ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYaz elnöki hatalom 2025. január 10-i elbitorlását követően Venezuelában kialakult helyzetről
20.1.2025-()
az eljárási szabályzat 136. cikkének (2) bekezdése alapján
Gabriel Mato, Sebastião Bugalho, Davor Ivo Stier
a PPE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatotRC-B10-0064/2025
10‑0064/2025
Az Európai Parlament állásfoglalása az elnöki hatalom 2025. január 10-i elbitorlását követően Venezuelában kialakult helyzetről
()
Az Európai Parlament,
–tekintettel a Venezueláról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a venezuelai helyzetről szóló, 2024. szeptember 19-i állásfoglalására[1],
–tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és jogi eszközeire,
–tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
–tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,
–tekintettel Venezuela alkotmányára,
–tekintettel a Carter Center a venezuelai választásról szóló, 2024. július 30-i és a demokratikus ellenzék által benyújtott eredménylistákat legitimáló, 2024. október 2-i nyilatkozatára,
–tekintettel a Venezuelai Bolivári Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró misszió 2024. október 14-i részletes ténymegállapításaira,
–tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának a venezuelai választásokat követő emberi jogi jogsértésekről szóló, 2024. december 27-i jelentésére,
–tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Unió nevében tett, a 2025. január 10-i eseményekről szóló, 2025. január 10-i nyilatkozatára,
–tekintettel a külügyi és biztonságpolitikai szóvivőnek a venezuelai hatóságok közelmúltbeli határozatairól szóló, 2025. január 15-i nyilatkozatára,
–tekintettel a politikai jogok és a választási garanciák mindenki számára történő előmozdításáról szóló, Nicolás Manduro rezsimje és az Egységes Platform nevű venezuelai ellenzéki szövetség által 2023 októberében aláírt részleges megállapodásra (barbadosi megállapodás),
–tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (2) bekezdésére,
A.mivel 2024. július 28-án a venezuelai nép békésen és nagy számban szavazott országa jövőjének meghatározása érdekében, kiemelkedő polgári és demokratikus magatartást tanúsítva; mivel a szavazás lezárását követően a rezsim ellenőrzése alatt álló Nemzeti Választási Tanács megtagadta a hivatalos eredménylisták közzétételét, és meghamisította a választási eredményeket, Maduro hamis győzelmét bejelentve; mivel az egyetlen nyilvánosan hozzáférhető választási jegyzőkönyv szerint a választás nyertese Edmundo González Urrutia volt, a leadott szavazatok 67,05%-ával, amit az egyetlen hiteles és pártatlan nemzetközi megfigyelőkként az ENSZ-misszió és a Carter Center is megerősített;
B.mivel a választásokat követően országszerte békés tüntetések zajlottak a Maduro-rezsim által elkövetett csalás elleni tiltakozásul; mivel ezeket a tiltakozásokat szélsőséges erőszak és elnyomás kísérte, ami több mint 23 halálesetet és több mint 2500 letartóztatást és erőszakos eltüntetést eredményezett, köztük mintegy 120 gyermekét; mivel venezuelai nem kormányzati szervezetek arról számoltak be, hogy 2025. január 1-jén több mint 1697 politikai fogoly volt az országban;
C.mivel a rezsim demokratikus ellenzékét már a 2024. július 28-i választások előtt is folyamatosan üldözték, de ez a zaklatás azóta jelentősen fokozódott, különösen erőszakos eltüntetések és önkényes letartóztatások révén; mivel María Corina Machado, a rezsim demokratikus ellenzékének vezetője életveszélyes fenyegetések miatt rejtekhelyen kényszerül élni, és Edmundo González Urrutia megválasztott elnök a komoly fenyegetések miatt elmenekülni kényszerült az országból családjával együtt;
D.2024. szeptember 19-i állásfoglalásában az Európai Parlament Edmundo González Urrutiát ismerte el Venezuela demokratikusan megválasztott legitim elnökének, María Corina Machadót pedig a demokratikus erők vezetőjének; mivel más demokratikus államok, többek között az Egyesült Államok, Olaszország, Argentína, Panama, Uruguay, Paraguay, Ecuador, Kanada, Peru, Costa Rica, Guatemala és a Dominikai Köztársaság is Gonzálezt ismerte el megválasztott elnöknek; mivel 2025. január 10-én kellett volna letennie az esküt; mivel az Európai Parlament a gondolatszabadságért járó 2024. évi Szaharov-díjat 2024. december 17-én María Corina Machadónak, a venezuelai demokratikus erők vezetőjének és Edmundo González Urrutiának, a megválasztott elnöknek ítélte oda, akik az országon belül és kívül a szabadság és a demokrácia helyreállításáért küzdő valamennyi venezuelai polgárt képviselik;
E.mivel néhány nappal Edmundo González megválasztott elnök beiktatása előtt a rezsim elrabolta vejét, Rafael Tudarest, akiről azóta sem tudni; mivel a rezsim hasonlóképpen zaklatta María Corina Machado édesanyját is a saját házában; mivel a rezsim demokratikus ellenzékének számos más politikusa és személyzete is üldöztetésnek, önkényes letartóztatásoknak és erőszakos eltüntetéseknek volt kitéve, köztük Enrique Márquez elnökjelölt is;
F.mivel 2025. január 9-én a María Corina Machado vezette venezuelai nép az utcákon tiltakozott Nicolás Maduro legutóbbi arra irányuló kísérlete ellen, hogy jogellenesen magához ragadja a hatalmat; mivel María Corina Machadót a rezsim erői elrabolták, miközben megpróbálta elhagyni a tiltakozás helyszínét, majd később szabadon engedték egy kirívó, nyilvánvalóan a megfélemlítést célzó és zaklató jellegű cselekmény formájában, amelyet nemzetközileg széles körben elítéltek;
G.mivel 2025. január 10-én Nicolás Maduro diktátor egy csalárd cselekménnyel jogellenesen magához ragadta a hatalmat; mivel az ünnepségen a kubai és a nicaraguai diktátor vett részt, demokratikusan megválasztott államfők pedig nem; mivel az ország határait lezárták és a légteret erősen őrizték, ami megakadályozta, hogy Edmundo González Urrutia megválasztott elnök Venezuelába utazzon;
H.mivel a hatalom csalárd és jogellenes megszerzése óta a Maduro-rezsim önkényesen és indokolatlanul egyes tagállamok diplomáciai jelenlétének csökkentésére adott parancsot, amit a rezsim azzal indokolt, hogy „a Holland Királyság, Franciaország és Olaszország kormánya ellenséges magatartást tanúsít, amelyet szélsőséges csoportok támogatása és a belügyekbe való beavatkozás jellemez”;
1.a lehető leghatározottabban elítéli, hogy Nicolás Maduro az elnöki hatalmat bitorolja, és hangsúlyozza, hogy rezsimje illegitim, és jogellenes kísérlet arra, hogy erőszakkal hatalmon maradjon;
2.emlékeztet, hogy a rezsim demokratikus ellenzéke által benyújtott választási jegyzőkönyvek és a 2024. július 28-i választásokon jelen lévő független nemzetközi szervezetek, például az ENSZ-misszió és a Carter Center nyilatkozata alapján az Európai Parlament Edmundo González Urrutiát ismerte el az elnökválasztás törvényes nyertesének, akinek győzelmét az EU és tagállamai is elismerték;
3.egyetért a tagállamok azon véleményével, hogy a venezuelai rezsim elszalasztott egy, a nép akaratának tiszteletben tartására és az országban az átlátható demokratikus átmenet biztosítására kínálkozó kulcsfontosságú lehetőséget, ezért nincs demokratikus legitimitása, és nem szabad elismerni;
4.üdvözli az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az EU nevében tett, Edmundo González Urrutia nagy többséggel való győzelmének elismeréséről szóló nyilatkozatát, véleménye szerint Edmundo González Urrutiának 2025. január 10-én kellett volna letennie az elnöki esküt;
5.üdvözli a Tanács legutóbbi, 2025. január 10-i határozatát, amely további 15 személyre terjeszti ki a célzott szankciókat; kéri, hogy erősítsék meg és terjesszék ki ezeket a szankciókat Nicolás Maduróra, belső körére és családtagjaikra, többek között Jorge Rodríguezre és Vladimir Padrino Lópezre, valamint a Venezuelában az emberi jogok megsértéséért, a hatalom jogellenes gyakorlásáért, a hivatali funkciók bitorlásáért és valamennyi elnyomó cselekményért felelős személyre;
6.maradéktalanul támogatja az ENSZ Venezuelai Bolivári Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró missziójának munkáját, amely a Maduro-rezsim által a demokratikus ellenzék és a venezuelai nép kárára elkövetett gyilkosságokról, zaklatásokról és jogsértésekről számolt be;
7.a lehető leghatározottabban elítéli a rezsim demokratikus ellenzékének tagjai körében bekövetkezett közelmúltbeli, az elnöki beiktatást megelőző letartóztatásokat, különösen María Corina Machado a rezsim biztonsági erői általi elrablását és azt követő szabadon bocsátását, ami a félelem gerjesztésére irányuló szándékos kísérlet volt; elítéli továbbá a rezsim által a venezuelai nép, valamint számos olyan uniós polgár kárára elkövetett üldözést, akiket önkényesen tartanak fogva és tartanak továbbra is jogellenesen börtönben; felszólít arra, hogy vessenek véget az emberi jogok szisztematikus megsértésének; követeli valamennyi, politikai okokból és önkényesen fogva tartott személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását; követeli, hogy a Maduro-rezsim hagyjon fel az elnyomás politikájával, valamint a civil társadalommal és az ellenzékkel szembeni támadásokkal;
8.felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészét, hogy adjon ki nemzetközi elfogatóparancsot Nicolás Maduro és a rezsim más magas rangú tisztviselői ellen, akiket emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy tartsák magukat ehhez a felhíváshoz;
9.sürgeti az EU-t, tagállamait és valamennyi demokratikus regionális és nemzetközi szereplőt, hogy erkölcsi kötelességként feltétel nélkül álljanak a venezuelai demokratikus erők mellé, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt a demokrácia helyreállítása érdekében az országban annak érdekében, hogy kifejezzék szolidaritásukat és tiszteletüket a venezuelai néppel, valamint arra irányuló jogos akaratukkal és jogukkal, hogy egy demokratikus rendszerben szabadságban és békében éljenek;
10.felhívja a figyelmet arra, hogy Maduro jogellenes hatalomátvétele súlyosbította a már korábban is fennálló súlyos humanitárius válságot, amely korábban több mint 8 millió venezuelait késztetett arra, hogy külföldön keressen menedéket, és valószínűleg még többet fog menekülésre kényszeríteni, ami újabb és növekvő migrációs nyomást vált ki, amely leginkább a közvetlenül szomszédos országokban lesz érezhető;
11.úgy véli, hogy a demokrácia és a diktatúra szétválasztásánál nincs helye kétértelműségnek vagy köztes megoldásnak, mivel valaki vagy a demokraták és az elnyomástól szenvedők, vagy a diktátorok oldalán áll;
12.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége közötti csúcstalálkozó résztvevőinek, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, az Amerikai Államok Szervezetének, az ENSZ főtitkárának és a venezuelai rezsim hatóságainak.
- [1] HL C, C/2024/7215, 2024.10.10., ELI: .