ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYaz európai védelem jövőjéről szóló fehér könyvről
5.3.2025-()
az eljárási szabályzat 136. cikkének (2) bekezdése alapján
Marc Botenga
a The Left képviselőcsoport nevében
10‑0144/2025
Az Európai Parlament állásfoglalása az európai védelem jövőjéről szóló fehér könyvről
()
Az Európai Parlament,
–tekintettel az EU közös biztonság- és védelempolitikájára (KBVP) és közös kül- és biztonságpolitikájára (KKBP),
–tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 42.cikkére,
–tekintettel az ír népnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályairól szóló, 2012. június 13-i jegyzőkönyv III. címének 3.cikkére,
–tekintettel az európai védelem jövőjéről szóló fehér könyv 2025. március 19-re bejelentett közzétételére,
–tekintettel a Helsinki Záróokmányra,
–tekintettel az elmúlt évek különböző európai védelmi projektjeire,
–tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (2) bekezdésére,
A.mivel a Szerződésekkel összhangban a KBVP a KKBP része, és olyan szakpolitikai keretnek minősül, amelyen keresztül a tagállamok kialakíthatják a biztonság és védelem európai stratégiai kultúráját, közösen léphetnek fel konfliktusok és a válságok esetén, megvédhetik az Uniót és polgárait, valamint megerősíthetik a nemzetközi békét és biztonságot;
B.mivel az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az Unió KBVP-jének összeegyeztethetőnek kell lennie az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) keretében az Észak-atlanti Szerződés alapján létrehozott közös biztonság- és védelempolitikával;
C.mivel az Egyesült Államok domináns szerepet játszik a NATO-ban, és a NATO-tagsággal együtt jár az európai és az amerikai fegyverrendszerek kötelező komplementaritása és kompatibilitása, ez pedig akadályozza a tagállamok és más európai országok stratégiai és operatív autonómiáját;
D.mivel a 2008-ban Bukarestben tartott NATO-csúcstalálkozón az Egyesült Államok kormánya több tagállam véleménye ellenére szorgalmazta Ukrajna NATO-tagságát; mivel az orosz inváziót követően az Egyesült Államok arra ösztönözte az uniós tagállamokat, hogy szisztematikusan növeljék az Ukrajnának szállított fegyverek mennyiségét és minőségét;
E.mivel a különböző tagállamok különböző katonai és biztonságpolitikákat alakítottak ki, beleértve a katonai semlegességi politikákat is;
F.mivel az Egyesült Államok az ukrajnai háborúból kifolyólag rendkívüli haszonra tett szert az Európai Unióba irányuló amerikai palagázexport növekedése révén; mivel az Egyesült Államok kormánya most igazságtalanul saját fennhatósága alá kívánja vonni az ukrán ásványkincseket, és Ukrajna és az Európai Unió bevonása nélkül kíván tárgyalásokat folytatni Putyinnal az ukrajnai háború befejezéséről;
G.mivel ellentétben más, nukleáris fegyverrel rendelkező államokkal, például Indiával és a Kínai Népköztársasággal, a NATO és Oroszország nem hajlandó elkötelezni magát az „első csapásról való lemondás” („no first use”) politikája mellett, amelynek értelmében hivatalosan tartózkodnának a nukleáris fegyverek bevetésétől, kivéve a tömegpusztító fegyvereket alkalmazó ellenséges hatalom támadásával szembeni válaszcsapást;
H.mivel az Egyesült Államok kormánya számos háborút és katonai műveletet indított, amelyek megsértették a nemzetközi jogot és az Egyesült Nemzetek Alapokmányának elveit; mivel a Nemzetközi Bíróság 2024. évi tanácsadó véleményei fényében az Egyesült Államok az Izraelnek nyújtott folyamatos katonai támogatás miatt bűnrészes lehet népirtásban és jogellenes megszállásban; mivel az uniós tagállamok részvétele a nemzetközi jog megsértésében, többek között agresszív háborúkban és a nemzetközi joggal ellentétes katonai inváziókban – olyan országokkal szembeni mint a volt Jugoszlávia, Afganisztán, Irak és Líbia – világszerte aláásta a nemzetközi jog elveinek tiszteletben tartását;
I.mivel az Egyesült Államok idő előtt új B61–12 típusú nem irányított bombákat telepített az uniós tagállamok területére, növelve annak kockázatát, hogy ezek a tagállamok az Egyesült Államok külpolitikájával kapcsolatos megelőző vagy megtorló csapások áldozataivá válnak;
J.mivel Oroszország ismétlődő háborús és agresszív cselekményei – 2008-ban a Grúzia elleni háború, 2014-ben a Krím annektálása, később az Ukrajna elleni, folyamatban lévő jogellenes agressziós háború –, valamint a kritikus infrastruktúrákat célzó, egyre gyakoribbá váló szabotázsakciók hozzájárultak a feszültségek kialakulásához és súlyosbodásához;
K.mivel az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése szerint katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő kiadások nem terhelhetik az Unió költségvetését;
L.mivel a Bizottság ugyanakkor az elmúlt néhány évben számos európai védelmi projektet indított, ide tartozik többek között az európai védelmi ipari fejlesztési program (EDIDP), a védelmi kutatásra irányuló előkészítő intézkedés (PADR), az Európai Védelmi Alap (EDF), az európai védelmi ipar közös beszerzés révén történő megerősítését szolgáló eszköz (EDIRPA), a lőszergyártás támogatásáról szóló jogszabály (ASAP), valamint legújabban az európai védelmi ipari stratégia és az európai védelmi ipari program (EDIP);
M.mivel a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet 2023. évi adatai szerint az uniós tagállamok az Egyesült Királysággal együtt nominálisan már többet költenek a védelemre, mint a világ összes többi országa együttesen, az Egyesült Államok kivételével;
N.mivel a Bizottság 2021. áprilisi becslése szerint a tagállamok közötti, a biztonság és védelem területén megvalósuló fokozott együttműködés évente 25 és 100milliárd EUR közötti megtakarítást eredményezhetne;
O.mivel a Bizottság Nemzetközi Partnerségek Főigazgatósága (INTPA) azt tervezi, hogy világszerte minden öt központjából több mint négyet bezár, így mintegy 100 küldöttségről 18 központra csökkenti diplomáciai jelenlétét;
P.mivel 2024-ben az uniós vezetők megállapodtak abban, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben 2milliárd EUR-val csökkentik az EU külső tevékenységeire előirányzott költségvetést; mivel több tagállam, például Franciaország és Belgium is kiadáscsökkentést és reformokat hajtott végre diplomáciai szolgálataiban;
Q.mivel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke, új közös eszközre tett javaslatot a katonai kiadások Unió-szerte történő növelése érdekében, hogy az elkövetkező években akár 800milliárd EUR összeget szabadítsanak fel további védelmi kiadásokra;
R.mivel még a több mint 70 országban több mint 700 katonai létesítményt fenntartó Egyesült Államok katonai kiadásai sem haladják meg az ország GDP-jének 3,46%-át;
S.mivel mindazonáltal az Egyesült Államok kormánya, egyes tagállamok, valamint a NATO és a Bizottság tisztviselői a védelmi kiadások további jelentős, a GDP átlagosan 1,9%-áról 5%-ra történő növelését szorgalmazzák;
T.mivel még a „Biztonságosabb együtt – Európa polgári és katonai felkészültségének és készültségének megerősítése” című, Sauli Niinistö által előterjesztett, katonai szempontú jelentés is kiemeli, hogy az európai polgárok biztonságát fenyegető veszélyek, köztük az egyre gyakoribb és intenzívebb szélsőséges időjárási események, például a rendkívül súlyos aszályok, az árvizek és a hőhullámok, valamint az új világjárványok kockázata miatt jelentős beruházásokra lenne szükség a közszolgáltatások terén;
U.mivel míg az európai versenyképesség jövőjéről szóló Draghi-jelentés kiemeli, hogy számos ágazatban – többek között az energiaágazatban, a gyógyszeriparban és a közlekedésben – jelentős beruházásokra van szükség, a Bizottság hét tagállamot túlzott hiány esetén követendő eljárás alá vont, a szociális és állami kiadások terén szigorú megszorító intézkedéseket és strukturális reformokat ösztönözve;
V.mivel a katonai kiadások további jelentős növelése ehelyett Európa-szerte a közszolgáltatások, valamint a szociális, éghajlat-politikai és környezetvédelmi kiadások csökkenését fogja eredményezni, veszélybe sodorva az európai polgárok szociális és humánbiztonságát;
W.mivel a Bizottság ugyanakkor mérlegeli, hogy a katonai kiadásokra vonatkozóan felfüggeszti a gazdasági kormányzás szabályait;
X.mivel a Bizottság nem terjesztett elő teljesen önálló értékelést az európai védelmi szükségletekről és prioritásokról, ehelyett a védelmi képesség kritikus hiányosságainak NATO általi értékelésére támaszkodott;
Y.mivel a NATO-tag Törökország az uniós tagállam Ciprus területének 37%-át jogellenesen megszállva tartja;
Z.mivel a nemzetközi kapcsolatok elméletében a „biztonsági dilemma” arra a jelenségre utal, amikor az állam saját biztonságának növelése érdekében az állami szereplők által tett fellépések – például fegyverbeszerzés – olyan reakciókat idéznek elő más államok részéről – például fegyverbeszerzést vagy megelőző támadásokat –, amelyek végső soron az eredeti állam biztonságának csökkenéséhez, nem pedig növekedéséhez vezetnek;
AA.mivel az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmánya, amely 1975-ben Helsinkiben jött létre az Egyesült Államok, Kanada, a Szovjetunió és – Albánia kivételével – valamennyi európai ország között, fontos szerepet játszott a hidegháború alatt a kelet és nyugat közötti feszültségek enyhítésében;
AB.mivel a hidegháború kollektív biztonsági vívmányait módszeresen aláásta az, hogy az Egyesült Államok kilépett a ballisztikusrakéta-elhárító rakétákról (ABM) szóló egyezményből, a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről (INF) szóló szerződésből és a Nyitott Égbolt Szerződésből, hogy e kilépéseket követően Oroszország is kilépett e szerződésekből és egyezményekből, valamint az, hogy Oroszország kilépett az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződésből és az Átfogó Atomcsendszerződésből;
AC.mivel az új európai biztonsági struktúrának a különböző politikai berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének elvét kell alkalmaznia, és biztonsági garanciákat kell nyújtania valamennyi fél számára annak elkerülése érdekében, hogy Európa ismét két egymással szemben álló blokkra szakadjon;
Az európai kollektív biztonsági struktúra felé
1.emlékeztet arra, hogy a Szerződések szerint a KBVP a KKBP részét képezi; ezért kéri, hogy minden uniós szintű védelmi kezdeményezést rendeljenek egyértelmű kül- és biztonságpolitika és az európai kontinens békéjét célzó stratégia alá;
2.elutasítja az EU militarizálását és a KBVP bármiféle hadviselési célját;
3.mély aggodalommal veszi tudomásul, hogy a felek világszerte egyre kevésbé tartják tiszteletben a nemzetközi és humanitárius jogot, és hogy Izrael, Oroszország és az Egyesült Államok kirívó példát szolgáltatnak erre; ismételten hangsúlyozza, hogy a kül- és védelempolitika alakítása során Európának függetlennek kell maradnia;
4.úgy véli, hogy annak fényében, hogy az Egyesült Államok több alkalommal megsértette és jelenleg is megsérti a nemzetközi jogot, valamint katonai beavatkozásai negatív hatással voltak a szomszédos régiókra, az Unió és a tagállamok kül-, biztonság- és védelempolitikáját a továbbiakban nem lehet összehangolni az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) keretével; felhívja ezért az Európai Tanácsot, hogy indítsa el az uniós szerződések felülvizsgálatának folyamatát annak érdekében, hogy ezt az előírást töröljék az EUSZ-ből;
5.emlékeztet arra, hogy a NATO és az EU különböző szervezetek, amelyek nagyon eltérő célokat szolgálnak, és tagjaik nem is azonosak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a NATO, amely katonai szövetség, összemosódik az EU-val;
6.rendkívül aggasztónak tartja, hogy a világban szétszórva még mindig több mint 13000 nukleáris fegyver létezik, közülük sok perceken belül bevethető, és képes az emberiség elpusztítására; aggodalommal állapítja meg, hogy az atomsorompó-szerződés melletti kifejezett elkötelezettség ellenére a NATO nukleáris fegyverrel rendelkező tagállamai 2019 és 2023 között 271milliárd USD-t fordítottak a nukleáris fegyverek korszerűsítésére és karbantartására, míg 2023-ban Kína és Oroszország állt a második és a harmadik helyen e kiadások tekintetében, 11,9milliárd USD, illetve 8,3milliárd USD összegű költségvetéssel;
7.úgy véli, hogy az, hogy a NATO nem hajlandó elkötelezni magát a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos „első csapásról való lemondás” mellett, és az amerikai nukleáris fegyverek idő előtti Európába telepítése növeli annak kockázatát, hogy Európa nukleáris csapás célpontjává váljon; ezért követeli az amerikai nukleáris fegyverek kivonását a tagállamok területéről; mély aggodalmát fejezi ki az európai biztonságot fenyegető nukleáris fenyegetések miatt, beleértve a taktikai nukleáris fegyverek alkalmazására és a nukleáris fegyverek használatára vonatkozó feltételek Oroszország általi lazítására vonatkozó burkolt figyelmeztetéseket;
8.sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki új, hosszú távú európai kollektív biztonsági struktúrát, amely a helsinki folyamat elveire épül, és magában foglalja a kölcsönös biztonsági garanciák koncepcióját; megjegyzi, hogy e megközelítés alapvető szempontja valamennyi nemzet szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartása, valamint a nemzetközi jog iránti elkötelezettség;
9.kitart amellett, hogy az új európai biztonsági struktúrának a különböző politikai beredezkedésű országok békés egymás mellett élésének elveit kell alkalmaznia, és biztonsági garanciákat nyújtania valamennyi fél számára;
10.felhívja a Bizottságot, hogy az éghajlattal kapcsolatos katasztrófáktól a világjárványokig terjedő számos fenyegetés fényében ne csupán a katonai biztonságra összpontosítson, hanem dolgozzon ki az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 66/290. sz. határozatában meghatározott humánbiztonságra vonatkozó politikát; az említett határozat kimondja, hogy „a humánbiztonság olyan megközelítés, amely segíti a tagállamokat az emberek túlélésével, megélhetésével és méltóságával kapcsolatos széles körű és horizontális kihívások azonosításában és kezelésében”, és „emberközpontú, átfogó, kontextusspecifikus és megelőzésorientált válaszlépésekre” szólít fel, „amelyek megerősítik valamennyi ember védelmét és szerepvállalását”;
11.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy merítsenek inspirációt Ausztria példájából, amely alkotmányában rögzítette a semlegességet, kötelezettséget vállal arra, hogy nem csatlakozik katonai szövetségekhez, és nem engedélyezi területén külföldi katonai bázisok létrehozását;
12.felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a hagyományai szerint katonailag semleges Írország példáját is; emlékeztet arra, hogy ez a hagyomány magában foglalja a béketámogató műveletek és a válságkezelés aktív megközelítését, a konfliktusmegoldáshoz és a békeépítéshez való hozzájárulást, az emberi jogokért és a fejlesztésért való munkát, valamint a leszerelés és a tömegpusztító fegyverek felszámolásának előmozdítására irányuló erőfeszítéseket;
13.sajnálatát fejezi ki az ír semlegesség elleni támadások miatt, és emlékeztet arra, hogy az ír nép garanciát kapott a katonai semlegesség további fenntartására, amit az a Lisszaboni Szerződés ratifikálása előtti kötelezettségvállalás is alátámaszt, amely szerint csak ENSZ-megbízás alapján hajtanak végre műveleteket;
14.ismételten felszólítja a NATO-tag Törökországot, hogy vonja ki csapatait az uniós tagállam Ciprusról, és konstruktívan tegyen azért, hogy a vonatkozó ENSZ-határozatok alapján életképes és békés megoldást találjanak;
15.kéri, hogy a védelmi kérdésekben a Tanácson belül tartsák fenn az egyhangú szavazást a konszenzuson alapuló megoldások előmozdítása érdekében, amelyek megerősítik az olyannyira szükséges egységet;
A diplomácia mint az európai biztonság alapköve
16.úgy véli, hogy a diplomáciának továbbra is az uniós külpolitika alapkövének kell maradnia;
17.emlékeztet arra, hogy a konfliktusmegelőzés minden biztonsági és védelmi stratégia szempontjából kiemelkedően fontos; hangsúlyozza, hogy diplomáciával meg lehet akadályozni és le lehet zárni a háborúkat, és ha 1 EUR-t fordítunk konfliktusmegelőzésre, az később mintegy 16 EUR megtakarítást eredményez;
18.úgy véli, hogy tekintettel a több fronton is romló biztonsági helyzetre és a növekvő geopolitikai feszültségekre, a preventív diplomáciára folyamatos és fokozott figyelmet kell fordítani; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul állítsák vissza a diplomáciai képviseleteket érintő kiadáscsökkentéssel elvont összegeket;
19.úgy véli, hogy az Egyesült Államok külpolitikájához való szisztematikus igazodás – legutóbb az izraeli háborús bűncselekmények, etnikai tisztogatás és a palesztinokkal szembeni népirtás tekintetében – drámaian csökkentette az EU globális diplomáciai hitelességét, és ezáltal rontotta biztonsági helyzetét;
20.emlékeztet arra, hogy az uniós tagállamok jogellenes katonai műveletekben való részvétele és a nemzetközi jog külföldön történő megsértésének támogatása súlyosan veszélyezteti az uniós polgárok biztonságát; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az ENSZ Alapokmányában foglalt elveken – többek között a békés konfliktusrendezésen, a diplomácián és a multilateralizmuson – alapuló, nem az Egyesült Államokhoz igazodó kül- és biztonságpolitikai irányvonalat;
21.meggyőződése, hogy Európa sokat nyerhet kapcsolatainak diverzifikálása és diplomáciai kapcsolatainak a világ lehető legtöbb országával való fenntartása révén;
Fegyverzet-ellenőrzés, leszerelés és nonproliferáció
22.mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a világ katonai kiadásai továbbra is emelkednek, és új rekordszintet érnek el; hangsúlyozza, hogy a fegyverkezési verseny nem teremt biztonságot az európai polgárok számára, hanem a biztonsági dilemmának megfelelően növeli az erőszakos konfliktusok kockázatát; felhívja a Bizottságot, hogy aktívan mozdítsa elő az új fegyverzet-ellenőrzési szerződéseket;
23.emlékeztet arra, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia a nonproliferációt az uniós KKBP központi céljává tette, kijelentve, hogy „célunk a fegyverek aggodalomra okot adó globális elterjedésének megelőzése, az attól való eltérítés, annak leállítása és lehetőség szerint felszámolása”; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy írják alá és erősítsék meg a nukleáris fegyverek tilalmáról szóló szerződést;
24.megjegyzi, hogy a fegyverexport – beleértve a kézi- és könnyűfegyverek exportját is – táplálhatja a konfliktusokat és a globális terrorizmust, és egész régiók, államok és társadalmak destabilizálódásához vezethet, akadályozva ezáltal a fenntartható fejlődést és a válságkezelési erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák szigorúan a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontot annak elkerülése érdekében, hogy az EU közvetlen szomszédságában romoljon a biztonsági helyzet;
25.felszólít arra, hogy a Bizottságon belül hozzák létre a Leszerelési és Fegyverzet-ellenőrzési Főigazgatóságot;
26.azonnali fegyverembargót kér Izraellel és fegyveres konfliktusokban közvetlenül vagy közvetve érintett bármely más országgal szemben, kivéve azokat, amelyek más országok által indított invázió áldozatai, annak érdekében, hogy az EU ne legyen bűnrészes háborús bűncselekményekben, etnikai tisztogatásokban és népirtásban, függetlenül attól, hogy azokat Izrael vagy bármely más ország követte el; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kül- és biztonságpolitikájukat az Egyesült Nemzetek Alapokmányának és a nemzetközi jognak az elveire alapozzák;
Védelmi kiadások
27.sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a teljes átláthatóságot és az Unión belüli jelenlegi védelmi kiadások kritikus ellenőrzését, részletezve, hogy miért ítélik úgy, hogy az európai országok nem tudnák megvédeni magukat, jóllehet a világ legtöbb országánál jóval magasabb a védelmi költségvetésük;
28.aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Bizottság új, 150milliárd EUR összegű közös védelmi alapra tett javaslatot; úgy véli, hogy a védelmi kiadások növelése nem megoldás a tartós béke megteremtésére, és hogy az uniós strukturális alapok költségvetésének csökkentését nem szabad erre a célra felhasználni, tekintettel arra, hogy ezek az alapok mennyire fontosak a helyi közösségek fejlődése szempontjából szerte az EU-ban;
29.megjegyzi, hogy a védelmi kiadások GDP-arányban való kifejezése nem megfelelő mérőszám a hatékonyság és hatás értékelésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne kezdjenek fegyverkezési versenybe a védelmi költségvetéseknek a humán- és szociális biztonság kárára történő jelentős növelésével;
30.úgy tekinti, hogy az európai fegyverrendszerek amerikai rendszerekkel való komplementaritására és kompatibilitására irányuló NATO-igény összeegyeztethetetlen az európai stratégiai autonómiával; sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság és a Tanács nem nyújtott be részletes értékelést az európai védelmi képességek kritikus hiányosságairól; felhívja mindkét intézményt, hogy a védelmi kiadások növelésének mérlegelése előtt terjesszenek elő ilyen, a konkrét prioritásokra is kiterjedő értékelést; emlékeztet arra, hogy e prioritásoknak a védelmi feladatokra kell vonatkozniuk, nem pedig a bárhol a világon történő katonai beavatkozáshoz szükséges kapacitások kiépítésére;
31.emlékeztet arra, hogy a Bizottság becslése szerint a tagállamok közötti, a biztonság és védelem területén megvalósuló fokozott együttműködés évente akár 100milliárd EUR összegű megtakarítást eredményezhetne; e tekintetben kéri, hogy merítsenek inspirációt az olyan meglévő, Európán belüli együttműködési struktúrákból, mint például a Benelux Arms Control Agency (BACA), a belga-holland haditengerészeti együttműködés (BeNeSam) és a Dániát, Finnországot, Izlandot, Norvégiát és Svédországot tömörítő északi védelmi együttműködés, amelyek megnövelték a részt vevő nemzetek honvédelmének hatékonyságát, kéri továbbá hogy tárják fel a közös szinergiákat és segítsék elő a hatékony közös megoldásokat;
32.úgy véli, hogy a kollektív biztonsági szervezetekben vállalható katonai együttműködési kötelezettségvállalásokat annak fényében kell mérlegelni, hogy teljesül-e az ENSZ Alapokmányának szigorú tiszteletben tartása;
33.elutasítja, hogy az uniós költségvetésből az EU militarizálására különítsenek el előirányzatokat; felszólít arra, hogy az EU és programjai jelenleg folyó militarizálására elkülönített uniós költségvetési forrásokat osszák újra a polgárok szociális és gazdasági szükségleteinek kielégítése és a tagállamok közötti kohézió előmozdítása érdekében;
34.hangsúlyozza, hogy digitális szuverenitás nélkül nem létezhet sem autonómia, sem biztonság; felhívja a Bizottságot, hogy tegye prioritássá a demokratikus, nyilvánosan irányított – a digitális infrastruktúrát mint szolgáltatást magában foglaló – digitális technológiai megoldások és gyakorlatok készletének (digital stack) fejlesztését, valamint új, a közszféra és a civil társadalom képviselőit magukban foglaló közintézmények által irányított univerzális platformok – például keresőmotorok és MI-alapmodellek – fejlesztését;
35.fokozott együttműködésre szólít fel a tagállamok között a kritikus infrastruktúrák védelmén belüli ágazati kérdésekben, például a tenger alatti kábelek védelmének ügyében;
Védelmi ipar
36.emlékeztet arra, hogy az elmúlt három évben az EU számos új védelmi kezdeményezést fogadott el, és hogy a védelemért és az űrpolitikáért felelős új biztos úgy véli, hogy a következő évtizedben további 500milliárd EUR összegű beruházásra van szükség, bár más források 700milliárd euróról beszélnek;
37.emlékeztet arra, hogy a korábbi uniós programokat nem átlátható módon hajtották végre az uniós etikai iránymutatások alkalmazása tekintetében, és hogy a döntéshozatal rendkívül átláthatatlan, és a fegyveripari lobbisták erős befolyást gyakorolnak rá;
38.kijelenti, hogy az etikátlan beruházási döntésekkel az EU hozzájárul egy veszélyesebb és kevésbé törvényes világrend kialakításához, amelyben az imperialista hatalmak következmények nélkül figyelmen kívül hagyhatják a nemzetközi jogot, miközben a globális dél országait kizsákmányolják erőforrásaikért;
39.felhívja továbbá az EU-t, hogy fogadjon el átlátható, missziók szerinti katonai kiadásokra vonatkozó szakpolitikát, amelyben a nagyobb hatékonyság biztosítása érdekében a kiadások tudatosabban szolgálják a meghatározott külpolitikát;
40.emlékeztet rá, hogy az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése szerint katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő kiadások nem terhelhetik az Unió költségvetését; felszólít e cikk szigorú alkalmazására; kéri a megfelelő védelmi alapok és költségvetési sorok visszamenőleges felülvizsgálatát és szükség esetén megszüntetésüket;
41.mély aggodalmát fejezi ki a katonai-ipari komplexumnak nyújtott szubvenciók és állami támogatások növekedése miatt, mivel 2023-ban rekordmennyiségűre, 2443milliárd USD-ra rúgtak a globális katonai kiadások, így 2023 már a kilencedik év volt azok egymást követő sorában, amelyekben a katonai kiadások növekedtek;
42.követeli, hogy az európai közpénzek az európai vállalatokhoz kerüljenek, és hangsúlyozza, hogy az európai állami vállalatoknak meghatározásuknál fogva Európában kell maradniuk, míg a magánvállalatok, ha úgy kívánják, áthelyezhetik tevékenységüket;
43.megállapítja, hogy a vezető fegyvergyártó vállalatok szégyentelenül hasznot húztak az ukrajnai háborúból; megjegyzi, hogy 2024-ben a Lockheed Martin egyedül 6,8milliárd USD összegű készpénzt juttatott vissza a részvényeseinek osztalékok és részvény-visszavásárlások formájában; követeli, hogy a rendkívüli nyereségeket adóztassák meg, és ebből finanszírozzák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, a népegészségügyet és a lakhatást, amelyek szintén beletartoznak a biztonság szélesebb körű értelmezésébe;
44.úgy véli, hogy a közpénzek felhasználásának a beruházások arányos állami megtérülését kell szisztematikusan eredményeznie, nem pedig a vállalatok nyereségét finanszíroznia;
45.hangsúlyozza, hogy erőforrásainknak – különösen a kutatási és fejlesztési kiadásoknak – a katonai ágazatra való összpontosítása lelassítja más, polgári célú stratégiai iparágak, például a megújuló energia vagy a gyógyszeripar fejlődését is;
46.hozzáteszi, hogy a katonai kiadások nem hoznak megoldást egyetlen jelentős társadalmi vagy környezeti kihívásra sem, sőt megerősítik a szennyező és energiafogyasztó ipari modelleket, ezáltal növelve az erőforrásokra és az éghajlatra, különösen a kritikus fontosságú nyersanyagokra nehezedő nyomást;
47.meggyőződése, hogy az Egyesült Államokban gyártott áruk beszerzésének jelentős növekedése nemcsak az európai gazdaság számára lenne káros, hanem egyúttal meghosszabbítaná Európa Egyesült Államoktól való katonai függőségét, emellett új ipari és technológiai korlátokat hozna létre;
48.követeli, hogy a védelmi ipart továbbra is zárják ki a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő beruházások köréből;
49.kéri, hogy az EBB által nyújtott finanszírozás szigorúan a polgári projektekre korlátozódjon, a kettős felhasználású termékek kivételével;
A közszolgáltatások és a szociális kiadások prioritásának visszaállítása
50.mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a militarizációt, és különösen a „ReArm Europe” tervet arra használják fel, hogy Unió-szerte tovább támadják a közszolgáltatásokat, amelyeket már most is ellehetetlenítenek a Bizottság által előírt megszorító intézkedések;
51.megdöbbenését fejezi ki amiatt, hogy a katonai kiadások finanszírozása érdekében a Bizottság hajlandó olyan költségvetési szabályokat is megváltoztatni, mint a Stabilitási és Növekedési Paktum, ugyanakkor a romokban heverő közszolgáltatások finanszírozását és a tagállamok felfelé irányuló társadalmi és gazdasági konvergenciájának támogatását szolgáló kiadások emelését lehetetlennek gondolja;
52.határozottan kitart amellett, hogy az egészségügy, az oktatás, a zöld mobilitás, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, az éghajlatváltozás mérséklése, a biológiai sokféleség, az élelmezésbiztonság és a digitális átállás a humánbiztonság elemei, és költségvetési megszorítások helyett beruházásokat igénylő prioritásoknak tekintendők;
53.a humánbiztonság koncepciójával összhangban felszólít a közszolgáltatások és a szociális jóléti kiadások prioritásának visszaállítására, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelembe történő beruházásokra, mert ezek elengedhetetlen előfeltételei annak, hogy az emberek biztos és biztonságos környezetben élhessenek;
°
°°
54.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Külügyi Szolgálatnak.