Ϸվ

É-ٴDzԲá

Az uniós élelmiszer-biztonsági politika célja az emberi egészség és a fogyasztói érdekek védelme, illetve az egységes piac zökkenőmentes működésének elősegítése. A közelmúltbeli fejlemények nyomán az élelmiszer-biztonsági célkitűzések köre kibővült, és immár magában foglalja a válság okozta élelmiszer-ellátási bizonytalanság enyhítését is. Az Európai Unió gondoskodik a takarmány- és élelmiszer-higiénia, az állategészségügy, a növényegészségügy, az élelmiszerek által közvetített zoonótikus betegségek és az élelmiszer-szennyezés megakadályozása terén érvényes előírások betartásáról. Az EU az élelmiszer- és takarmánytermékek címkézését is szabályozza.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43.cikke (mezőgazdaság és halászat), 114.cikke (egységes piac), 168.cikkének (4)bekezdése (közegészségügy) és 169.cikke (fogyasztóvédelem).

áٳé

A 2000-es évek elején az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekkel és az állati takarmányokkal kapcsolatos sorozatos válságok (pl. és a 徱dz澱ԲdzٰáԲǰ) nyomán az uniós élelmiszer-biztonsági politika gyökeres reformon ment keresztül. Ennek eredményeképpen alakult ki szemlélet, amely a termelési és elosztási folyamat valamennyi szakaszában magas szintű biztonságot hivatott garantálni az Unión belül forgalomba hozott valamennyi élelmiszer esetében attól függetlenül, hogy az Unión belül állították-e elő vagy nem uniós országból hozták-e be azokat. Ezt a szemléletet 2020-ban az átfogó európai zöld megállapodás részévé tették és továbbfejlesztették, célja pedig, hogy összhangot teremtsen az egészséges és biztonságos élelmiszerek termelése és a környezet megóvása között. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégiával összhangban egy összetett és integrált szabályrendszer alakult ki, amely kiterjed az élelmiszerlánc egészére, az állati takarmányoktól és az állatok egészségétől a növényvédelmen és élelmiszer-termelésen át egészen a feldolgozásig, a tárolásig, a szállításig, a behozatalig, a kivitelig és a kiskereskedelmi értékesítésig. Az uniós jogszabályok magas szintű élelmiszer- és takarmánybiztonsági előírásokat tartalmaznak, és az Unió kulcsszerepet játszik a globális normák meghatározásában, azonban élelmiszer- és takarmánybiztonsági incidensek továbbra is előfordulnak. Az EU a nemzeti hatóságokkal és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal (EFSA) együtt hatékony riasztási rendszert vezetett be az ilyen biztonsági problémák észlelésére és az ezekre való reagálásra.

峾éԲ

A. Általános jogszabályi háttér

Az uniós élelmiszer- és takarmányjog egy 2002-es keretrendelet határozza meg, amely figyelembe veszi az elővigyázatosság elvét is (2.5.1.). A rendelet előírta a kockázatértékelésre vonatkozó megközelítést, valamint meghatározta az élelmiszerek és takarmányok nyomon követhetőségére vonatkozó általános rendelkezéseket. Bevezette az , amely lehetővé teszi a tagállamok és a Bizottság számára, hogy gyorsan megosszák egymással az információkat, illetve összehangolják az élelmiszerek vagy takarmányok okozta egészségügyi veszélyekkel szembeni válaszintézkedéseiket. Létrehozta továbbá az EFSA-t is, amelynek feladata az élelmiszerlánccal kapcsolatos valamennyi kockázat értékelése és az ezekről való tájékoztatás. Az általános élelmiszerjogot , azaz holisztikus szakpolitikai értékelésnek vetették alá annak felmérése érdekében, hogy az megfelel-e céljának. E célravezetőségi vizsgálat 2018.januári befejezését követően és a glifozátra vonatkozó európai polgári kezdeményezésre válaszul hatályba lépett az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról szóló . A rendelet célja, hogy kiegészítse az általános élelmiszerjogot, javítsa és az alapjukul szolgáló tudományos vizsgálatok függetlenségét, valamint fejlessze a szakértők és adatok biztosításával kapcsolatban a tagállamokkal folytatott együttműködést.

B. Az élelmiszer-higiénia

Az EU célja, hogy a gazdaságoktól a fogyasztókig biztosítsa az élelmiszer-higiéniát. 2004áprilisában „a termelőtől a fogyasztóig” szemlélet nyomán új jogszabályi keret, az úgynevezett „élelmiszer-higiéniai csomag” elfogadására került sor, amely az élelmiszer-higiéniával foglalkozott (), és különleges higiéniai szabályokat állapított meg az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozóan (). Létrehozta továbbá az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének közösségi keretét, amelyet mostanra az hatályon kívül helyezett. A csomag az élelmiszer-higiéniával kapcsolatos felelősséget közvetlenül az élelmiszerlánc különböző szereplőire ruházza egy önszabályozó rendszer révén, amely a veszélyelemzés és a kritikus szabályozási pontok módszerét alkalmazza, és amelyet hatósági ellenőrzések révén kell ellenőrizni. Az uniós élelmiszerjog általános elveiről szóló a nyomon követhetőségre vonatkozó szabályokat vezet be. Ennek megfelelően ha egy élelmiszer egészségügyi kockázatot jelent, a vállalkozásoknak haladéktalanul ki kell azt vonniuk a piacról, tájékoztatniuk kell a fogyasztókat, és riasztaniuk kell az illetékes hatóságot.

C. É-ԲԲé

Az élelmiszer-szennyezés előfordulhat természetes úton vagy a termesztési gyakorlatok vagy termelési folyamatok következményeként. Az élelmiszerekben lévő maradékanyagok az állatgyógyászati készítményekkel kezelt, illetve peszticideknek vagy biocid termékeknek kitett élelmiszer-termelő állatokból is származhatnak. A közegészség védelme érdekében az meghatározza az állati, illetve növényi alapú élelmiszerekben előforduló szennyező anyagok, például nitrátok, nehézfémek és dioxinok határértékeit, és maradékanyag-határértékeket állapít meg. Az Unióban nem hozhatók forgalomba elfogadhatatlan mennyiségű szennyező anyagot tartalmazó élelmiszerek.

Ezenfelül külön szabályok léteznek az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra, például az élelmiszerek szállításához vagy feldolgozásához használt anyagokra, a csomagolóanyagokra, valamint a konyhai és tálalási eszközökre vonatkozóan. A vonatkozó anyagokra és cikkekre vonatkozó általános követelményeket egy állapítja meg, biztosítva, hogy ezen anyagok összetevői ne kerüljenek bele az élelmiszerekbe az emberi egészségre ártalmas mennyiségben. A keretrendelet I.mellékletében felsorolt, az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő 17 anyagra és tárgyra vonatkozóan részletesebb rendelkezéseket tartalmazó külön uniós intézkedéseket lehet elfogadni. A ismerteti az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokra és tárgyakra vonatkozó helyes gyártási gyakorlatot. 2011-ben az EU követelményeket állapított meg az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban felhasznált műanyagokra vonatkozóan (), 2022-ben pedig szabályokat fogadott el az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő, újrafeldolgozott műanyagok és műanyag tárgyak biztonságáról (). Ezek kiegészítik a keretrendeletben megállapított általános szabályokat.

D. Az élelmiszerek címkézése

Az élelmiszerek címkézésére vonatkozó jogi keret azt kívánja biztosítani, hogy a fogyasztók– egészségük és legfőbb érdekeik védelme érdekében– egyértelmű, érthető és megbízható tájékoztatást kapjanak a termékek tartalmáról és összetételéről. A legfőbb újdonsága az, hogy arra kötelezi a termelőket, hogy a csomagolatlan élelmiszerek esetében– például az éttermekben és étkezdékben– is tüntessék fel az allergének jelenlétét. A termelőknek fel kell tüntetniük bizonyos feldolgozatlan húsfajták származási helyét és az élelmiszer-utánzatok jelenlétét is.

Az élelmiszerek címkézése, kiszerelése vagy reklámozása nem vezetheti félre a fogyasztókat.Egyértelmű szabályok vonatkoznak a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozóan engedélyezett állításokra (például „alacsony zsírtartalmú”), ezekről az rendelkezik. Ezen állításoknak tudományos bizonyítékokon kell alapulniuk, és szerepelniük kell az egészségre vonatkozó állítások uniós jegyzékében. A vonatkozó, legutóbb aktualizált, 2013.évi rendelet megszünteti a „diétás” élelmiszerek széles kategóriáján alapuló koncepciót, és ehelyett specifikus, érzékeny fogyasztói csoportokra, például csecsemőkre és kisgyermekekre, különleges egészségügyi problémákban szenvedőkre és a testtömeg-szabályozás céljából csökkentett energiatartalmú étrendet követőkre vonatkozó szabályokat vezet be.

A Bizottság 2023.évi javaslatát követően a termékek (köztük az élelmiszerek) címkézése várhatóan további szabályozás tárgyát fogja képezni a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások (például a „klímasemleges” állítás) tekintetében. A cél a környezetbarát jellegre vonatkozó hamis állításokkal szembeni fellépés, valamint annak biztosítása, hogy a vásárlók megbízható, összehasonlítható és ellenőrizhető információkhoz jussanak, lehetővé téve számukra, hogy fenntarthatóbb döntéseket hozzanak. 2024februárjában ideiglenes megállapodás született a „”, amely hivatalos elfogadását követően tovább javítja a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó követelményeket a méz, a gyümölcsdzsemek, a gyümölcslevek és a dehidratált tej tekintetében.

E. Az élelmiszerekhez hozzáadott anyagok

Az „élelmiszer-javító anyagokként” is ismert élelmiszer-adalékanyagok, élelmiszer-enzimek vagy élelmiszer-aromák az élelmiszerekhez szándékosan hozzáadott, egyes technológiai funkciókat– például színezést, édesítést vagy tartósítást– ellátó anyagok. Külön szabályok vonatkoznak az engedélyezési eljárásra, valamint ezen anyagok alkalmazásának feltételeire és a címkén való feltüntetésükre. Az uniós jogszabályokkal összhangban az élelmiszer-adalékanyagokat engedélyeztetni kell, mielőtt élelmiszeripari termékekben használnák azokat. A jóváhagyást követően ezek az anyagok és felhasználásuk feltételei bekerülnek a jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagok uniós jegyzékébe (), amely módosítja az élelmiszer-adalékanyagokról szóló általános rendelet () II.mellékletében szereplő jegyzéket. Ugyanez vonatkozik az étrend-kiegészítőkre, például a vitaminokra és ásványi anyagokra, amelyek az élelmiszerekhez azok dúsítása vagy sajátos tápanyagjellemzőik fokozása céljából adhatók hozzá, feltéve, hogy szerepelnek a megengedett anyagokra és azok megengedett forrásaira vonatkozó specifikus jegyzékekben ().

F. Állat- és növényegészségügy

Az uniós szabályok általános rendelkezéseket tartalmaznak a fertőző betegségek és átvivő kórokozóik felügyeletéről, bejelentéséről és kezeléséről az élelmiszerlánc biztonságának szavatolása érdekében. A jelenlegi jogszabályok főként a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó állategészségügyi stratégia és a Bizottság által 2013-ban kezdeményezett intézkedéscsomag eredményei. Ez a 2021áprilisától alkalmazandó elfogadásához vezetett, amely a fertőző állatbetegségek megelőzésére és felszámolására összpontosít a felelősségi körök tisztázása, valamint a korai felismerés és ellenőrzés biztosítása révén. Ez a rendelet számos állategészségügyi jogi rendelkezést foglal egységes szerkezetbe egyetlen jogszabály formájában. E rendeletet egy másik, ahhoz szorosan kapcsolódó rendelet követte, mégpedig az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről szóló .

A növények egészségét a növényegészségügyi rendelet () szabályozza konkrétabban, amelynek célja a növények, gyümölcsök, zöldségek és az erdők védelme a növényi kártevők vagy betegségek bejutásával és terjedésével szemben. Ezenkívül javítja a nem uniós országokból származó növények importellenőrzését és szabványosítja a növényútleveleket, miközben bővíti az ültetés céljából útlevélköteles növények körét. A növényegészségügyi rendelet legtöbb rendelkezése 2019decemberében lépett hatályba.

G. A takarmányra és a takarmánycímkézésre vonatkozó jogszabályok

A takarmányipar szereplőinek biztosítaniuk kell, hogy a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi általuk irányított szakasza összhangban álljon a vonatkozó uniós szabályokkal, és garantálniuk kell a teljes körű nyomonkövethetőséget. Ez magában foglalja a nem uniós országokból származó és azokba irányuló takarmányimportot és -exportot, valamint azt a követelményt, hogy a takarmányok, az állatok és az állati termékek szennyeződésének kockázatát az észszerűen elérhető legalacsonyabb szinten kell tartani. A határértékeket állapít meg a takarmányokban előforduló nemkívánatos anyagok, többek között a nehézfémek tekintetében, és tiltja a szennyezett takarmányok hígítását. A magas szintű takarmánybiztonság és közegészség-védelem biztosítása, valamint a felhasználók és fogyasztók megfelelő tájékoztatása érdekében szabályokat állapítottak meg vonatkozóan. További jogszabályok vonatkoznak az és a .

H. Új élelmiszerek

Az új élelmiszereket– azaz azokat, amelyek fogyasztása az Unióban 1997májusa előtt nem volt nagymértékben elterjedt (pl.alternatív fehérjék, étrend-kiegészítők stb.)– az Unióban való forgalomba hozatal előtt biztonsági értékelésnek kell alávetni. 2018 óta hatályos az a , amelynek célja, hogy az új élelmiszereket könnyebben hozzáférhetővé tegye, ugyanakkor fenntartsa a magas szintű élelmiszer-biztonságot. Egyszerűsített, központosított, uniós szintű online engedélyezési eljárást vezet be az új élelmiszerek és a nem uniós országokból származó hagyományos (az Unióban új élelmiszernek minősülő) élelmiszerek vonatkozásában. Mielőtt az ilyen élelmiszereket a Bizottság engedélyezné, az EFSA központosított tudományos biztonsági értékelést végez, meghatározva a felhasználás és az élelmiszerként való besorolás feltételeit és a címkézési követelményeket. Az engedélyezett összes új élelmiszer egy pozitív listán szerepel majd.

I. Géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k)

A GMO „olyan szervezet, az ember kivételével, amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján” (). A növények a modern biotechnológia segítségével például úgy módosíthatók, hogy ellenállóvá váljanak betegségekkel szemben, vagy hogy hozamuk növekedjen. Az elővigyázatosság elvének megfelelően az Unió szigorú hozott létre az élelmiszerekben vagy takarmányokban felhasznált GMO-k termesztésére vagy forgalmazására vonatkozóan. Bármely GMO forgalomba hozatala előtt az EFSA a tagállamok tudományos testületeivel együtt tudományos kockázatértékelést végez azzal a céllal, hogy kizárja az emberi vagy állati egészségre és a környezetre jelentett kockázatokat. Az EFSA véleményének kézhezvételét követően a Bizottság határozattervezetet dolgoz ki, amelyről a tagállamok képviselőiből álló szakértői bizottság szavaz. Minden olyan engedélyezett élelmiszernek vagy takarmánynak, amely GMO-ból készült vagy azt tartalmaz, nyomon követhetőnek kell lennie, és azt egyértelmű jelöléssel kell ellátni annak érdekében, hogy a fogyasztók megalapozott döntést hozhassanak. A tagállamok saját területükön a GMO-kat tartalmazó növények termesztését akkor is, ha az uniós szinten megengedett.

A Bizottság 2023.július5-én tett közzé egyes génkezelési technikák útján nyert, élelmezési vagy takarmányozási célú növények szabályozásáról. Erre egy 2018-ban kezdeményezett folyamatot követően került sor, amikor is az Európai Unió Bírósága úgy döntött, hogy az e technikákkal kifejlesztett szervezeteket a , azaz a GMO-król szóló hatályos uniós irányelv értelmében „GMO-ként” kell szabályozni.

Az Európai Parlament szerepe

A lóhúsbotrány és az egyéb élelmiszercsalások nyomán a Parlament felszólított a származási hely kötelező feltüntetésére, különösen a feldolgozott élelmiszerekben felhasznált hús esetében. A Parlament különösen éberen figyeli a klónozott állatokkal és a nanoanyagokkal vagy a GMO-kkal kapcsolatos, a fogyasztók egészségét fenyegető kockázatokat is. Gyakran ellenőrzi és rendszeresen ellenzi azokat a javaslattervezeteket, amelyek új, géntechnológiával módosított növények, például kukorica vagy szója engedélyezésére vagy engedélyük megújítására irányulnak.

A glifozát nevű gyomirtó szerrel kapcsolatos aggodalmak nyomán a Parlament 2018-ban különbizottságot hozott létre a peszticidek uniós engedélyezésére vonatkozó eljárás vizsgálata céljából. Az általános élelmiszerjognak az élelmiszerlánc átláthatóbbá tételét célzó felülvizsgálata során a Parlament azért küzdött, hogy a biztonsági vizsgálatok eredményét még a termékek forgalomba hozatalának engedélyezése előtt tegyék közzé.

A témával kapcsolatos bővebb információért látogasson el a Környezetvédelmi, öééüi és É-ٴDzԲái Bizottság (ENVI) honlapjára.

Christian Kurrer / Zuzanna Wala