Ϸվ

Biológiai sokféleség, földhasználat és erdőgazdálkodás

Az EU már eddig is fontos nemzetközi szerepet vállalt olyan problémák megoldásainak felkutatásában, mint a biológiai sokféleség csökkenése, az erdőirtás és az éghajlatváltozás. Az ENSZ 1992.évi környezetvédelmi és fejlesztési konferenciája elfogadta a Biológiai Sokféleség Egyezményt. Az éghajlatváltozásról szóló, 2015.évi Párizsi Megállapodás fontosnak tartja az összes ökoszisztéma sértetlenségének biztosítását és a biológiai sokféleség védelmét. Az európai zöld megállapodás részeként elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra szóló új biodiverzitási és erdészeti stratégia célja, hogy előmozdítsa az európai biodiverzitás regenerálódását, és támogassa az értékláncok erdőirtásmentessé tételét.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3., 11.és 191–193.cikke.

Általános háttér

Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban megrendezett az éghajlat-változási keretegyezmény (UNFCCC) és a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD), a riói nyilatkozat, az erdészeti alapelvekről szóló nyilatkozat és az Agenda 21 program elfogadásához vezetett.

A két fontos jegyzőkönyv egészíti ki: 1)a biológiai biztonságról szóló, 2000-ben elfogadott , amelynek célja a biológiai sokféleség megóvása a modern biotechnológiának köszönhető óDzíٴdzٳ élő organizmusok jelentette potenciális kockázatoktól; 2)a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok megosztásáról szóló (2014), amelynek célja nagyobb jogbiztonság és átláthatóság megteremtése a genetikai erőforrások szolgáltatói és felhasználói számára egyaránt.

Az EU az alábbi nemzetközi egyezményeknek is részes fele: a vizes élőhelyek megőrzéséről szóló ramsari egyezmény (1971), a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) (1973), a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló bonni egyezmény (1979), az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló berni egyezmény (1982), illetve az alábbi regionális egyezmények részes fele: a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló Helsinki Egyezmény (1974), a földközi-tengeri térségről szóló barcelonai egyezmény (1976), valamint az Alpok védelméről szóló egyezmény (1991).

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítésekhez a keretet az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) biztosítja. Az UNFCCC részes felei 2015decemberében elfogadták a , egy jogilag kötelező erejű éghajlatvédelmi megállapodást, amely az összes országra vonatkozik és a célja az, hogy a globális felmelegedést jóval kevesebb, mint 2°C alatt tartsa, és törekszik annak 1,5°C alá történő korlátozására. Az UNFCCC keretében a REDD+ kezdeményezés (az erdőirtás és erdőpusztulás által a fejlődő országokban okozott kibocsátások csökkentése) eszközöket biztosít a trópusokon az erdőirtás és az erdőpusztulás elleni küzdelemhez. A Párizsi Megállapodás fontosnak tartja az összes ökoszisztéma, köztük az óceánok sértetlenségének biztosítását és a biológiai sokféleség védelmét. Ezenkívül a Párizsi Megállapodás rámutat arra is, hogy a földhasználati ágazat kulcsfontosságú szerepet játszik az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló hosszú távú célok elérésében.

Célkitűzések és eredmények

A. Korábbi biológiai sokféleséggel kapcsolatos cselekvési tervek

A Bizottság 2006májusában „” címmel közleményt és cselekvési tervet fogadott el. Mivel várható volt, hogy az EU nem tudja teljesíteni a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához kitűzött 2010-es célkitűzést, a Bizottság 2011júniusában új stratégiát fogadott el, amely szerint „a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását 2020-ig meg kell állítani az Európai Unióban, és azokat [...] helyre kell állítani, valamint fokozni kell a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez való uniós hozzájárulást”. 2011decemberében a Tanács jóváhagyta a , amely az alábbi hat célkitűzést foglalta magában: az EU természetvédelmi jogszabályainak teljes körű végrehajtása a biológiai sokféleség védelme érdekében; az ökoszisztémák jobb védelme, és a zöld infrastruktúrák kiterjedtebb használata; fenntarthatóbb mezőgazdaság és erdőgazdálkodás; a halállománnyal való jobb gazdálkodás; az idegenhonos inváziós fajok szigorúbb ellenőrzése; és nagyobb uniós hozzájárulás a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez.

B. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme

A 2013-ban óDzíٴdzٳ (a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK tanácsi irányelv) létrehozta a európai hálózatot. A hálózat a tagállamok által kijelölt „közösségi jelentőségű területekből”/„különleges természetmegőrzési területekből”, valamint „különleges madárvédelmi területekből” áll. Több mint 850000négyzetkilométeres összterületével a védett területek legnagyobb összefüggő hálózatát képezi világviszonylatban. Az élőhelyvédelmi irányelv célja elsősorban a biológiai sokféleség megőrzésének előmozdítása a gazdasági, társadalmi, kulturális és regionális követelmények figyelembevételével. A 2019-ben óDzíٴdzٳ (2009/147/EK) a (vadon élő) madarak védelmére, kezelésére és ellenőrzésére terjed ki, beleértve a fenntartható vadászatra vonatkozó szabályokat is.

C. Idegenhonos inváziós fajok

Az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló egyik kiemelkedő eleme a veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzéke. A 2019-ben óDzíٴdzٳ rendelet célja, hogy– megelőzéssel, korai figyelmeztetéssel és gyors reagálással– védelmezze az őshonos biológiai sokféleséget, illetve minimálisra csökkentse és enyhítse az idegenhonos inváziós fajok emberi egészségre és gazdaságra gyakorolt hatását. Az szigorúbb ellenőrzése egyike a 2030-ig teljesítendő, biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia hat célkitűzésének. Az idegenhonos inváziós fajok évente több milliárd eurót kitevő károkat okoznak az EU-ban, nem csak az ökoszisztémában, hanem a terményekben és az állatállományban, megzavarják a helyi ökológiát és károsítják az emberi egészséget.

D. Hozzáférés és az előnyök megosztása

Az a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtása céljából fogadták el. E rendelet értelmében a genetikai erőforrások és az ezen erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos tudás átadására és felhasználására kizárólag a felhasználók (vállalkozások, magángyűjtők és intézmények) és a származási ország hatóságai között kölcsönösen elfogadott feltételekkel kerülhet sor.

E. A vadon élő állatok és növények kihasználása és kereskedelme

A a nemzetközi kereskedelmet, különösképp az élő és élettelen állatok és növények engedélyekre és tanúsítványokra épülő rendszer alapján történő (újra)kivitelét és behozatalát szabályozza.A vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása révén biztosított védelemről szóló alaprendelet (az óDzíٴdzٳ) a շ-𲵲éԲben meghatározott célkitűzéseket, elveket és rendelkezéseket alkalmazza az uniós jogra. tiltja egyes vadon élő állat- és növényfajok példányainak az EU-ba történő behozatalát.

F. Tengeri biológiai sokféleség

A tengeri biológiai sokféleség a természeti erőforrásokra és a halászatra vonatkozó, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos cselekvési tervek alkalmazási körébe tartozik. Az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának felülvizsgálata hangsúlyozza a tengerek és part menti területek „jó ökológiai állapotának” jelentőségét, ha azokat a biológiai sokféleség támogatására szánják. Emellett 2008 júliusában hatályba lépett (az óDzíٴdzٳ 2008/56/EK irányelv). Célja az volt, hogy 2020-ig biztosítsa az Unió tengereinek jó állapotát, valamint megóvja mindazon erőforrásokat, amelyektől a tengeri környezethez kapcsolódó gazdasági és társadalmi tevékenységek függnek.

G. ő

A ٳܰ2000 hálózat alapterületének csaknem 30%-át erdők teszik ki. Az EU-ban közel 182millióhektárnyi erdő található, amely földterületének 43%-át teszi ki, ezért számos uniós intézkedés irányul az erdők védelmére. A a fát és a fatermékeket az EU piacán forgalomba hozó piaci szereplők kötelezettségeit határozza meg. A rendelet alapvető kötelezettségek révén akadályozza az illegálisan kitermelt fa és az ilyen fából származó fatermékek kereskedelmét, illetve tiltja azok értékesítését.

H. Földhasználat, a földhasználat megváltoztatása és erdőgazdálkodás (LULUCF)

A LULUCF-ágazat a talaj, a fák, a növények, a biomassza és a fa felhasználását foglalja magában. Ez az ágazat nemcsak kibocsát üvegházhatású gázokat, de képes a légköri szén-dioxid megkötésére is. 2020-ig a tagállamok a Kiotói Jegyzőkönyv keretében kötelezettséget vállaltak arra, hogy a földhasználatból származó ÜHG-kibocsátásokat a szén-dioxid azzal egyenértékű megkötésével ellensúlyozzák. Az EU most arra készül, hogy ezt az elvet (az ún.„negatív egyenleg tilalma”) a 2021–2030 közötti időszakra vonatkozóan rögzítse az uniós jogban, azáltal, hogy az uniós kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseket kiterjeszti a LULUCF területére is. Aföldhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről szóló értelmében a LULUCF-ágazat ÜHG-kibocsátását a 2021–2030 közötti időszakban legalább azzal egyenértékű CO2 légkörből való elnyelésével kell ellensúlyozni. A (az (EU)2023/839 rendelettel), hogy az európai zöld megállapodással összhangban egy új, 2030-ra vonatkozó célt határozzanak meg. A cél különösen az EU szénelnyelőinek 15%-kal történő bővítése, ami 310milliótonna CO2-egyenértéknek felel meg. 2023májusában a segítette a tagállamokat abban, hogy összehangolják a földhasználatot, az erdőgazdálkodást és a mezőgazdaságot az aktualizált nemzeti energia- és klímatervekkel, biztosítva a felülvizsgált rendeleteknek való megfelelést.

I. Pénzügyi eszközök

1992 óta a LIFE program szolgál a környezetvédelmi tevékenységek finanszírozási eszközeként az EU-ban. A természetvédelem és a biológiai sokféleség is bekerült az alprogramok közé. A LIFE program 2014–2020 közötti időszakra szóló ötödik szakasza az éghajlatváltozással, illetve a környezetvédelemmel foglalkozó két fő cselekvési területből állt. Abiológiai sokféleséghez fűződő célok a mezőgazdasági és halászati politika, a kohéziós és strukturális alapok, valamint a többéves kutatási keretprogramok keretében nyújtott finanszírozással is támogatásban részesülnek. A ugyanúgy épül fel, mint az előző, és 2,15milliárd eurós költségvetéssel gazdálkodhat.

J. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó biodiverzitási és erdészeti stratégiák

2019december11-én az Európai Bizottság előterjesztette az „” elnevezésű ambiciózus intézkedéscsomagot, amelynek célja, hogy az EU 2050-re karbonsemleges legyen. tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az EU-t fenntartható és versenyképes gazdasággá alakítsák át. A javasolt intézkedések közé tartozik (melyet 2020.május20-án tettek közzé folytatásaként), amely a biológiai sokféleség csökkenésének fő okait kezelő intézkedéseket tartalmaz, valamint az erdőirtásmentes értékláncok támogatását célzó intézkedéseket tartalmazó, (2021.július14-én közzétett) .

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig teljesítendő stratégia a biológiai sokféleség csökkenését közvetlenül előidéző öt fő tényezőt (a szárazföldi és a tengeri területhasználat változása, a természeti erőforrások túlzott kiaknázása, az éghajlatváltozás, a szennyezés és az idegenhonos inváziós fajok) kezeli, megerősített irányítási keretet határoz meg a fennmaradó hiányosságok kezelésére, biztosítja az uniós jogszabályok teljes körű végrehajtását és egyesíti a már meglévő erőfeszítéseket.

A 2030-ig szóló erdőgazdálkodási stratégia célja, hogy az európai erdők alkalmazkodni tudjanak az új körülményekhez, a szélsőséges időjárási jelenségekhez és az éghajlatváltozás okozta jelentős bizonytalansághoz. Ez előfeltétele annak, hogy az erdők továbbra is betölthessék társadalmi-gazdasági funkcióikat, és virágzó népességű, élénk vidéki területeket biztosíthassanak.

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig szóló uniós stratégia részeként a Bizottság elfogadott egy , amelynek célja, hogy helyreállítsuk a károsodott ökoszisztémákat, és a természetet visszahozzuk az életünkbe Európa-szerte mindenhol, a mezőgazdasági földterületektől kezdve a tengereken át az erdőkig és a városi környezetig. A cél, hogy 2030-ig az EU szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20%-át, illetve 2050-ig valamennyi helyreállításra szoruló ökoszisztémát helyreállítsunk. A jogszabály előírná a tagállamok számára, hogy a célok megvalósítása érdekében nemzeti helyreállítási terveket dolgozzanak ki, ugyanakkor rugalmasságot biztosítana számukra nemzeti körülményeik figyelembevételére. A jogszabályt a parlament 2024.február27-én elfogadta, és most a Tanács általi megerősítésre vár.

A Bizottság 2023januárjában „” címmel közleményt tett közzé, amelynek célja felülvizsgálata. A 2018-as kezdeményezés jelentette az első uniós keretet a vadon élő beporzók pusztulásának kezelésére. A beporzókról szóló felülvizsgált uniós kezdeményezés 2030-ra vonatkozó célkitűzéseket és intézkedéseket határoz meg három prioritás keretében: 1)a beporzók védelmének javítása és a pusztulásuk okainak kezelése; 2)az ismeretek gyarapítása; 3)a társadalom mozgósítása, valamint a stratégiai tervezés és együttműködés előmozdítása.

Az Európai Parlament szerepe

A Parlament régóta támogatja a biológiai sokféleség védelmét és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó uniós politikákat. 2010szeptemberében a Parlament a fogadott el a 2010 utáni időszakra vonatkozó célt illetően. Mélységes aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megfékezését nem tekintik kellően sürgető kérdésnek a nemzetközi politikai törekvésekben, továbbá felszólított a biológiai sokféleséget érintő kormányzás javítására a belső és külső kapcsolatokban egyaránt.

2015októberében a Parlament „” című állásfoglalásában emlékeztetett arra, hogy az éghajlatváltozás felgyorsítja a biológiai sokféleség csökkenését. Egy olyan megállapodást szorgalmazott, amely „valamennyi ágazat átfogó erőfeszítése”, és megjegyezte, hogy a földhasználat „jelentős költséghatékonysági potenciállal bír az éghajlatváltozás mérséklése és az ellenálló képesség fokozása tekintetében”.

A Parlament 2016.novemberben fogadott el azzal a céllal, hogy fellépjen eme szervezett és pusztító bűncselekménnyel szemben, mivel az– számos fajt a kihalás szélére sodorva– fenyegetést jelent a biológiai sokféleségre. A cselekvési terv három prioritást határoz meg: megelőzés, végrehajtás és együttműködés. Ezenfelül hangsúlyozza a származási, tranzit-, és célországok közötti globális együttműködés fontosságát.

A Parlament 2020októberében állásfoglalást fogadott el a Bizottságnak szóló ajánlásokkal . Ebben hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a kereskedelem- és a beruházáspolitikát e globális erdőirtási kihívás hatékonyabb kezelése érdekében, azáltal, hogy globális szinten egyenlő versenyfeltételeket alakítanak ki, és figyelembe veszik a kereskedelmi megállapodások, valamint a globális biológiai sokféleség és az erdei ökoszisztémák közötti összefüggést.

A Parlament 2021júniusában állásfoglalást fogadott el „” címmel. Ebben a következőket kéri: 1)az Unió szárazföldi és tengeri területeinek legalább 30%-a kerüljön védelem alá; 2)állapítsanak meg kötelező célokat a városi biológiai sokféleség, például a zöld tetők új épületeken történő kialakítása tekintetében; és 3)hozzanak sürgős intézkedéseket a méhek és más beporzók populációcsökkenésének megállítása érdekében. Ez utóbbi kérést 2023januárjában a Bizottság is magáévá tette.

2022-ben a Parlament saját kezdeményezésű . Ebben felszólított az erdők strukturális, funkcionális és összetételbeli sokszínűségének növelésére, és kiemelte, hogy monokultúrákat nem szabad uniós forrásokból támogatni.

A témával kapcsolatos további információkért látogasson el a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (ENVI) DzԱá.

Alyssia Petit / Georgios Amanatidis