ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYaz Oroszország által az Ukrajna elleni agressziós háborújának igazolása céljából terjesztett dezinformációról és történelemhamisításról
20.1.2025-()
az eljárási szabályzat 136. cikkének (2) bekezdése alapján
Rasa Juknevičienė, Michael Gahler, Andrzej Halicki, Sebastião Bugalho, David McAllister, Siegfried Mureşan, Željana Zovko, Isabel Wiseler‑Lima, Nicolás Pascual de la Parte, Mika Aaltola, Krzysztof Brejza, Daniel Caspary, Sandra Kalniete, Seán Kelly, Ondřej Kolář, Łukasz Kohut, Andrey Kovatchev, Miriam Lexmann, Antonio López‑Istúriz White, Danuše Nerudová, Mirosława Nykiel, AnaMiguel Pedro, Paulius Saudargas, Davor Ivo Stier, Michał Szczerba, Alice Teodorescu Måwe, Ingeborg TerLaak, Matej Tonin, Pekka Toveri, Inese Vaidere, Milan Zver
a PPE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatotRC-B10-0074/2025
10‑0075/2025
Az Európai Parlament állásfoglalása az Oroszország által az Ukrajna elleni agressziós háborújának igazolása céljából terjesztett dezinformációról és történelemhamisításról
()
Az Európai Parlament,
–tekintettel az Ukrajnáról és Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira,
–tekintettel augusztus 23-ának a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapjává nyilvánításáról szóló, 2008. szeptember 23-i nyilatkozatára[1],
–tekintettel a történelmi emlékezetről szóló állásfoglalásaira, többek között az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló, 2009. április 2-i állásfoglalására[2], az Európa jövője számára az európai megemlékezés fontosságáról szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására[3], valamint 2022. december 15-i, „90 évvel a holdomor után: az éheztetéssel elkövetett tömeggyilkosság népirtásként való elismerése" című állásfoglalására[4],
–tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűnök nemzetközi elítélésének szükségességéről szóló, 2006. január 26-i 1481. számú állásfoglalására,
–tekintettel az ukrajnai Verhovna Rada 2023. május 2-i 3078-IX. sz. nyilatkozatára a russzofasizmus ideológiájának az Oroszországi Föderáció politikai rezsimje általi alkalmazásáról, valamint ezen ideológia alapjainak és gyakorlatainak totalitáriusként és emberellenesként való elítéléséről,
–tekintettel az Egyesült Államok Kongresszusának „A szocializmus borzalmainak elítélése” című, 2023. február 7-i 9. sz. párhuzamos határozatára,
–tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (2) bekezdésére,
A.mivel idén lesz 86 éve a Molotov–Ribbentrop-paktum és annak titkos jegyzőkönyvei aláírásának, amelyek révén Sztálin és Hitler arra szövetkezett, hogy Európát befolyási övezetekre ossza két totalitárius rendszer, a náci Németország és a Szovjetunió között, és amelyek a példátlan mértékű emberi szenvedést okozó és európai országok hosszú évtizedekig tartó megszállását eredményező II. világháború kitöréséhez vezettek;
B.mivel a nemzetközi jog értelmében a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos jegyzőkönyvei kezdettől fogva érvénytelenek voltak, mivel súlyosan megsértették az agresszió tilalmát, amelyet a háborúról mint a nemzeti politika eszközéről való lemondásról szóló, 1928. augusztus 27-i általános szerződés állapított meg; mivel mindkét aláíró állam 1989-ben – elsősorban a Szovjetunió Népi Küldötteinek Kongresszusa 1989. december 24-én – kinyilvánította a jegyzőkönyvek érvénytelenségét, és mivel ezt általában a nemzetközi közösség – többek között az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata – megalapozott jogi és történelmi tényként ismeri el;
C.mivel a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos jegyzőkönyveinek megkötése – például az agressziós háború tervezése és megindítása – a béke elleni nemzetközi bűncselekmény volt, amely a nemzetközi jog alapján nem igazolható;
D.mivel 2009 óta augusztus 23. európai emléknap, amikor uniós szinten megemlékezünk az összes totalitárius és önkényuralmi rendszer áldozatairól;
E.mivel a II. világháború után Európa egyik fele szabad és demokratikus lett, míg a másik fele a vasfüggöny mögött rekedt, és a totalitárius Szovjetunió és annak csatlós kommunista rendszerei ellenőrzése alá került, ami fél évszázadra, a Szovjetunió összeomlásáig megosztotta a kontinenst; mivel e megosztottság következményei a mai napig érezhetők;
F.mivel a II. világháború alatt és azt követően több tízmillió ember vált kivégzések és politikai üldözés vagy szovjet atrocitások áldozatává, többek között a GULAG-ként ismert kényszermunkatáborokban fogva tartott azon 18–20 millió rab, akik közül 1,5–2 millió ember életét vesztette[5], 6 millió személyt erőszakkal deportáltak, közel 5 millió ember pedig a biztonsági szervezetek részéről szenvedett politikai elnyomást, és akik közül legalább 1 milliót kivégeztek[6]; mivel 1932-ben és 1933-ban az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság területén a bolsevik totalitárius rezsim vezetése népirtást követett el az ukrán nemzetiségi csoport egy része ellen, ez volt a holodomor, amely a becslések szerint legalább 4,5 millió ember halálát okozta[7];
G.mivel Oroszország nem ismerte el a második világháború kirobbantásában játszott szerepét, és nem vállalt felelősséget a Szovjetunió által megszállt területeken elkövetett atrocitásokért; mivel a náci rezsim által elkövetett bűncselekményekkel ellentétben a kommunista diktatúrák által a 20. századi Európában elkövetett bűncselekmények nem képezték teljes körű nemzetközi jogi és politikai értékelés tárgyát, és azok ilyen elítélése sem történt meg, és ez segítette Vlagyimir Putyin Oroszországának azon törekvését, hogy eszközként használja a történelmet;
H.mivel 2025-ben lesz a II. világháború végének 80. évfordulója; mivel az Oroszországi Föderáció a Szovjetunió utódállamaként megpróbálja kisajátítani a nácizmus feletti győzelmet, és egyfajta „győzelemkultuszt” hozott létre annak érdekében, hogy ideológiailag mozgósítsa az oroszokat az Ukrajna elleni agresszív háború folytatására; mivel május 9-ét, a Győzelem Napját háborús propagandaeszközzé alakították Oroszországban;
I.mivel Oroszország, amely azt állítja, hogy a Szovjetunió és az Orosz Birodalom folytatója és jogutódja, továbbra kizárólagos befolyási övezetre tart igényt a szomszédos államok felett, és aktívan tagadja szuverenitásukat, nemzeti identitásukat és létezéshez való jogukat, állandósítva ezáltal a Molotov–Ribbentrop-paktum örökségét, és újjáélesztve a cári birodalmi hódítói törekvéseket; mivel Ukrajna elleni, 2022. február 24-i teljes körű invázióját megelőzően Oroszország többször felszólította az Egyesült Államokat és a NATO-t, hogy ismerjék el kizárólagos érdekeit Ukrajnában és más volt szovjet, korábban szovjet megszállás alatt álló és volt szovjet csatlós országban;
J.mivel Oroszország folyamatos gyarmati birodalmi politikája 2008-ban Grúzia elleni katonai agresszióhoz, 2014-ben a Krím félsziget megszállásához, valamint a Donyec-medencében zajló háború kitöréséhez vezetett, és végül Oroszország Ukrajna elleni, 2022. február 24-én kezdődő teljes körű, jogellenes, provokáció nélkül indított és indokolatlan agresszív háborújával, Ukrajna polgári lakosságának szisztematikus terrorizálásával, az ország stratégiai infrastruktúrájának lerombolásával, valamint az ukrán nép elleni népirtás szándékát egyértelműen bizonyító emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűnök elkövetésével tetőzött[8];
K.mivel Oroszország következetesen katonai agresszióval, köztük nukleáris fenyegetésekkel fenyegeti az uniós országokat, különösen a Moszkva által korábban megszállt vagy közvetett ellenőrzés alatt tartott országokat célozva, és támadásokat hajt végre egyes személyek ellen az EU területén; mivel Oroszország hibrid támadásokat indít uniós tagállamok ellen, és bizonyítottan beavatkozik az EU demokratikus folyamatába; mivel számos demokráciában bizonyíték van az orosz beavatkozásra és manipulációra, valamint a szélsőséges erők és radikális gondolkodású szervezetek gyakorlati támogatására az Unió destabilizálásának előmozdítása érdekében;
L.mivel Oroszország casus belliként használja a meghamisított történelmet, szisztematikusan tisztára mosva a szovjet bűncselekményeket és történelmi dezinformációt terjesztve Oroszország szomszédos államokkal szembeni agressziójának igazolására; mivel Putyin rezsimje az orosz nép lojalitásának biztosítására tesz kísérletet akkor, amikor eszközként használja a történelmet arra, hogy nosztalgiát keltsen a szovjet birodalom állítólagos nagysága iránt, meghamisítsa Oroszország és Ukrajna történelmét, elutasítsa Hruscsovnak a sztálinista bűncselekmények elismerésére és elítélésére irányuló politikáját, megtagadja a Molotov–Ribbentrop-paktum Gorbacsov általi elismerését és elítélését, és hogy a Szovjetunió összeomlását az előző évszázad legnagyobb tragédiájának nyilvánítsa; mivel Oroszország Ukrajna megszállt területein Holodomor-emlékműveket tombol le, és korábban a dekommunizáció sorsára jutott Lenin-emlékműveket állít helyre[9];
M.mivel Oroszország akadályozza a történelmi kutatást, megtagadja a szovjet levéltárakhoz való hozzáférést, és üldözi a szovjet bűntettek és a jelenlegi rezsim által elkövetett bűncselekmények kivizsgálásával és értékelésével foglalkozó civil társadalmi szervezeteket; mivel az oroszországi jogszabályok alapján vád alá helyezik azokat, akik megpróbálják elmondani az igazságot ezekről a bűncselekményekről, többek között a Molotov–Ribbentrop-paktumról és az Ukrajna elleni, folyamatban lévő agressziós háborúról;
N.mivel a szovjet bűntettek tisztára mosása és dicsőítése, többek között a Molotov–Ribbentrop paktum és a későbbi agresszív cselekmények teljes körű igazolása, a volt Szovjetunió és a cári orosz birodalom teljes területét magában foglaló kizárólagos érdekszférára vonatkozó igények az orosz állam felsőbbrendűségére és kizárólagos küldetésére helyezett hangsúllyal, valamint a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság állítólagos külföldi nyugati értékekként való elutasításával együtt a russzofasizmus (az „orosz világ”) ideológiájának fő pilléreivé váltak, amelyek Oroszország agressziós háborúi és agresszív politikái, valamint az EU és más nyugati országok ellen indított dezinformációs kampányai és hibrid háborús cselekményei mögött állnak;
O.mivel egyes tagállamokban törvény tiltja a kommunista és náci ideológiák és szimbólumok, valamint Oroszország folyamatban lévő agressziója szimbólumainak használatát;
P.mivel az Európai Parlament 2023 óta évente megemlékezést tart a szovjet tömeges deportálások áldozatairól, tisztelegve a szovjetek által megszállt területekről kitoloncoltak előtt és felolvasva azok névsorát;
1.elismeri a náci Németország és a Szovjetunió közös felelősségét a második világháború megkezdésében azzal a céllal, hogy a Molotov-Ribbentrop paktum és annak titkos jegyzőkönyvei alapján felosszák Európát a két totalitárius rezsim két kizárólagos befolyású szférájára;
2.elítéli a kizárólagos érdekű övezetek más államok szuverenitásának és területi integritásának kárára történő létrehozásával kapcsolatos gyakorlatokat és igényeket, mivel azok összeegyeztethetetlenek a nemzetközi joggal, amelynek megfelelően minden államnak szuverén joga van megválasztani biztonsági garanciáit, beleértve a védelmi szövetségeket, valamint a lakosság jólétét biztosító eszközöket; emlékeztet arra, hogy semmilyen – politikai, gazdasági, katonai vagy egyéb – megfontolás nem szolgálhat agresszió indokaként;
3.emlékeztet arra, hogy a II. világháború volt az emberi történelem leghalálosabb és legbrutálisabb konfliktusa; megjegyzi, hogy ez szovjet megszállást és tömeges bűncselekményeket eredményezett a Szovjetunió birodalom ellenőrzése alatt álló emberek és nemzetek ellen; hangsúlyozza, hogy a büntetlenség hiánya kulcsfontosságú feltétele az ilyen bűnök hatékony megelőzésének, és megjegyzi, hogy a bűncselekmények büntetlensége lehetővé teszi azok megismétlését;
4.sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Oroszországi Föderáció nem ismerte el állami szinten a szovjet bűncselekményeket, lemondott az egyes szovjet vezetők által a sztálinista bűncselekmények elismerésére és elítélésére irányulóan tett korábbi kísérletekről, és nem mondott le birodalmi múltjáról vagy a szomszédos államokkal és nemzetekkel szembeni gyarmati megközelítéséről, ami Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújához és a nyugati demokráciák elleni háborús fenyegetésekhez vezetett;
5.a lehető leghatározottabban elítéli Oroszország Ukrajna elleni invázióját, más agressziós cselekményeket, például Ukrajna területének megszállását és annektálását, az Oroszország által Ukrajnában elkövetett háborús bűncselekményeket és emberiesség elleni bűncselekményeket, ukrán gyermekek elrablását és az Oroszországi Föderációba történő kényszerdeportálását, az ukránok dehumanizálására irányuló politikát és nemzeti identitásuk megtagadását;
6.elítéli, hogy a Kreml és megbízottjai módszeresen meghamisítják és torzítják a történelmet, és ezt fegyverként használják Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújában azzal a céllal, hogy megindokolják bűncselekményeit, és nemzetközi szinten előmozdítsák a birodalmi nosztalgiát az orosz lakosság és támogatói szemében; elítéli a Szovjetunió által elkövetett bűncselekmények áldozatainak emlékének szentelt megemlékezések, kulturális és oktatási események elleni támadásait[10];
7.megismétli, hogy a tömeges szovjet deportálást és a gulagi börtönrendszert emberiesség elleni bűncselekményként, a holodomort pedig az ukrán nép elleni népirtásként ismeri el; népirtásnak tartja a krími tatárok 1944-es deportálását; úgy véli továbbá, hogy népirtásnak minősülnek a Vörös Hadsereg Felső-Sziléziába való 1945-ös behatolása során elkövetett bűncselekmények, amelyek felső-sziléziai tragédia néven váltak ismertté;
8.elismerését fejezi ki az európai totalitárius bűncselekmények, különösen a náci és kommunista rendszerek által elkövetett bűncselekmények kutatására, értékelésére, elismerésére és tudatosítására irányuló jogalkotási, diplomáciai, civil társadalmi és egyéb kezdeményezéseknek; ösztönzi a kelet-európai történelemmel és kultúrával, valamint a 18. és a 21. század közötti orosz gyarmatosítással kapcsolatos tudományos kutatást és oktatást;
9.felszólít a náci és kommunista totalitárius bűncselekmények történelmével kapcsolatos tudatosság növelésére és azoknak az összes uniós tagállamok iskolai tanterveibe való rendszerszintű integrálására; üdvözli az Európa Tanács európai történelemtanítással foglalkozó megfigyelőközpontjának létrehozását, és ösztönzi, hogy az tükrözze a szovjet és kommunista bűncselekményekkel kapcsolatos ismeretek bővítésének szükségességét Európa-szerte, tekintettel az Oroszországi Föderáció és helyettesítői által terjesztett történelmi dezinformációra;
10.felhívja az uniós tagállamokat, hogy egyértelműen és elvi alapon ítéljék meg a totalitárius náci és kommunista rendszerek által elkövetett bűncselekményeket és fegyveres támadásokat; felszólít a szovjet kommunista bűncselekmények nemzetközi szintű, például az ENSZ-en belüli elítélésére;
11.felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson hatékony támogatást a történelmi emlékezettel és visszaemlékezésekkel kapcsolatos projektekhez a tagállamokban és uniós szinten, fokozza az emlékezettel foglalkozó intézmények és a nem kormányzati szervezetek, különösen az országokon átnyúló európai platformok, például az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja és az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózati támogatását, és nevezzen ki különmegbízottat az európai emlékezetért és a totalitarizmus megelőzéséért;
12.sajnálatosnak tartja, hogy nyilvános helyeken továbbra is használják a totalitárius rendszerek jelképeit, és szorgalmazza, hogy az egész EU-ban tiltsák be mind a náci, mind a szovjet kommunista szimbólumokat, valamint Oroszország Ukrajna elleni, folyamatban lévő agressziójának szimbólumait; támogatja, hogy Brüsszelben állítsanak páneurópai emlékművet a 20. századi totalitarizmusok áldozatainak;
13.választ ad az ukrán Verhovna Rada felhívására azáltal, hogy a lehető leghatározottabban elítéli a jelenlegi orosz rezsim nacionalista imperialista ideológiáját, politikáját és gyakorlatát (russzofasizmus), amely Oroszország katonai agresszióját, az európai biztonság és rend elleni erőfeszítéseit, valamint az Európa elleni további agresszióval, továbbá a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság európai értékeinek megsemmisítésére irányuló fenyegetéseit helyezi előtérbe; hangsúlyozza, hogy ez az ideológia, ez a politika és ezek a gyakorlatok összeegyeztethetetlenek a nemzetközi joggal;
14.megismétli az Ukrajna elleni agresszió bűntettének büntetésével foglalkozó különleges nemzetközi törvényszék létrehozására irányuló felhívását, amely véget vethetne a büntetlenségnek, és orvosolhatná a szomszédos államok elleni ismételt szovjet és orosz imperialista agresszió és atrocitások egyértelmű értékelésének hiányát, felszámolva egyszersmind az e cselekmények mögött meghúzódó teljes ideológiát is;
15.támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) arra irányuló erőfeszítéseit, hogy büntetőeljárás alá vonják az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának részeként elkövetett háborús bűncselekményeket, emberiesség elleni bűncselekményeket és adott esetben népirtást; határozottan elítéli az NBB-vel való együttműködés hiányát az elfogatóparancsok végrehajtásával összefüggésben;
16.felhívja az EU-t, hogy fokozza az Oroszország által agresszor államként használt új hibrid befolyásolási technológiákkal kapcsolatos kutatásokat, és tegyen konkrét lépéseket e támadások leküzdésére; határozottan felszólítja az EU-t, hogy végezze el a dezinformáció és a stratégiai kommunikáció elleni jelenlegi uniós tevékenységek feltérképezését az erőforrások hatékony felhasználásának és a koordinációnak a biztosítása, valamint az orosz dezinformációval szembeni fellépéssel kapcsolatos megközelítésünk lehetséges holttereinek azonosítása érdekében;
17.emlékeztet arra, hogy a külföldi beavatkozás rendszerszintű fenyegetés, amely ellen határozottan fel kell lépni; kiemeli, hogy a hibrid hadviselés és a külföldi információmanipuláció és beavatkozás nemcsak külpolitikai és biztonsági kérdés, hanem valójában demokráciánk alapját fenyegeti; sürgeti az uniós intézményeket, hogy fogadjanak el állandó horizontális megközelítést a külföldi információmanipuláció és beavatkozás elleni hatékonyabb küzdelem érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az USA-val és más hasonlóan gondolkodó partnerekkel folytatott megerősített együttműködés és koordináció kulcsfontosságú a történelem eszközként való felhasználása és a dezinformáció terjesztése elleni küzdelemben;
18.hangsúlyozza, hogy a kétoldalú és regionális történelmi múlt megoldatlan aspektusait Oroszország és helyettesítői nem használhatják fel eszközként a valódi megbékélésre irányuló szándék akadályozására; üdvözli és ösztönzi Ukrajna és a tagállamok arra irányuló kísérleteit, hogy a valódi és őszinte megbékélés, az emberi méltóság, a történelmi igazság és a jószomszédi kapcsolatok szellemében foglalkozzanak az ilyen függőben lévő ügyekkel, például a volhíniai mészárlással; úgy véli, hogy a türelmes megbékélési folyamat a két érintett fél jó szándékával meggyógyítja majd a múlt sebeit; a fent említett elvek fényében üdvözli a lengyel és az ukrán kormány közelmúltbeli nyilatkozatait, amelyek szerint Ukrajna beleegyezett abba, hogy folytassa az Ukrajna területén található lengyel sírok feltárását, és méltóságteljes temetést biztosítson az áldozatok számára; reményét fejezi ki, hogy a feltárásokat már 2025 tavaszán újrakezdhetik;
19.úgy véli, hogy a Molotov-Ribbentrop paktum romboló öröksége csak akkor szűnik meg, ha az Oroszországgal szomszédos, euroatlanti törekvésekkel rendelkező szuverén nemzetek, például Ukrajna, Moldova és Grúzia szabadon, beavatkozástól vagy akadályozástól mentesen tudják érvényesíteni külpolitikai döntéseiket;
20.úgy véli, hogy Ukrajna és a régió más országainak gyors euroatlanti integrációja pozitív hatással lenne Oroszország átalakulására azáltal, hogy nyilvánvalóvá tenné az orosz lakosságnak, hogy ezek az országok már nem tartoznak Oroszország befolyási övezetéhez, és inspiráló példát szolgáltatna az emberi jogok és a béke európai értékein alapuló jólétet és demokratikus fejlődést illetően, ami a gazdasági és társadalmi jólétre való törekvéssel helyettesítheti a birodalmi nosztalgiát;
21.fenntartja, hogy Ukrajna teljes katonai győzelme az egyetlen út a fenntartható európai béke és az Oroszországi Föderáció agresszív revansizmusának felszámolása felé, mivel nemcsak véget vet az ukrán szenvedésnek, hanem segíti Oroszországot imperialista mentalitásának és ideológiájának elhagyásában is, megnyitva a demokratikus változás lehetőségeit Oroszországban és más tekintélyelvű országokban, például Belaruszban;
22.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Ukrajna elnökének, kormányának és Verhovna Radájának, valamint az orosz hatóságoknak.