgios
LAGOS Ioannis
MEIMARAKIS Vangelis
NIKOLAOU-ALAVANOS Lefteris
PAPADAKIS Kostas
PAPADIMOULIS Dimitrios
SPYRAKI Maria
VELOPOULOS Kyriakos (**)
VOZEMBERG-VRIONIDI Elissavet
ZAGORAKIS Theodoros
(*) A mandátum érvényes és 2019. július 10-től – Emmanouil FRAGKOS Kyriakos VELOPOULOS helyére történő megválasztásáról az illetékes nemzeti hatóság által küldött értesítés napjától – hatályos.
(**) Kyriakos VELOPOULOS mandátuma 2019. július 6-án lejárt.
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Spanyolország (54 képviselő)
AGUILAR Mazaly
AGUILERA Clara
ARIAS ECHEVERRÍA Pablo
BARRENA ARZA Pernando
BAUZÁ DÍAZ José Ramón
BENJUMEA BENJUMEA Isabel
BILBAO BARANDICA Izaskun
BUXADÉ VILLALBA Jorge
CAÑAS Jordi
del CASTILLO VERA Pilar
DURÁ FERRANDIS Estrella (*)
ESTARÀS FERRAGUT Rosa
FERNÁNDEZ Jonás
GÁLVEZ MUÑOZ Lina
GARCÍA DEL BLANCO Ibán
GARCÍA-MARGALLO Y MARFIL José Manuel
GARCÍA MUÑOZ Isabel
GARCÍA PÉREZ Iratxe
GARDIAZABAL RUBIAL Eider
GARICANO Luis
GONZÁLEZ Mónica Silvana
GONZÁLEZ CASARES Nicolás
GONZÁLEZ PONS Esteban
HOMS GINEL Alicia
LÓPEZ Javi
LÓPEZ AGUILAR Juan Fernando
LÓPEZ GIL Leopoldo
LÓPEZ-ISTÚRIZ WHITE Antonio
LUENA César
MAESTRE MARTÍN DE ALMAGRO Cristina
MALDONADO LÓPEZ Adriana
MILLÁN MON Francisco José
MONTSERRAT Dolors
MORENO SÁNCHEZ Javier
NART Javier
PAGAZAURTUNDÚA Maite
PINEDA Manu
REGO Sira
RIBA I GINER Diana
RODRÍGUEZ PALOP Eugenia
RODRÍGUEZ-PIÑERO Inma
RODRÍGUEZ RAMOS María Soraya
RUIZ DEVESA Domènec
SÁNCHEZ AMOR Nacho
SOLÍS PÉREZ Susana
TERTSCH Hermann
URBÁN CRESPO Miguel
URTASUN Ernest
VILLANUEVA RUIZ Idoia
ZARZALEJOS Javier
ZOIDO ÁLVAREZ Juan Ignacio
(*) A mandátum érvényes és 2019. július 2-től – Estrella DURÁ FERRANDIS Josep BORREL FONTELLES helyére történő megválasztásáról az illetékes nemzeti hatóság által küldött értesítésben megjelölt naptól – hatályos. Josep BORREL FONTELLES 2019. június 26-án lemondott képviselői helyéről, és nem nyújtotta be a mandátumának vizsgálatához szükséges nyilatkozatokat.
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Franciaország (74 képviselő)
ALFONSI François
ANDRIEU Eric
ANDROUËT Mathilde
AUBRY Manon
BARDELLA Jordan
BAY Nicolas
BEIGNEUX Aurelia
BELLAMY François-Xavier
BIJOUX Stéphane
BILDE Dominique
BITEAU Benoît
BOMPARD Manuel
BOYER Gilles
BRUNA Annika
BRUNET Sylvie
CANFIN Pascal
CARÊME Damien
CHABAUD Catherine
CHAIBI Leïla
COLIN-OESTERLÉ Nathalie
COLLARD Gilbert
CORMAND David
DANJEAN Arnaud
DECERLE Jérémy
DELBOS-CORFIELD Gwendoline
DELLI Karima
DIDIER Geoffroy
DURAND Pascal
EVREN Agnès
FARRENG Laurence
GARRAUD Jean-Paul
GLUCKSMANN Raphaël
GRISET Catherine
GRUDLER Christophe
GUETTA Bernard
GUILLAUME Sylvie
HAYER Valerie
HORTEFEUX Brice
JADOT Yannick
JALKH Jean-François
JAMET France
JORON Virginie
JUVIN Herve
KARLESKIND Pierre
KELLER Fabienne
LALUCQ Aurore
LAPORTE Hélène
LARROUTUROU Pierre
LEBRETON Gilles
LECHANTEUX Julie
LOISEAU Nathalie
MARIANI Thierry
MAUREL Emmanuel
MÉLIN Joëlle
MORANO Nadine
OLIVIER Philippe
OMARJEE Younous
PELLETIER Anne-Sophie
PIRBAKAS Maxette
RIQUET Dominique
RIVASI Michèle
RIVIÈRE Jérôme
ROOSE Caroline
ROUGÉ André
SANDER Anne
SATOURI Mounir
SÉJOURNÉ Stéphane
TOLLERET Irène
TOUSSAINT Marie
TRILLET-LENOIR Véronique
VEDRENNE Marie-Pierre
YENBOU Salima
YON-COURTIN Stéphanie
ZACHAROPOULOU Chrysoula
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Horvátország (11 képviselő)
BORZAN Biljana
FLEGO Valter
GLAVAK Sunčana (*)
KOLAKUŠIĆ Mislav
MATIĆ Predrag Fred
PICULA Tonino
RESSLER Karlo
SINČIĆ Ivan Vilibor
SOKOL Tomislav
ŠUICA Dubravka (**)
TOMAŠIĆ Ruža
ZOVKO Željana
(*) A mandátum érvényes és 2019. december 1-től – Sunčana GLAVAK Dubravka ŠUICA helyére történő megválasztásáról az illetékes nemzeti hatóság által küldött értesítésben megjelölt naptól – hatályos.
(**) Dubravka ŠUICA mandátuma 2019. november 30-án lejárt.
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Olaszország (73 képviselő)
ADINOLFI Isabella
ADINOLFI Matteo
BALDASSARRE Simona
BARTOLO Pietro
BASSO Alessandra
BEGHIN Tiziana
BENIFEI Brando
BERLUSCONI Silvio
BIZZOTTO Mara
BONAFÈ Simona
BONFRISCO Anna
BORCHIA Paolo
CALENDA Carlo
CAMPOMENOSI Marco
CAROPPO Andrea
CASANOVA Massimo
CASTALDO Fabio Massimo
CECCARDI Susanna
CHINNICI Caterina
CIOCCA Angelo
CONTE Rosanna
CORRAO Ignazio
COZZOLINO Andrea
D’AMATO Rosa
DANTI Nicola (*)
DA RE Gianantonio
DE CASTRO Paolo
DONATO Francesca
DORFMANN Herbert
DREOSTO Marco
EVI Eleonora
FERRANDINO Giuseppe
FERRARA Laura
FIDANZA Carlo
FIOCCHI Pietro
FITTO Raffaele
FURORE Mario
GANCIA Gianna
GEMMA Chiara
GIARRUSSO Dino
GRANT Valentino
GUALMINI Elisabetta
GUALTIERI Roberto (**)
LANCINI Danilo Oscar
LIZZI Elena
MAJORINO Pierfrancesco
MARTUSCIELLO Fulvio
MILAZZO Giuseppe
MORETTI Alessandra
PANZA Alessandro
PATRICIELLO Aldo
PEDICINI Piernicola
PICIERNO Pina
PIGNEDOLI Sabrina
PISAPIA Giuliano
PROCACCINI Nicola
REGIMENTI Luisa
RINALDI Antonio Maria
ROBERTI Franco
RONDINELLI Daniela
SALINI Massimiliano
SARDONE Silvia
SASSOLI David Maria
SMERIGLIO Massimiliano
STANCANELLI Raffaele
TAJANI Antonio
TARDINO Annalisa
TINAGLI Irene
TOIA Patrizia
TOVAGLIERI Isabella
VUOLO Lucia
ZAMBELLI Stefania
ZANNI Marco
ZULLO Marco
(*) A mandátum érvényes és 2019. szeptember 5-től – Nicola DANTI Roberto GUALTIERI helyére történő megválasztásáról az illetékes nemzeti hatóság által küldött értesítésben megjelölt naptól – hatályos.
(**) Roberto GUALTIERI mandátuma 2019. szeptember 4-én lejárt.
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Ciprus (6 képviselő)
CHRISTOFOROU Lefteris
FOURLAS Loukas
GEORGIOU Giorgios
KIZILYÜREK Niyazi
MAVRIDES Costas
PAPADAKIS Demetris
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Lettország (8 képviselő)
AMERIKS Andris
IJABS Ivars
KALNIETE Sandra
MELBĀRDE Dace
UŠAKOVS Nils
VAIDERE Inese (*)
ZĪLE Roberts
ŽDANOKA Tatjana
(*) A mandátum érvényes és 2019. július 2-től – Inese VAIDERE Valdis DOMBROVSKIS helyére történő megválasztásáról az illetékes nemzeti hatóság által küldött értesítésben megjelölt naptól – hatályos. Valdis DOMBROVSKIS a 9. jogalkotási ciklus kezdete előtt lemondott képviselői helyéről, és nem nyújtotta be a mandátumának vizsgálatához szükséges nyilatkozatokat.
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Litvánia (11 képviselő)
AUŠTREVIČIUS Petras
BLINKEVIČIŪTĖ Vilija
JAKELIŪNAS Stasys
JUKNEVIČIENĖ Rasa
KUBILIUS Andrius
MALDEIKIENĖ Aušra
MAŽYLIS Liudas
OLEKAS Juozas
ROPĖ Bronis
TOMAŠEVSKI Valdemar
USPASKICH Viktor
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Luxemburg (6 képviselő)
ANGEL Marc (*)
GOERENS Charles
HANSEN Christophe
METZ Tilly
SCHMIT Nicolas (**)
SEMEDO Monica
WISELER-LIMA Isabel
(*) A mandátum érvényes és 2019. december 10-től – Marc ANGEL Nicolas SCHMIT helyére történő megválasztásáról az illetékes nemzeti hatóság által küldött értesítésben megjelölt naptól – hatályos.
(**) Nicolas SCHMIT mandátuma 2019. november 30-án lejárt.
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Magyarország (21 képviselő)
ARA-KOVÁCS Attila
BOCSKOR Andrea
CSEH Katalin
DELI Andor
DEUTSCH Tamás
DOBREV Klára
DONÁTH Anna Júlia
GÁL Kinga
GYÖNGYÖSI Márton
GYŐRI Enikő
GYÜRK András
HIDVÉGHI Balázs
HÖLVÉNYI György
JÁRÓKA Lívia
KÓSA Ádám
MOLNÁR Csaba
RÓNAI Sándor
SZÁJER József
TÓTH Edina
TRÓCSÁNYI László
UJHELYI István
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Málta (6 képviselő)
AGIUS SALIBA Alex
CASA David
CUTAJAR Josianne
DALLI Miriam
METSOLA Roberta
SANT Alfred
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Hollandia (26 képviselő)
AZMANI Malik
BERENDSEN Tom
CHAHIM Mohammed
van DALEN Peter
EICKHOUT Bas
EPPINK Derk Jan
HAZEKAMP Anja
HUITEMA Jan
JONGERIUS Agnes Maria
de LANGE Esther
LENAERS Jeroen
MANDERS Antonius
NAGTEGAAL Caroline
PIRI Kati
RAFAELA Samira
ROOKEN Rob
ROOS Rob
RUISSEN Bert-Jan
SCHREIJER-PIERIK Annie
SCHREINEMACHER Liesje
van SPARRENTAK Kim
STRIK Tineke
TANG Paul
TAX Vera
in 't VELD Sophia
WOLTERS Lara (*)
(*) A mandátum érvényes és 2019. július 4-től – Lara WOLTERS Frans TIMMERMANS helyére történő megválasztásáról az illetékes nemzeti hatóság által küldött értesítésben megjelölt naptól – hatályos. Frans TIMMERMANS nem nyújtotta be a mandátumának vizsgálatához szükséges nyilatkozatokat és az Európai Bizottság tagjaként betöltött tisztség megtartását választotta.
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Ausztria (18 képviselő)
BERNHUBER Alexander
EDTSTADLER Karoline (*)
GAMON Claudia
HAIDER Roman
HEIDE Hannes
KARAS Othmar
MANDL Lukas
MAYER Georg
REGNER Evelyn
SCHIEDER Andreas
SCHMIEDTBAUER Simone
SIDL Günther
THALER Barbara
VANA Monika
VILIMSKY Harald
VOLLATH Bettina
WIENER Sarah
WINZIG Angelika
(*) Karoline EDTSTADLER mandátuma 2020. január 6-án lejárt.
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Lengyelország (51 képviselő)
ADAMOWICZ Magdalena
ARŁUKOWICZ Bartosz
BALT Marek Paweł
BELKA Marek
BIEDROŃ Robert
BIELAN Adam
BRUDZIŃSKI Joachim Stanisław
BUZEK Jerzy
CIMOSZEWICZ Włodzimierz
CZARNECKI Ryszard
DUDA Jarosław
FOTYGA Anna
FRANKOWSKI Tomasz
HALICKI Andrzej
HETMAN Krzysztof
HÜBNER Danuta Maria
JAKI Patryk
JARUBAS Adam
JURGIEL Krzysztof
KALINOWSKI Jarosław
KARSKI Karol
KEMPA Beata
KLOC Izabela-Helena
KOHUT Łukasz
KOPACZ Ewa
KOPCIŃSKA Joanna
KRASNODĘBSKI Zdzisław
KRUK Elżbieta
KUŹMIUK Zbigniew
LEGUTKO Ryszard Antoni
LEWANDOWSKI Janusz
LIBERADZKI Bogusław
ŁUKACIJEWSKA Elżbieta Katarzyna
MAZUREK Beata
MILLER Leszek
MOŻDŻANOWSKA Andżelika Anna
OCHOJSKA Janina
OLBRYCHT Jan
PORĘBA Tomasz Piotr
RAFALSKA Elżbieta
RZOŃCA Bogdan
SARYUSZ-WOLSKI Jacek
SIKORSKI Radosław
SPUREK Sylwia
SZYDŁO Beata
THUN UND HOHENSTEIN Róża
TOBISZOWSKI Grzegorz
WASZCZYKOWSKI Witold Jan
WIŚNIEWSKA Jadwiga
ZALEWSKA Anna
ZŁOTOWSKI Kosma
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Portugália (21 képviselő)
AMARO Álvaro
CARVALHAIS Isabel (*)
CARVALHO Maria de Graça
CERDAS Sara
DIONÍSIO BRADFORD André Jorge (**)
FERNANDES José Manuel
FERREIRA João
GUERREIRO Francisco
GUSMÃO José
LEITÃO MARQUES Maria Manuel
MARQUES Margarida
MARQUES Pedro
MATIAS Marisa
MELO Nuno
MONTEIRO DE AGUIAR Cláudia
PEREIRA Lídia
PEREIRA Sandra
PIZARRO Manuel
RANGEL Paulo
SANTOS Isabel
SILVA PEREIRA Pedro
ZORRINHO Carlos
(*) A mandátum érvényes és 2019. szeptember 3-tól – Isabel CARVALHAIS André Jorge DIONÍSIO BRADFORD. helyére történő megválasztásáról az illetékes nemzeti hatóság által küldött értesítés napjától – hatályos.
(**) André Jorge DIONÍSIO BRADFORD mandátuma 2019. július 18-án lejárt.
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Románia (32 képviselő)
ARMAND Clotilde
AVRAM Carmen
BĂSESCU Traian
BENEA Adrian-Dragoş
BLAGA Vasile
BOGDAN Ioan-Rareş
BOTOŞ Vlad-Marius
BUDA Daniel
BUŞOI Cristian-Silviu
CIOLOŞ Dacian
CIUHODARU Tudor
CREŢU Corina
FALCĂ Gheorghe
GHINEA Cristian
GRAPINI Maria
HAVA Mircea-Gheorghe
MANDA Claudiu
MARINESCU Marian-Jean
MOTREANU Dan-Ştefan
MUREȘAN Siegfried
NICA Dan
NISTOR Gheorghe-Vlad (*)
PÎSLARU Dragoş
PLUMB Rovana
ŞTEFĂNUȚĂ Nicolae
STRUGARIU Ramona
TERHEŞ Cristian
TOMAC Eugen
TUDORACHE Dragoş
TUDOSE Mihai
VĂLEAN Adina-Ioana (**)
VINCZE Loránt
WINKLER Iuliu
(*) A mandátum érvényes és 2019. december 2-től – Gheorghe-Vlad NISTOR Adina-Ioana VĂLEAN helyére történő megválasztásáról az illetékes nemzeti hatóság által küldött értesítésben megjelölt naptól – hatályos.
(**) Adina-Ioana VĂLEAN mandátuma 2019. november 30-án lejárt.
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Szlovénia (8 képviselő)
BOGOVIČ Franc
BRGLEZ Milan
FAJON Tanja
GROŠELJ Klemen
JOVEVA Irena
NOVAK Ljudmila
TOMC Romana
ZVER Milan
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Szlovákia (13 képviselő)
BEŇOVÁ Monika
BILČÍK Vladimír
ČÍŽ Miroslav
ĎURIŠ NICHOLSONOVÁ Lucia
HAJŠEL Robert
HOJSÍK Martin
JURZYKA Eugen
POLLÁK Peter
RADAČOVSKÝ Miroslav
ŠIMEČKA Michal
ŠTEFANEC Ivan
UHRÍK Milan
WIEZIK Michal
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Finnország (13 képviselő)
HAKKARAINEN Teuvo
HAUTALA Heidi
HEINÄLUOMA Eero
HUHTASAARI Laura
KATAINEN Elsi
KUMPULA-NATRI Miapetra
MODIG Silvia
NIINISTÖ Ville
PEKKARINEN Mauri
PIETIKÄINEN Sirpa
SARVAMAA Petri
TORVALDS Nils
VIRKKUNEN Henna
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Svédország (20 képviselő)
AL-SAHLANI Abir
BERGKVIST Erik
BJÖRK Malin
DANIELSSON Johan
FEDERLEY Fredrick
FRITZON Heléne
GUTELAND Jytte
HOLMGREN Pär
INCIR Evin
KARLSBRO Karin
KOKALARI Arba
KUHNKE Alice
LEGA David
LUNDGREN Peter
POLFJÄRD Jessica
SKYTTEDAL Sara
STEGRUD Jessica
TOBÉ Tomas
WARBORN Jörgen
WEIMERS Charlie
A MEGVÁLASZTOTT PARLAMENTI KÉPVISELŐK TAGÁLLAMONKÉNT
(2019. július 2.)
Egyesült Királyság (73 képviselő)
AINSLIE Scott
ALLARD Christian
ANDERSON Martina
BEARDER Catherine
BENNION Phil
BROPHY Jane
BULL David
BULLOCK Jonathan
BUNTING Judith
CHOWNS Ellie
CORBETT Richard
DANCE Seb
DAUBNEY Martin Edward
DAVIES Chris
DE LUCY Belinda
DHAMIJA Dinesh
DODDS Diane
DOWDING Gina
ENGLAND KERR Andrew
EVANS Jill
FARAGE Nigel
FORMAN Lance
FOX Claire
GIBSON Barbara Ann
GILL Nathan
GILL Neena
GLANCY James Alexander
GRIFFIN Theresa
HABIB Ben
HANNAN Daniel
HARRIS Lucy Elizabeth
HEAVER Michael
HOOK Anthony
HORWOOD Martin
HOWARTH John
JONES Jackie
JORDAN Christina Sheila
KIRTON-DARLING Jude
LONG Naomi
LONGWORTH John
LOWE Rupert
MAGID Magid
McINTYRE Anthea
McLEOD Aileen
MOBARIK Nosheena
MOHAMMED Shaffaq
MONTEITH Brian
MORAES Claude
MUMMERY June Alison
NETHSINGHA Lucy
NEWTON DUNN Bill
OVERGAARD NIELSEN Henrik
PALMER Rory
PATTEN Matthew
PHILLIPS Alexandra Lesley
PHILLIPS Alexandra Louise Rosenfield
PORRITT Luisa
PUGH Jake
REES-MOGG Annunziata Mary
RITCHIE Sheila
ROWETT Catherine
ROWLAND Robert
SCOTT CATO Molly
SMITH Alyn (*)
STEDMAN-BRYCE Louis
TENNANT John David Edward
TICE Richard
VAN ORDEN Geoffrey
VOADEN Caroline
VON WIESE Irina
WARD Julie
WELLS James
WIDDECOMBE Ann
(*) Alyn Smith mandátuma 2019. december 12-én lejárt.
Le Pen kontra Parlament ítélet, C-208/03, EU:C:2005:429; Olaszország és Donnici kontra Parlament ítélet, C-393/07 és C-9/08, EU:C:2009:275; valamint Junqueras Vies ítélet, C-502/19, EU:C:2019:1115.
Az Egységes Szanálási Testület egy tagjának kinevezése
118k
43k
Az Európai Parlament 2020. január 30-i határozata az Egységes Szanálási Testület tagjának kinevezésére irányuló javaslatról (N9-0005/2020[1] – C9-0009/2020 – )
–tekintettel Pedro Machadónak az Egységes Szanálási Testület tagjává történő kinevezéséről szóló, 2020. január 14-i bizottsági javaslatra (C9-0009/2020),
–tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 56. cikkének (6) bekezdésére,
–tekintettel az uniós gazdasági és monetáris ügyekkel kapcsolatos pozíciók jelöltjei közötti nemi egyensúlyról szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(2),
–tekintettel a gazdasági és monetáris unió intézményeiről és szerveiről, illetve a közszolgálati jogviszony megszűnése utáni összeférhetetlenség megelőzéséről szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(3),
–tekintettel eljárási szabályzata 131. cikkére,
–tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0009/2020),
A.mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdése értelmében az említett rendelet 43. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett Egységes Szanálási Testület tagjait érdemeik, képességeik, a banki szakértelem, a pénzügyi kérdések ismerete, a pénzügyi felügyelet és szabályozás, valamint a bankok szanálása szempontjából releváns tapasztalataik alapján kell kinevezni;
B.mivel a Parlament sajnálja, hogy a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdésében rögzített kötelezettségek, valamint a Parlament által a jelöltek listájának benyújtásakor a nemek közötti egyensúly tiszteletben tartására tett számos felszólítás ellenére az összes jelölt férfi; mivel a Parlament sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők továbbra sincsenek megfelelő arányban képviselve a banki és pénzügyi szolgáltatások terén betöltött vezető pozíciókban, és kéri, hogy a következő jelölésnél tartsák tiszteletben a nemek kiegyensúlyozott képviseletét; mivel valamennyi uniós és nemzeti intézménynek és szervnek konkrét intézkedéseket kell tennie a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében;
C.mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2019. november 13-án elfogadta az említett rendelet 43. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, az Egységes Szanálási Testület tagjává előválogatott jelöltek listáját;
D.mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megküldte az előválogatott jelöltek listáját a Parlamentnek;
E.mivel a Bizottság 2020. január 14-én javaslatot fogadott el Pedro Machadónak az Egységes Szanálási Testület tagjává és a szanálási politika kidolgozásáért és határozathozatalért felelős igazgatóvá történő kinevezéséről, és benyújtotta azt a Parlamentnek;
F.mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság ezután értékelte az Egységes Szanálási Testület tagjának javasolt jelölt képességeit, különös tekintettel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelményekre;
G.mivel 2020. január 22-én a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta Pedro Machadót, aki nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;
1.egyetért Pedro Machadónak az Egységes Szanálási Testület tagjává történő, ötéves időtartamra szóló kinevezésével;
2.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak.
Az Egységes Szanálási Testület egy tagjának kinevezése
119k
43k
Az Európai Parlament 2020. január 30-i határozata az Egységes Szanálási Testület tagjának kinevezésére irányuló javaslatról (N9-0005/2020[2] – C9-0010/2020 – )
–tekintettel Jesús Saurinának az Egységes Szanálási Testület tagjává történő kinevezéséről szóló, 2020. január 14-i bizottsági javaslatra (C9-0010/2020),
–tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 56. cikkének (6) bekezdésére,
–tekintettel az uniós gazdasági és monetáris ügyekkel kapcsolatos pozíciók jelöltjei közötti nemi egyensúlyról szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(2),
–tekintettel a gazdasági és monetáris unió intézményeiről és szerveiről, illetve a közszolgálati jogviszony megszűnése utáni összeférhetetlenség megelőzéséről szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(3),
–tekintettel eljárási szabályzata 131. cikkére,
–tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0011/2020),
A.mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdése értelmében az említett rendelet 43. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett Egységes Szanálási Testület tagjait érdemeik, képességeik, a banki szakértelem, a pénzügyi kérdések ismerete, a pénzügyi felügyelet és szabályozás, valamint a bankok szanálása szempontjából releváns tapasztalataik alapján kell kinevezni;
B.mivel a Parlament sajnálja, hogy a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdésében rögzített kötelezettségek, valamint a Parlament által a jelöltek listájának benyújtásakor a nemek közötti egyensúly tiszteletben tartására tett számos felszólítás ellenére az összes jelölt férfi, mivel a Parlament sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők továbbra sincsenek megfelelő arányban képviselve a banki és pénzügyi szolgáltatások terén betöltött vezető pozíciókban, és kéri, hogy a következő jelölésnél tartsák tiszteletben a nemek kiegyensúlyozott képviseletét; mivel valamennyi uniós és nemzeti intézménynek és szervnek konkrét intézkedéseket kell tennie a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében;
C.mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2019. november 13-án elfogadta az említett rendelet 43. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, az Egységes Szanálási Testület tagjává előválogatott jelöltek listáját;
D.mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megküldte az előválogatott jelöltek listáját a Parlamentnek;
E.mivel a Bizottság 2020. január 14-én javaslatot fogadott el Jesús Saurinának az Egységes Szanálási Testület tagjává és a szanálási politika kidolgozásáért és határozathozatalért felelős igazgatóvá történő kinevezéséről, és benyújtotta azt a Parlamentnek;
F.mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság ezután értékelte az Egységes Szanálási Testület tagjának javasolt jelölt képességeit, különös tekintettel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelményekre;
G.mivel 2020. január 22-én a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta Jesús Saurinát, aki nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;
1.egyetért Jesús Saurinának az Egységes Szanálási Testület tagjává történő, ötéves időtartamra szóló kinevezésével;
2.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak.
Az Egységes Szanálási Testület alelnökének kinevezése
119k
43k
Az Európai Parlament 2020. január 30-i határozata az Egységes Szanálási Testület alelnökének kinevezésére irányuló javaslatról (N9-0006/2020 – C9-0011/2020 – )
–tekintettel a Jan de Carpentier-nek az Egységes Szanálási Testület alelnökévé történő kinevezéséről szóló, 2020. január 14-i bizottsági javaslatra (C9-0011/2020),
–tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 56. cikkének (6) bekezdésére,
–tekintettel az uniós gazdasági és monetáris ügyekkel kapcsolatos pozíciók jelöltjei közötti nemi egyensúlyról szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(2),
–tekintettel a gazdasági és monetáris unió intézményeiről és szerveiről, illetve a közszolgálati jogviszony megszűnése utáni összeférhetetlenség megelőzéséről szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(3),
–tekintettel eljárási szabályzata 131. cikkére,
–tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0010/2020),
A.mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdése szerint az Egységes Szanálási Testület alelnökét érdemei, képességei, banki szakértelme, pénzügyi ismeretei, illetve a pénzügyi felügyelet és szabályozás, valamint a bankok szanálása szempontjából releváns tapasztalatai alapján kell kinevezni;
B.mivel a Parlament sajnálja, hogy a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdésében rögzített kötelezettségek, valamint a Parlament által a jelöltek listájának benyújtásakor a nemek közötti egyensúly tiszteletben tartására tett számos felszólítás ellenére az összes jelölt férfi, mivel a Parlament sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők továbbra sincsenek megfelelő arányban képviselve a banki és pénzügyi szolgáltatások terén betöltött vezető pozíciókban, és kéri, hogy a következő jelölésnél tartsák tiszteletben a nemek kiegyensúlyozott képviseletét; mivel valamennyi uniós és nemzeti intézménynek és szervnek konkrét intézkedéseket kell tennie a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében;
C.mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2019. november 13-án elfogadta az Egységes Szanálási Testület alelnöki tisztségére előválogatott jelöltek listáját;
D.mivel a 806/2014/EU rendelet 56. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megküldte az előválogatott jelöltek listáját a Parlamentnek;
E.mivel 2020. január 14-én a Bizottság javaslatot fogadott el Jan de Carpentier-nek az Egységes Szanálási Testület alelnökévé és az Egységes Szanálási Testület vállalati szolgáltatásait működtető és az Egységes Szanálási Alapot felügyelő igazgatóvá történő kinevezéséről, és továbbította ezt a javaslatot a Parlamentnek;
F.mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság ezután értékelte az Egységes Szanálási Testület alelnöki tisztségére javasolt jelölt képességeit, különös tekintettel a 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelményekre;
G.mivel 2020. január 22-én a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta Jan de Carpentier-t, aki nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;
1.egyetért Jan de Carpentier-nek az Egységes Szanálási Testület alelnökévé történő, ötéves időtartamra szóló kinevezésével;
2.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak.
Az Európai Bankhatóság ügyvezető igazgatójának kinevezése
118k
43k
Az Európai Parlament 2020. január 30-i határozata az Európai Bankhatóság ügyvezető igazgatójának kinevezésére irányuló javaslatról (N9-0003/2020 – C9-0006/2020 – )
–tekintettel az Európai Bankhatóság felügyelőtanácsának 2020. január 14-i javaslatára (C9-0006/2020),
–tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU rendelet(1) 51. cikkének (2) bekezdésére,
–tekintettel az uniós gazdasági és monetáris ügyekkel kapcsolatos pozíciók jelöltjei közötti nemi egyensúlyról szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(2),
–tekintettel a gazdasági és monetáris unió intézményeiről és szerveiről, illetve a közszolgálati jogviszony megszűnése utáni összeférhetetlenség megelőzéséről szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására(3),
–tekintettel eljárási szabályzata 131. cikkére,
–tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0008/2020),
A.mivel az Európai Bankhatóság jelenlegi ügyvezető igazgatója bejelentette, hogy 2020. január 31-jei hatállyal lemond tisztségéről;
B.mivel 2020. január 14-én az Európai Bankhatóság felügyelőtanácsa nyílt pályázati eljárást követően javasolta Gerry Cross ügyvezető igazgatónak való kinevezését ötéves hivatali időre, az 1093/2010/EU rendelet 51. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban;
C.mivel 2020. január 22-én a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta Gerry Crosst, aki nyitóbeszédet mondott, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;
1.nem ért egyet Gerry Crossnak az Európai Bankhatóság ügyvezető igazgatójává történő kinevezésével, és kéri a javaslat visszavonását, valamint új javaslat benyújtását;
2.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Bankhatóságnak, valamint a tagállamok kormányainak.
–tekintettel a rádióberendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról és az 1999/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),
–tekintettel a mobiltelefonokhoz használható töltők harmonizálásáról szóló, 2009. június 5-i egyetértési megállapodásra,
–tekintettel az okostelefonokhoz használható egységes töltő jövőjéről szóló, 2018. március 20-i egyetértési megállapodásra,
–tekintettel a rádióberendezésekről szóló 2014/53/EU irányelv működéséről szóló, 2018. november 11-i bizottsági jelentésre (),
–tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A.mivel az egységes piac továbbra is az európai gazdasági siker alapja, az európai integráció sarokköve, illetve a növekedés és a munkahelyteremtés motorja;
B.mivel az egységes piac nem aknázza ki teljes mértékben a benne rejlő lehetőségeket, és a mobiltelefonokhoz és egyéb kis- és közepes méretű elektronikus eszközökhöz használható töltők piaca továbbra is széttagolt, ami növeli az e-hulladék mennyiségét és a fogyasztók frusztrációját;
C.mivel a fogyasztóknak még mindig különböző töltőket kell beszerezniük, ha különböző eladóktól vásárolnak új készülékeket, és ha ugyanattól az eladótól vásárolnak új készüléket, akkor új töltőt is kell vásárolniuk;
D.mivel az Európai Parlament képviselői már több mint 10 éve kérik a hordozható rádióberendezésekhez –többek között mobiltelefonokhoz, táblagépekhez, e-könyv-olvasókhoz, intelligens kamerákhoz, viselhető elektronikus eszközökhöz és más kis- vagy közepes méretű elektronikus eszközökhöz– használható töltők egységesítését; mivel a Bizottság többször is elhalasztotta a rádióberendezésekről szóló 2014/53/EU irányelv kiegészítését célzó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását;
E.mivel az elfogadott uniós jogszabályok időben és konkrét jogalkotási lépések útján történő végrehajtása alapvető fontosságú ahhoz, hogy az Európai Unió hiteles maradjon saját polgárai szemében és a nemzetközi színtéren;
F.mivel az ágazati szereplők közötti önkéntes megállapodások révén –noha azok jelentősen csökkentették a piacon elérhető töltőtípusok számát– nem sikerült egységes megoldást találni az említett berendezések töltésére, és a fogyasztók még mindig különböző típusú töltőket találnak a piacon;
G.mivel világszerte évente mintegy 50 millió tonna e-hulladék keletkezik, ami személyenként átlagosan több mint 6 kg hulladékot jelent; mivel az Európában 2016-ban keletkezett e-hulladék össztömege 12,3 millió tonna volt, ami lakosonként átlagosan 16,6 kg-nak felel meg(2); mivel ez szükségtelenül nagy környezeti lábnyomot eredményez, amelyet csökkenteni lehet;
H.mivel az európai zöld megállapodás keretében a Parlament a körforgásos gazdaságra vonatkozó új, ambiciózus cselekvési terv kidolgozására szólított fel, amelynek célja az uniós termelés és fogyasztás teljes környezeti és erőforráslábnyomának csökkentése, elsődleges prioritásai pedig az erőforrás-hatékonyság, a zéró környezetszennyezés és a hulladékkeletkezés megelőzése;
I.mivel az elmúlt 10 év fogyasztói tendenciái azt mutatják, hogy nőtt a több eszközt is birtokló személyek száma, míg egyes rádióberendezések, például az okostelefonok életciklusa megrövidült; mivel a régebbi berendezéseket gyakran azért cserélik le, mert elavultnak tekintik őket; mivel –ráadásul– ezek a tendenciák további e-hulladékok keletkezéséhez vezetnek, beleértve a töltőket is;
J.mivel a fogyasztók a hasonló, akkumulátorral működő készülékekhez számos különféle töltőt tartanak, használnak és gyakran hordanak is magukkal; mivel a töltők jelenlegi túlkínálata így túlzott költségeket és kellemetlenséget okoz a fogyasztóknak, valamint szükségtelenül nagy környezeti lábnyomot eredményez;
K.mivel korunkban az emberek számos hétköznapi élethelyzetben – különösen vészhelyzetben vagy utazás során– mobil eszközeikre vannak utalva, aminek oka részben a nyilvános telefonok hiánya; mivel az emberek az egyszerűen feltölthető mobiltelefonokra támaszkodnak, ha gyorsan hozzá szeretnének férni alapvető szolgáltatásokhoz és létfontosságú eszközökhöz, például fizetőeszközökhöz, keresőmotorokhoz, navigációs eszközökhöz stb.; mivel a mobil eszközök a társadalom életében való teljes körű részvétel létfontosságú eszközei;
1.nyomatékosan hangsúlyozza, hogy sürgős uniós szabályozási intézkedésre van szükség az elektronikus hulladék mennyiségének csökkentése, a fogyasztók számára a fenntartható döntések meghozatalának elősegítése, valamint a hatékony és megfelelően működő belső piacban való teljes körű részvételük lehetővé tétele érdekében;
2.felszólítja a Bizottságot, hogy további késedelem nélkül ismertesse és tegye közzé a mobiltelefonokhoz és más kompatibilis eszközökhöz használható egységes töltők bevezetéséről szóló hatásvizsgálat eredményeit kötelező rendelkezésekre való javaslattétel céljából;
3.hangsúlyozza, hogy a belső piac további széttagolódásának elkerülése érdekében sürgősen szabványt kell elfogadni a hordozható rádióberendezések töltőinek egységesítésére vonatkozóan;
4.felhívja ezért a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket az egységes töltő további késedelem nélküli bevezetése érdekében, mégpedig a rádióberendezésekről szóló 2014/53/EU irányelvet kiegészítő, a mobiltelefonokhoz és más kis- és közepes méretű rádióberendezésekhez használható egységes töltőre vonatkozó szabványt meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus 2020 júliusáig történő elfogadása vagy szükség esetén egy jogalkotási intézkedés legkésőbb 2020 júliusáig történő elfogadása révén;
5.rámutat, hogy a Bizottságnak az innováció akadályozása nélkül biztosítania kell az egységes töltőre vonatkozó jogszabályi keret rendszeres ellenőrzését a műszaki fejlődés figyelembevétele érdekében; ismételten hangsúlyozza a kutatás és az innováció fontosságát ezen a területen a meglévő technológiák fejlesztése és új technológiák kidolgozása érdekében;
6.rámutat, hogy a vezeték nélküli töltési technológiák használata olyan további lehetséges előnyökkel jár, mint az e-hulladék mennyiségének csökkentése; kiemeli, hogy számos mobiltelefon már most vezeték nélküli módszerrel tölthető, és hogy el kell kerülni a széttagoltságot ezen a területen; kéri ezért a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a különböző vezeték nélküli töltők és a különböző hordozható rádióberendezések interoperabilitásának lehető legjobb biztosítására;
7.emlékeztet arra, hogy a szabványosítási rendelettel(3) összhangban az európai szabványügyi szervezeteknek elő kell segíteniük valamennyi érintett érdekcsoport részvételét, ami ebben az összefüggésben magában foglalja a kkv-k szervezeteit, a környezetvédelmi szervezeteket, a fogyatékossággal élő személyeket, az időseket és a fogyasztókat is;
8.véleménye szerint Bizottságnak fontolóra kell vennie, hogy jogalkotási kezdeményezéseket tegyen a tagállamokban begyűjtött és újrafeldolgozott kábelek és töltők mennyiségének növelése érdekében;
9.kéri a Bizottságtól annak sürgős biztosítását, hogy a fogyasztók többé ne kényszerüljenek minden új eszközhöz új töltőt vásárolni, és így csökkenjen az évente gyártott töltők mennyisége; úgy véli, hogy a szétválasztási stratégiák nagyobb környezeti előnyökkel járnának; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a szétválasztásra irányuló bármely intézkedés meghozatala során el kell kerülni, hogy ez esetlegesen árnövekedést eredményezzen a fogyasztók számára; kiemeli továbbá, hogy a szétválasztási stratégiákat egységes töltőmegoldással együtt kell bevezetni, máskülönben az irányelv célkitűzései nem teljesülnek;
10.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
Az Európai Parlament és a Tanács 1025/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az európai szabványosításról, a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 87/95/EGK tanácsi határozat és az 1673/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HLL316., 2012.11.14., 12.o.),
A nemek közötti bérszakadék
157k
57k
Az Európai Parlament 2020. január 30-i állásfoglalása a nemek közötti bérszakadékról ()
–tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,
–tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 151., 153. és 157. cikkére,
–tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezéseire,
–tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 22. és 25. cikkére,
–tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen annak 2., 3., 6., 9. és 15. elvére,
–tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére, valamint annak fenntartható fejlődési céljaira, különösen az 1., 5., 8. és 10. célra, továbbá az azokra vonatkozó konkrét célkitűzésekre és mutatókra,
–tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyenlő díjazásról szóló 1951. évi egyezményére, valamint az erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló 2019. évi ILO-egyezményre,
–tekintettel a Bizottság 2014. március 7-i ajánlására(1) a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről,
–tekintettel a Bizottságnak a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiájára (2010–2015) (),
–tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentumára,
–tekintettel a Bizottságnak a nemek közötti bérszakadék kezelésére vonatkozó uniós cselekvési tervére (2017–2019) (),
–tekintettel a Bizottságnak a nők és férfiak közötti egyenlőség európai unióbeli helyzetéről szóló 2019. évi jelentésére,
–tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2), valamint a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),
–tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatójára, különösen a mutatóról készített 2019. évi jelentésre,
–tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumról (2011–2020) szóló, 2011. március 7-i tanácsi következtetésekre(4),
–tekintettel az „Egyenlő jövedelmi lehetőségek a nők és a férfiak számára: A nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése” című, 2015. június 18-i tanácsi következtetésekre,
–tekintettel „A nemek közötti bérszakadék megszüntetése: kulcsfontosságú szakpolitikák és intézkedések” című, 2019. június 13-i tanácsi következtetésekre,
–tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU-ban: A következő lépések” című, 2019. december 10-i tanácsi következtetésekre,
–tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2012. május 24-i állásfoglalására(5),
–tekintettel „A szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai” című, 2016. május 26-i állásfoglalására(6),
–tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(7),
–tekintettel az „Egy uniós stratégia szükségessége a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében” című, 2017. június 14-i állásfoglalására(8),
–tekintettel „A nők magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának növeléséről az EU-ban” című, 2017. október 3-i állásfoglalására(9),
–tekintettel a munkahelyteremtés és a növekedés fellendítését szolgáló, egyenlőtlenségek elleni küzdelemről szóló, 2017. november 16-i állásfoglalására(10),
A.mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Unió egyik közös és alapvető, az EUSZ 2. cikkében és 3. cikkének (3) bekezdésében, az EUMSZ 8. cikkében, valamint az Alapjogi Charta 23. cikkében rögzített elve; mivel az EUMSZ 157. cikke kifejezetten előírja, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani azon elv alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak; mivel a nők és férfiak önmegvalósításának alapvető előfeltétele a gazdasági függetlenség, és mivel a pénzügyi forrásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása döntő fontosságú a nemek közötti egyenlőség megvalósulásához vezető út szempontjából;
B.mivel a szociális jogok európai pillérének 2. elve kimondja, hogy a „nőkkel és a férfiakkal szembeni egyenlő bánásmódot és az esélyegyenlőséget valamennyi területen biztosítani kell, többek között a munkaerőpiaci részvétel, valamint a foglalkoztatás feltételeinek és a szakmai előmenetelnek a vonatkozásában”, valamint hogy a „nők és a férfiak egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazásra jogosultak”;
C.mivel a Bizottság 2014. évi ajánlása több alapvető intézkedést is körvonalazott annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak az átláthatóság növeléséhez, valamint a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének megerősítéséhez; mivel ezen intézkedések köre kiterjedt a munkavállalóknak a díjazási szintekről való tájékoztatáshoz fűződő jogára, a díjazásra vonatkozó adatszolgáltatásra, a bérauditra, a kollektív tárgyalásokra, a statisztikákra és adminisztratív adatokra, az adatvédelemre, az egyenlő értékű munka fogalmának pontosítására, a munkakör-értékelési és -besorolási rendszerekre, az egyenlőséggel foglalkozó szervek támogatására, a jogorvoslati eszközök következetes nyomon követésére és végrehajtására, valamint a tudatosság növelését célzó tevékenységekre;
D.mivel a nők Unió-szerte aránytalanul alacsonyabb díjazásban részesülnek, mint a férfiak; mivel a Bizottság legfrissebb adatai szerint a nemek közötti órabérkülönbség az Unióban 16%-os, jóllehet e tekintetben számottevő eltérések tapasztalhatók az egyes tagállamok között; mivel a foglalkoztatási rátákat és az általános munkaerőpiaci részvételt is tekintetbe véve a nemek közötti bérszakadék 40%-ra emelkedik; mivel az EU-ban a férfiaknak mindössze 8,7%-a, a nőknek viszont – az Unió egészét tekintve – közel harmada (31,3%-a) dolgozik részmunkaidőben; mivel a hivatások feminizálódása és a bérek színvonala között jellegzetes negatív korreláció áll fenn, amit az átlagbéreknek a legalább 65%-ban nőket foglalkoztató vállalatoknál tapasztalható csökkenése is bizonyít;
E.mivel a nemek közötti bérszakadék a férfiak és nők átlagos bruttó órabére közötti különbség, amelyet a férfiak átlagos bruttó órabérének százalékában fejeznek ki; mivel a nemek közötti bérszakadék mintegy kétharmad része nem magyarázható a munkaerőpiaci jellemzők – például az életkor, a tapasztalat és az iskolázottság, a foglalkozási kategória vagy a munkaidő, valamint más mérhető jellemzők – nemek közötti különbségeivel, ez pedig egyértelműen diszkriminatív tényező jelenlétére utal, amelynek esetében a nemen alapuló megkülönböztetés a diszkrimináció több formájával is összefonódik; mivel az interszekcionális megközelítés létfontosságú a megkülönböztetés halmozott – az identitások együttesével rendelkező nők esetében a nemek közötti bérszakadékot még inkább súlyosbító – formáinak, valamint a nemi tényező más társadalmi tényezőkkel való összekapcsolódásának megértéséhez;
F.mivel a nők gazdasági szerepvállalásának növelése kulcsfontosságú a nemek közötti bérszakadék felszámolásához; mivel tekintve, hogy a nemek közötti foglalkoztatási különbség évente hozzávetőlegesen 370 milliárd EUR veszteséget okoz a gazdaságnak, nem pusztán tisztesség kérdése, hanem gazdasági szükségszerűség is, hogy e téren lépésekre kerüljön sor(11); mivel ha a nők nem részesülnek egyenlő díjazásban, az korlátozza a gazdasági függetlenség elérésére való képességüket, ennélfogva pedig azt is, hogy teljes mértékben autonóm módon élhessenek; mivel az Institute for Women’s Policy Research szerint a dolgozó nők körében a szegénységi ráta 8,0%-ról 3,8%-ra csökkenhetne, ha a nők a férfiakéval azonos díjazásban részesülnének; mivel a nemek közötti bérszakadék megszűnése a jelenleg szegénységben élő 5,6 millió gyermek közül 2,5 millió számára jelentene kiutat a szegénységből;
G.mivel a havi bruttó keresetet tekintve a 15 és 24 év közötti munkavállalók körében a nemek közötti különbség (7%) kevesebb mint ötödét tette ki a 65 éves vagy annál idősebb munkavállalók esetében mért (38%-os nemek közötti) különbségnek; mivel emellett az eltartott gyermekeket nevelő nők és az eltartott gyermekek nélküli nők, valamint az anyák és az apák bére közötti különbségből adódóan létezik „anyasági bérszakadék” is; mivel elsősorban azokban a családokban koncentrálódik a szegénység, ahol a nők az egyetlen munkajövedelemmel rendelkező személyek, és 2017-ben a szegénység kockázatának kitett egyedülálló anyák aránya az Unióban 35% volt, szemben az egyedülálló apák 28%-os rátájával(12);
H.mivel társadalmunk egyik alappillére a gondozás, amelyet nagyrészt nők végeznek; mivel az egyensúly e hiánya tükröződik a nemek közötti bérszakadékban, valamint a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenségben; mivel az anyaság, valamint a gyermekek és idősek, a beteg vagy fogyatékossággal élő családtagok és más eltartottak gondozása további, időnként teljes munkaidőben végzett munkát jelent, amelyet majdnem mindig kizárólag nők végeznek; mivel ez megmutatkozik a munkaerőpiaci szegregációban, valamint a részmunkaidőben, alacsonyabb órabérért dolgozó, szakmai pályafutásukat többször megszakító és kevesebb, munkaviszonyban töltött évvel rendelkező nők magasabb arányában; mivel e munkát gyakran díjazás nélkül végzik és a társadalom sem értékeli megfelelően, jóllehet társadalmi jelentősége rendkívüli, és hozzájárul a szociális jóléthez;
I.mivel a fogyatékossággal élő nők között a munkaképes korúak több mint fele gazdaságilag inaktív; mivel a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya valamennyi tagállamban magasabb a fogyatékossággal élő nők körében, mint a nem fogyatékossággal élő nők körében;
J.mivel mind jogilag, mind az életben védeni kell a nők jogait, és intézkedéseket kell hozni a kizsákmányolás, az erőszak, az elnyomás, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség valamennyi formájának felszámolása érdekében;
K.mivel a bérszakadék következményei közé tartozik a nyugdíjjövedelmek terén a nemek között fennálló 37%-os – az elkövetkező évtizedekben tartósan megmaradó – különbség, valamint a nők és férfiak egyenlőtlen mértékű gazdasági függetlensége, amelynek megfelelően az EU-ban a nők közül minden ötödik, míg a férfiak esetében minden tizedik munkavállaló tartozik a legalacsonyabb bércsoportba; mivel a nyugdíjak terén fennálló egyenlőtlenség csökkentése a nemzedékek közötti szolidaritás szempontjából is fontos;
L.mivel e nyugdíjszakadék okai a nők munkával töltött életszakasza során felhalmozódott egyenlőtlenségek, valamint a nők munkaerőpiacról való többszöri kényszerű kiesése – ami az egyenlőtlenség és a diszkrimináció sokféle megnyilvánulásának eredménye –, továbbá az alacsonyabb fizetések és a bérdiszkrimináció; mivel a nyugdíjak terén mutatkozó egyenlőtlenségek felszámolása és általában a nyugdíjak védelme és növelése érdekében elengedhetetlen, hogy a közszférában továbbra is létezzenek szociális ellátórendszerek, és azokba beépüljenek a szolidaritás és az újraelosztás elvei, továbbá hogy a legszigorúbban fellépjenek a bizonytalan és szabályozatlan foglalkoztatással szemben;
M.mivel a nemek közötti bérszakadék és annak okai exponenciális károkat okoznak a nők számára egész életük során, ami végül a nyugdíjak terén fennálló, jelenleg a bérszakadéknál több mint kétszer nagyobb különbségben tetőzik; mivel a szegénység kockázata az életkor előrehaladtával meredeken nő, ami rávilágít a béregyenlőtlenségek fokozatosan összeadódó hatására; mivel a 75 évesek és a 75 évnél idősebbek esetében a szegénység következetesen a nők körében összpontosul, mindenekelőtt a díjazás nélkül, a nemi viszonyrendszer alapján végzett gondozási feladatok hatása, az alacsonyabb nyugdíjakat eredményező díjazásbeli és munkaidőbeli, a nők egész életét végigkísérő különbségek, egyes tagállamokban a férfiak és nők eltérő nyugdíjkorhatára következtében, valamint amiatt, hogy több idős nő él egyedül;
N.mivel a 2006/54/EK irányelv hozzájárult a nők munkaerőpiaci helyzetének javulásához, de számos tagállamban egyáltalán nem eredményezett mélyreható változásokat a nemek közötti bérszakadék megszüntetésére vonatkozó jogszabályokban;
O.mivel a díjazás átláthatósága meghatározó szerepet játszhat abban, hogy lényegi előrelépés történjen a nemek közötti bérszakadék problémájának megoldása terén, tekintve, hogy a díjazás átláthatósága segít megjeleníteni a nők munkájának alulértékeltségét, valamint felhívni a figyelmet a nemi alapú munkaerőpiaci szegmentációra, többek között olyan objektív kritériumokkal szolgáló eszközök révén, amelyek lehetővé teszik a munka értékének nemsemleges megállapítását és összehasonlíthatóságát különböző munkakörök és ágazatok esetében;
P.mivel a nemi alapú részrehajlástól mentes munkakör-értékelési módszerek alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a munkakörök fontosságuk és összetettségük alapján összehasonlíthatók legyenek annak meghatározása érdekében, hogy egy adott munkakör – függetlenül attól, hogy azt férfi vagy nő tölti-e be – milyen helyet foglal el egy másikhoz képest valamely ágazaton vagy szervezeten belül;
Q.mivel a nemek közötti bérszakadékból és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenségből adódó elszegényedés veszélye miatt, valamint a szűkebb körű pénzügyi autonómia következtében a nők még inkább ki vannak téve a nemi alapú erőszaknak, különösen a kapcsolati erőszaknak, ami még nehezebbé teszi a bántalmazó kapcsolatokból való kilépésüket; mivel az ENSZ szerint világszerte a nők közel 35%-át éri pszichológiai vagy szexuális zaklatás a munkahelyén, vagy személyes és szakmai céljaik szempontjából súlyos következményekkel járó zaklatás, ezek pedig gyengítik a nők önbecsülését és tárgyalási pozícióját az igazságosabb díjazás kivívása tekintetében;
R.mivel a nemek közötti bérszakadék hátterében számos ok áll, és ezek strukturális és kulturális tényezőket egyaránt tartalmaznak: egyfelől ide tartoznak a nemi szegregáció által érintett munkaerőpiacok és ágazatok, a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséhez szükséges lehetőségek és szolgáltatások hiánya – tekintve, hogy mind a gyermekek, mind a további eltartottak gondozásáért elsősorban a nők felelősek –, az „üvegplafon” tartós jelenléte – amely nem teszi lehetővé a nők számára, hogy szakmai pályafutásuk során elérjék a legmagasabb szinteket, ebből adódóan pedig a legmagasabb fizetéseket –, másfelől pedig ide tartoznak a női szerepekkel és a nők törekvéseivel kapcsolatos nemi sztereotípiák is, továbbá a bérszerkezetbeli és a bérek megállapításával foglalkozó intézményeken belüli nemi alapú részrehajlás, valamint a nők anyaként betöltött szerepével szembeni mélyen gyökerező elvárások –, amelyek a szakmai pályafutás szüneteltetéséhez, megszakításához, vagy a részmunkaidős munkavégzésre való átálláshoz vezetnek–, valamint az átláthatóság hiánya;
S.mivel a nemek közötti bérszakadék, valamint a nők és férfiak között ennek kapcsán a keresetek és a nyugdíjak terén fennálló egyenlőtlenségek hátterében több, strukturális jellegű és gyakran egymással összefüggő ok áll; mivel ezek az okok két komponensre oszthatók, amelyek közül az első látszólag a nők és férfiak munkaerőpiaci jellemzői közötti különbségekkel „magyarázható”, a második viszont – amely világszerte szinte valamennyi országban a nemek közötti bérszakadék meghatározó eleme – látszólag továbbra is „megmagyarázhatatlan” e jellemzők alapján;
T.mivel a nők és férfiak munkaerőpiaci jellemzőiben tetten érhető e különbségek közé tartozik az életkor, a tapasztalat és az iskolázottság, a foglalkoztatási ágazat vagy a munkaidő; mivel ezek abban nyilvánulnak meg, hogy a nők esetében gyakoribb a részmunkaidős munkavégzés, a nőknek meg kell küzdeniük a vállalati üvegplafonnal, a nők olyan ágazatokban és tisztségekben dolgoznak, ahol többségükben nőket foglalkoztatnak és alacsonyabb a fizetés, vagy hogy gyakran a nemi szerepeken alapuló társadalmi normák miatt elsősorban rájuk hárul a családtagok gondozásával kapcsolatos feladatok ellátása, ami a munka világától való távolmaradáshoz vezet; mivel a nagyobb, „megmagyarázhatatlan” komponens a nemi sztereotípiáknak, a bérdiszkriminációnak és a többségében nők által végzett munkák gyakori alulértékelésének tudható be, amely egyaránt lehet közvetlen vagy közvetett, és továbbra is olyan rejtett jelenség marad, amelyet eredményesebben kell kezelni;
U.mivel az EU-ban ugyan a diplomások közel 60%-a nő, továbbra is aránytalanul alulreprezentáltak a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területén, valamint a digitális karrierpályák esetében; mivel ennek eredményeként a foglalkoztatási egyenlőtlenség új formákat ölt, és az oktatásba irányuló beruházások ellenére a fiatal nők körében még mindig kétszer akkora a gazdasági inaktivitás esélye, mint a fiatal férfiak esetében;
1.emlékeztet arra, hogy az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás az EU egyik alapelve, és a tagállamok kötelesek megszüntetni a nemi alapú megkülönböztetést az azonos vagy egyenlő értékű munkáért járó díjazás minden vonatkozása és feltétele tekintetében; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyenlő értékű munka esetében a nemek közötti bérszakadék továbbra is fennáll, és hogy az uniós átlagérték az elmúlt évtizedben minimális javulást mutatott;
2.felhívja a Bizottságot, hogy a korábbi stratégiára és stratégiai szerepvállalásra építve terjesszen elő egy ambiciózus, új nemi esélyegyenlőségi uniós stratégiát, amely a nemek közötti bérszakadékra és a díjazás átláthatóságára vonatkozóan kötelező intézkedéseket, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgáló egyértelmű célokat és nyomonkövetési eljárásokat tartalmaz, továbbá méri a nemek közötti egyenlőség megvalósítása tekintetében elért eredményeket, különösen a nemek közötti bérszakadékkal és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenséggel, valamint a nők és férfiak kereső tevékenységbeli és gondozásbeli egyenlőségének előmozdításával összefüggésben;
3.emlékeztet arra, hogy a nemek közötti bérszakadék és annak okai exponenciális károkat okoznak a nők számára egész életük során, ami végül a bérszakadék kétszeresét meghaladó nyugdíjszakadékban tetőzik; emlékeztet arra, hogy idős korukban a nőket jobban fenyegeti a szegénység kockázata, mint a férfiakat, aminek oka a bérek és a munkaidő területén mutatkozó, egész életen át fennálló különbség, egyes tagállamokban a férfiak és nők eltérő nyugdíjkorhatára, valamint az a tény, hogy több idős nő él egyedül; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre konkrét intézkedéseket az idősebb nőket fenyegető szegénység elleni küzdelem érdekében, egyrészt a nyugdíjak emelése, másrészt szociális támogatás révén; megerősíti, hogy a munkaügyi szabályozásnak a szélesebb körű munkavállalói jogokon, a foglalkoztatás szabályozásán és a bizonytalan foglalkoztatás tilalmán keresztül történő javítása mellett vissza kell állítani, illetve védelmezni kell és elő kell mozdítani a kollektív tárgyalást mint a – kivált a bérek terén fennálló – egyenlőtlenségek leküzdésének, valamint a munkavállalói jogok védelmezésének és megerősítésének meghatározó eszközét;
4.felszólít a nemek közötti bérszakadékra vonatkozó cselekvési terv 2020 végéig lezárandó, azonnali felülvizsgálatára és ambiciózus naprakésszé tételére, amelynek egyértelmű célokat kell kitűznie a tagállamok számára a nemek közötti bérszakadék következő ötéves időszakbeli csökkentéséhez, továbbá biztosítania kell, hogy e célokat figyelembe vegyék az országspecifikus ajánlásokban; külön kiemeli, hogy az új cselekvési tervnek interszekcionális nézőpontot is tartalmaznia kell; felhívja a Bizottságot, hogy a cselekvési terv keretében fordítson kiemelt figyelmet a nyugdíjak terén fennálló egyenlőtlenséget előidéző tényezőkre, egyúttal pedig mérje fel, hogy szükségesek-e konkrét intézkedések az egyenlőtlenség uniós és nemzeti szintű csökkentéséhez;
5.felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nemek közötti bérszakadék megszüntetésére irányuló törekvéseiket az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elvének szigorú érvényesítésével, és nem csupán jogszabályokon és a fizetések terén fennálló diszkrimináció leküzdését célzó intézkedéseken keresztül, hanem a kollektív tárgyalások visszaállítása, előmozdítása és védelme révén is; továbbá olyan intézkedésekre szólít fel, amelyekkel kezelhető a foglalkoztatás terén mutatkozó vertikális és horizontális szegregáció, valamint a munkaerő-felvétellel és előléptetéssel kapcsolatos döntéshozatalnál alkalmazott diszkriminatív gyakorlatok; felszólít olyan intézkedések meghozatalára is, amelyek növelik a szociális védelmet az anyaság, a munkanélküliség, a betegség, a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések terén;
6.örömmel fogadja, hogy a Bizottság elnöke és az egyenlőségért felelős biztos egyaránt kötelezettséget vállalt arra, hogy a Bizottság megbízatásának első 100 napja során intézkedéseket terjeszt elő a díjazások átláthatóságát szabályozó kötelező intézkedések bevezetésére; úgy véli, hogy a jövőbeli irányelvnek szigorú végrehajtási politikákat kell tartalmaznia azok számára, akik nem tartják be annak rendelkezéseit, és alkalmazásának ki kell terjednie mind a magán-, mind a közszférára – a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátosságainak kellő figyelembevétele mellett –, valamint a teljes javadalmazási csomagra, beleértve annak minden összetevőjét, és széles körű hatállyal kell rendelkeznie; felhívja a Bizottságot, hogy a 2014. évi ajánlására építve fontolja meg konkrét intézkedések bevezetését, ideértve például a) a munka értékének értékelésére vonatkozó kritériumok egyértelmű meghatározását, b) a nemek szempontjából semleges munkakör-értékelési és -besorolási rendszereket, c) az egyenlő bérezést garantáló bérellenőrzéseket és jelentéseket, d) a munkavállalók azon jogát, hogy teljes körű tájékoztatást kérjenek a fizetésről és a jogorvoslathoz való jogaikról, valamint e) a vállalatok egyenlőségi teljesítményére vonatkozó egyértelmű célkitűzéseket; határozottan úgy véli, hogy az ilyen jellegű intézkedések szükségszerűek a bérdiszkrimináció eseteinek azonosításához annak érdekében, hogy a munkavállalók megalapozott döntéseket hozhassanak, valamint szükség esetén lépéseket tehessenek; felhívja a Bizottságot a szociális partnerek és a kollektív tárgyalás szerepének a díjazások átláthatóságára vonatkozó, jövőbeli jogszabályokon belüli, minden (nemzeti, ágazati, helyi és vállalati) szintre kiterjedő előmozdítására;
7.felhívja a Bizottságot, hogy a bérek átláthatóságára irányuló kezdeményezést egészítse ki azzal, hogy a szociális partnerekkel szoros együttműködésben iránymutatásokat dolgoz ki és vezet be a nemi szempontból semleges munkakör-értékelési és -besorolási rendszerekre, valamint egyértelmű kritériumokat (például képesítések, felelősségi szint, fizikai és pszichológiai terhek, műszakok stb.) határoz meg a munka értékének megállapításához, lehetővé téve a különböző munkahelyeken és ágazatokban végzett munka értékének összehasonlítását azzal a céllal, hogy méltányosabb javadalmazást biztosítsanak a dominánsan nőket foglalkoztató ágazatokban, amelyek általában kevesebb megbecsülést kapnak, és így a dominánsan férfiakat foglalkoztató ágazatokhoz képest szerényebb jövedelmi lehetőségeket kínálnak;
8.felhívja a Bizottságot, hogy fellépését az egyenlő díjazásra vonatkozó uniós jogszabályok, valamint az egyenlő díjazás elvének érvényesüléséről és végrehajtásáról szóló jelenlegi felülvizsgálatra alapozza, és időben terjessze elő a 2006/54/EK irányelv felülvizsgálatát az egyenlő díjazás elvéről szóló, meglévő jogszabályok gyakorlatbeli naprakésszé tétele és fejlesztése, a végrehajtásnak az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatával összhangban történő javítása, valamint a szexuális irányultságon, nemi identitáson vagy nemváltáson alapuló mindennemű megkülönböztetés tilalmának beillesztése érdekében; a bérdiszkrimináció elleni küzdelem érdekében felszólít az igazságszolgáltatáshoz való jog előmozdítására, valamint szigorúbb eljárási jogok bevezetésére;
9.emlékeztet arra, hogy a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről szóló bizottsági ajánlás végrehajtására vonatkozó 2017. évi bizottsági jelentésben () megállapítást nyert, hogy az intézkedések nem eredményesek, végrehajtásuk pedig nem megfelelő; örömmel veszi tehát tudomásul, hogy a Bizottság elnöke a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019–2024) meghatározott politikai iránymutatásaiban elkötelezte magát amellett, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv lesz a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új európai stratégia alapelve, és üdvözli továbbá annak elismerését, hogy a nemek közötti egyenlőség a gazdasági növekedés fontos tényezője, egyszersmind pedig alapjogi és méltányossági kérdés is;
10.ismételten felszólít arra, hogy mind uniós, mind tagállami szinten meg kell valósítani a – felfelé irányuló konvergenciát előmozdító – szociális jogok európai pillérét a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód, valamint esélyegyenlőségük biztosítása, továbbá a nők és férfiak egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásához való jog tiszteletben tartása érdekében; kiemeli, hogy az Európa 2020 stratégia utódprogramjában a nemek közötti szakadék megszüntetésének konkrét célkitűzésként kell szerepelnie;
11.felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a bérszakadék végleges megszüntetését célzó törekvéseiket azáltal, hogy határozottan érvényt szereznek az egyenlő díjazás elvének, biztosítják a részmunkaidőben foglalkoztatottak bérének a teljes munkaidős egyenértékkel való összhangját, a díjazás átláthatóságát növelő és nagyobb jogi egyértelműséget biztosító jogszabályokat fogadnak el a nemi alapú részrehajlás és a bérszerkezetbeli megkülönböztetés feltárása érdekében, fellépnek a foglalkoztatásban tapasztalható – akár vertikális, akár horizontális jellegű – szegregációval szemben, valamint fellépnek a munkáltatók előítéleten alapuló munkaerő-felvételi és előléptetési döntései ellen;
12.hangsúlyozza, hogy a munkalehetőségekhez való hozzáférés és az azt elősegítő feltételek központi szerepet töltenek be a nők emancipációjának és függetlenségének biztosításában az élet minden területén, a foglalkoztatástól egészen a szociális, gazdasági és politikai részvételig; úgy véli, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség megvalósítása felé tett lépések és a nők jogainak előmozdítása a társadalmi haladás útját jelenti a társadalom egésze számára, miközben lehetővé teszi a nők társadalmi-gazdasági helyzetének javítását;
13.felhívja továbbá a tagállamokat, hogy az európai strukturális és beruházási alapokat a barcelonai célokkal összhangban felhasználva megfelelő mértékben fektessenek be a formális koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások biztosításába, hozzáférhetővé és megfizethetővé tételébe, valamint minőségébe, továbbá fektessenek be a tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokba és a családbarát munkafeltételekbe annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nők egyenlő és folyamatos munkaerőpiaci részvétele a női foglalkoztatási ráták növelésének előmozdítását segítő megfelelő rugalmasság biztosítása révén; megismétli, hogy az idősebb nők elszegényedésének kockázatával szembeni küzdelem, valamint a nemek közötti bérszakadék okainak felszámolása érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a szegénység feminizációjának megakadályozása érdekében az idősebb nők megfelelő ellátásban részesüljenek, többek között például a gondozási időszakok jóváírására, a tisztességes minimumnyugdíjakra, a túlélő hozzátartozói ellátásokra, valamint a férfiak családi szabadságra való jogosultságára vonatkozó intézkedések révén; felhívja a Tanácsot, hogy az idősek gondozására és az eltartottakat ellátó személyekre vonatkozóan vezessen be a barcelonai gyermekgondozási célokhoz hasonló célokat;
14.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a nők foglalkoztatását és pénzügyi függetlenségét elősegítő politikákat, többek között a marginalizált csoportokhoz tartozó nők munkaerőpiaci integrációját elősegítő politikákat; felhívja a tagállamokat, hogy lépjenek fel a nemi alapú munkaerőpiaci szegmentációval szemben, és ennek jegyében támogassák a nők formális, informális és nem formális oktatását, valamint egész életen át tartó tanulását és szakképzését annak biztosítása érdekében, hogy a nők részt vehessenek a minőségi foglalkoztatásban, valamint élhessenek a jövőbeli munkaerőpiaci változásoknak megfelelő át-, illetve továbbképzési lehetőségekkel; kiváltképpen szorgalmazza a lányok esetében a vállalkozói készségek, a TTMM-tárgyak, a digitális oktatás és a pénzügyi jártasság nagyobb mértékű, kora életkortól kezdődő támogatását, a meglévő oktatási sztereotípiák leküzdése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy több nő lépjen be a fejlődő és jól fizető ágazatokba;
15.felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv gyors elfogadását és végrehajtását, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy tekintettel a végrehajtásról szóló végleges jelentésre és kísérő tanulmányokra, kövesse szorosan nyomon a tagállamok által elért eredményeket;
16.megjegyzi, hogy a nők alulreprezentáltsága a vezetői tisztségekben hatást gyakorol a nemek közötti bérszakadékra, és kiemeli, hogy valamennyi döntéshozatali szinten sürgősen elő kell mozdítani az üzleti szférában és az igazgatásban a nők és férfiak közötti egyenlőséget; felhívja a tagállamokat, hogy hárítsák el a Tanácsban a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelvjavaslattal kapcsolatos tárgyalások előtt álló akadályokat, tekintve, hogy az hozzájárulhat az üvegplafon felszámolásához;
17.felhívja mind a Bizottságot, mind a tagállamokat, hogy gyűjtsenek részletes bontású adatokat a nemek közötti bérszakadék megszüntetése terén elért eredmények megfelelőbb mérése és nyomon követése érdekében, kiemelt figyelmet fordítva a megkülönböztetés halmozott és interszekcionális formáit elszenvedő csoportokra, például a fogyatékossággal élő nőkre, a migráns és az etnikai kisebbségekhez tartozó nőkre, a roma nőkre, az idősebb nőkre, a vidéki és elnéptelenedett térségekben élő nőkre, az egyedülálló anyákra és az LMBTIQ-személyekre;
18.hangsúlyozza, hogy a nemek szerinti bontásban végzett adatgyűjtést tovább kell javítani az olyan területeken, mint az informális foglalkoztatás, a vállalkozói készség, a finanszírozáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, a nők elleni erőszak és a nem fizetett munka; hangsúlyozza, hogy a tájékozott és tényeken alapuló politikai döntéshozatalhoz minőségi adatok és bizonyítékok gyűjtésére és felhasználására van szükség; felhívja mind a Bizottságot, mind a tagállamokat, hogy gyűjtsenek részletesen lebontott adatokat a nemek közötti bérszakadék megszüntetése terén tett előrelépés jobb értékelése és nyomon követése érdekében, kiemelt figyelmet fordítva a megkülönböztetés halmozott és interszekcionális formáit elszenvedő csoportokra, például a fogyatékossággal élő nőkre, a migráns és az etnikai kisebbségekhez tartozó nőkre, a roma nőkre, az idősebb nőkre, az egyedülálló anyákra és az LMBTIQ-személyekre;
19.felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a szociális partnereket a nemek közötti bérszakadék megszüntetését célzó új politikák kidolgozásába; ezzel összefüggésben felszólítja a szociális partnereket, hogy folytassanak megbeszéléseket, továbbá egymással összefogva dolgozzanak a bérszakadék – többek között pozitív intézkedések révén történő – kezelésén, valamint tekintve, hogy a nemek közötti bérszakadék megszüntetése általános érvényű prioritás, működjenek együtt a civil társadalmi szervezetekkel a közvélemény nagyfokú bevonása érdekében;
20.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a többségében nőket foglalkoztató bizonytalan munka, valamint a szegénység feminizációja elleni küzdelmet célzó tevékenységeiket; kiemeli, hogy a nők körében magas szinteket ér el a be nem jelentett munkavégzés, ami kedvezőtlen hatást gyakorol jövedelmükre, társadalombiztosítási jogviszonyukra és védelmükre, és felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a háztartási alkalmazottakra vonatkozó 2011. évi ILO-egyezményt;
21.felhívja a tagállamokat, hogy a munkaügyi jogszabályokban erősítsék meg az anyaság, az apaság és a szülőség védelmét, nevezetesen azáltal, hogy növelik a szabadságok mennyiségét, garantálják azok idejére a teljes munkabér kifizetését, csökkentik a szoptatás ideje alatt a munkaórák számát és megfelelő intézkedéseket hoznak e védelem érvényesítésére, továbbá beruháznak egy díjmentes kisgyermekkori nevelési és gondozási, valamint hosszú távú ápolási-gondozási szolgáltatásokat nyújtó állami hálózat kialakításába; megjegyzi, hogy a magas színvonalú gyermekgondozási szolgáltatások hiánya, illetve annak megfizethetetlen költségei és az azt lehetővé tévő megfelelő infrastruktúra hiánya továbbra is jelentősen akadályozzák – többek között – azt, hogy a nők a társadalom minden területén, így a foglalkoztatásban is egyenlő mértékben részt vegyenek;
22.elismeri, hogy a nemi alapú erőszakot és zaklatást a nemek közötti bérszakadék is súlyosbíthatja, mivel az ellenséges munkakörnyezet miatt az áldozatok gyakran kényszerülnek alacsonyabb díjazással járó munkakörök betöltésére; felhívja a tagállamokat, hogy a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás definiálására, megakadályozására és betiltására irányuló – a biztonságos és hatékony panaszkezelési, valamint vitarendezési mechanizmusokra, támogatásra, szolgáltatásokra és jogorvoslatokra is kiterjedő – hatásos intézkedések bevezetése céljából írják alá és erősítsék meg az Erőszak és Zaklatás Elleni 2019. évi ILO-egyezményt;
23.felhívja a Bizottságot, hogy mutasson példát, és az egyenlő díjazás európai napján szolgáljon teljes körű elemzéssel az uniós intézményeken belüli nemek közötti bérszakadékról;
24.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak.
A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének „Szegénység, nem és egyedülálló szülők az EU-ban” (Poverty, gender and lone parents in the EU) című ismertetője szerint, amely a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika (EU-SILC) 2014-es számadatait idézi.