ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYaz európai megemlékezés fontosságáról Európa jövője számára
17.9.2019-()
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Kati Piri, Isabel Santos
az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatotRC-B9-0097/2019
B9-0099/2019
Az Európai Parlament állásfoglalása az európai megemlékezés fontosságáról Európa jövője számára
()
Az Európai Parlament,
–tekintettel az emberi jogok egyetemes elveire és az Európai Unió mint közös értékeken alapuló közösség alapvető elveire,
–tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, melyet az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el,
–tekintettel a Timmermans első alelnök és Jourová biztos 2019. április 22-i, a totalitárius és önkényuralmi rendszerek áldozatainak európai emléknapja előtt tett nyilatkozatára,
–tekintettel a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez társuló intolerancia jelenlegi formáival foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2017. május 9-i jelentésére,
–tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2016. december 19-i, „A nácizmus, a neonácizmus, valamint a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez társuló intolerancia jelenlegi formáinak szításához hozzájáruló egyéb gyakorlatok dicsőítése elleni küzdelem” című 71/179. sz. határozatára,
–tekintettel „Az újfasiszta erőszak fokozódásáról Európában” című, 2018. október 25-i állásfoglalására[1],
–tekintettel a II. világháború Európában 1945. május 8-án történő befejezésének 60. évfordulójáról szóló, 2005. május 12-i állásfoglalására[2],
–tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra[3],
–tekintettel az európai lelkiismeretről és a kommunizmusról szóló, 2008. június 3-i prágai nyilatkozatra,
–tekintettel augusztus 23-nak a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapjává nyilvánításáról szóló, 2008. szeptember 23-i nyilatkozatára[4],
–tekintettel az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló, 2009. április 2-i állásfoglalására[5],
–tekintettel az európai totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények emlékezetéről szóló, 2010. december 22-i bizottsági jelentésre (),
–tekintettel a Tanácsnak az európai totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekményekre való emlékezésről szóló, 2011. június 9–10-i következtetéseire,
–tekintettel a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapja alkalmából kiadott 2011.augusztus 23-i Varsói Nyilatkozatra,
–tekintettel az uniós tagállamok kormányai képviselőinek a kommunizmus áldozatairól való megemlékezésről szóló, 2018. augusztus 23-i közös nyilatkozatára,
–tekintettel a világ számos részén felállított ún. „igazság és igazságtétel” bizottságokra, amelyek segítettek az önkényuralmi és totalitárius rendszereket megélt embereknek felülemelkedni a közöttük kialakult nézeteltéréseken és elérni a megbékélést,
–tekintettel az észtországi, lettországi és litvániai helyzetről szóló, 1983. január 13-án elfogadott állásfoglalására[6],
–tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A.mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel ezekben az értékekben valamennyi tagállam osztozik;
B.mivel Európában a XX. században a totalitárius és a tekintélyelvű rendszerek több millió áldozatot deportáltak, börtönöztek be, kínoztak és gyilkoltak meg; mivel a náci rendszer által végrehajtott, példa nélküli holokauszt soha nem merülhet feledésbe;
C.mivel 80 évvel ezelőtt – 1939. augusztus 23-án – a Szovjetunió és a náci Németország aláírták a Molotov–Ribbentrop-paktumként ismeretes megnemtámadási szerződést és annak titkos jegyzőkönyveit, ezáltal felosztva Európát és független államok területét a két totalitárius rendszerhez tartozó érdekszférákra, valamint kikövezve az utat a második világháború kitörése felé;
D.mivel a Molotov–Ribbentrop-paktum, illetve az 1939. szeptember 28-i német-szovjet barátsági és határszerződés közvetlen következményeként a Lengyel Köztársaságot előbb Hitler, majd két héttel később Sztálin is megtámadta, ezzel véget vetve Lengyelország függetlenségének; mivel 1939 decemberében a Szovjetunió támadó háborút indított Finnország ellen, majd 1940 júniusában elfoglalt és magához csatolt román területeket (amelyek soha nem kerültek vissza), valamint erővel magához csatolta a litván, a lett és az észt köztársaságot; mivel 1989. augusztus 23-án a Molotov–Ribbentrop-paktum 50. évfordulóján és a totalitárius rendszerek áldozataira való megemlékezésként sor került a „Balti út” példa nélküli rendezvényére, amelyen kétmillió litván, lett és észt ember vett részt;
E.mivel a náci rendszer bukása és a második világháború lezárulása után egyes európai országokban sor került a háború utáni újjáépítésre és megbékélésre, miközben más országok továbbra is diktatúrában – egyesek szovjet megszállás alatt – éltek és tovább szenvedtek a szabadság, a demokrácia, a méltóság, az emberi jogok és a társadalmi-gazdasági fejlődés hiányától;
F.mivel a totalitárius és önkényuralmi rendszerek áldozatainak emlékezete és a sztálini, náci és más diktatúrák által elkövetett bűncselekmények közös európai örökségének elismerése és tudatosítása létfontosságú Európa egysége és népei számára, valamint ahhoz, hogy Európa ellen tudjon állni a ma jelentkező külső fenyegetéseknek;
G.mivel a nyíltan újfasiszta, neonáci, rasszista és idegengyűlölő csoportok és politikai pártok a társadalomban gyűlöletet és erőszakot szítanak, emlékeztetve minket arra, mire voltak képesek a múltban;
H.mivel a gyűlöletbeszéd online terjedése gyakran vezet az erőszak fellobbanásához, ideértve az újfasiszta csoportokat is;
1.hangsúlyozza, hogy a totalitárius és önkényuralmi rendszerek áldozatainak minden év augusztus 23-án sorra kerülő európai emléknapja arra emlékeztet, hogy a méltóság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok nem visszavehetetlen vívmányok, és hogy a béke, a demokrácia és az alapvető jogok nem eleve adottak;
2.tisztelettel adózik a nácizmus, a sztálinizmus és más totalitárius és önkényuralmi rendszerek áldozatainak; hangsúlyozza, hogy e megemlékezés kiemeli az Unió által megteremtett béke és virágzás értékét;
3.hangsúlyozza, hogy a második világháború – Európa történetének legpusztítóbb háborúja – az 1939. augusztus 23-i hírhedt német-szovjet megnemtámadási szerződés (a Molotov–Ribbentrop-paktum) és az ahhoz csatolt titkos jegyzőkönyvek közvetlen következményeként robbant ki, amelyek Európát két befolyási övezetre osztották két totalitárius rendszer között;
4.megismétli, hogy a náci, sztálini és más totalitárius és önkényuralmi rendszerek felelősek a XX. században elkövetett, az emberi történelemben soha nem látott méretű tömeggyilkosságokért, népirtásokért, deportálásokért, valamint az emberi életek és a szabadságjogok elvételéért;
5.elítéli a történelmi revizionizmust és a náci kollaboránsok egyes uniós tagállamokban előforduló dicsőítését; mélyen aggasztja a fasizmus, a fajgyűlölet, az idegengyűlölet és az intolerancia más formáinak növekvő elfogadottsága az Európai Unióban, és kifejezi értetlenségét afölött, hogy beszámolók szerint egyes tagállamokban összejátszás figyelhető meg egyfelől politikai vezetők, politikai pártok és bűnüldöző szervek, másfelől újfasiszták és újnácik között;
6.felhívja a tagállamokat, hogy ítéljék el és küzdjenek a holokauszttagadás minden formája ellen, beleértve a nácik és a velük kollaborálók által elkövetett bűncselekmények banalizálását és minimalizálását, továbbá vegyék elejét a politikai és médiamegnyilvánulásokban történő banalizálásnak;
7.felhív egy olyan emlékezetkultúrára, amely elutasítja a múlt fasiszta, sztálinista és más totalitárius és önkényuralmi rendszerei által elkövetett bűncselekményeket, ekképpen is erősítve az ellenálló képességet – különösen a fiatal nemzedékek körében – a demokráciára leselkedő veszélyekkel szemben;
8.ösztönzi a tagállamokat, hogy a tömegkultúra közvetítésével mozdítsák elő a társadalmunk sokszínűségével és közös történelmünknek, többek között a második világháború során elkövetett szörnyűségeknek – így a holokausztnak – és az áldozatok sok éven át tartó rendszeres dehumanizálásának ismeretével kapcsolatos nevelést;
9.nyomatékosan felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a tanácsi kerethatározat rendelkezéseinek való megfelelést, lépjenek fel a nyilvános helyeken és az interneten gyűlöletbeszédet és erőszakot terjesztő szervezetek ellen, és ténylegesen tiltsák be az újfasiszta és neonáci csoportokat, illetve a nácizmust és a fasizmust magasztaló és dicsőítő valamennyi alapítványt vagy egyesületet, tiszteletben tartva az ország jogrendjét és jogrendszerét;
10.felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson hatékony támogatást a történelmi emlékezet és megemlékezés előmozdítását célzó projektekhez a tagállamokban, illetve az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának tevékenységeihez, valamint juttasson forrásokat az „Európa a polgárokért” programnak ahhoz, hogy támogatást kapjon a totalitárius és önkényuralmi rendszerek áldozatairól való megemlékezés és emlékezetük megőrzése;
11.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.