Ϸվ

A fejlesztési politika általános áttekintése

A fejlesztési politika az Európai Unió külpolitikájának központi eleme. Célja a szegénység csökkentése és végső soron felszámolása, és központi szerepet játszik az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére (a továbbiakban: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend) adott uniós válaszban. Célkitűzései közé tartozik a fenntartható növekedés fokozása, az emberi jogok és a demokrácia védelme, a nemek közötti egyenlőség megvalósítása, a béke és a befogadó társadalmak előmozdítása, valamint a környezeti és éghajlati kihívások kezelése. Az EU globális szinten tevékenykedik, és a világ legnagyobb donora a fejlesztési támogatás terén. Az uniós tagállamokkal való együttműködés és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendhez való igazodás elősegítik a támogatások hatékony célba juttatását.

Jogalap

  • (EUSZ) 21.cikkének (1)bekezdése: Átfogó megbízatás és irányadó elvek az EU fejlesztési együttműködése terén.
  • (EUMSZ) 4.cikkének (4)bekezdése, valamint 208–211.cikke.
  • Az EUMSZ 312–316.cikke: Költségvetési kérdések.
  • A , amely (az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportja tekintetében[1]) 2014januárja óta . A megállapodás az Európai Parlament egyetértését, valamint a részes felek– azaz az összes uniós tagállam és az AKCSÁSZ tagjainak legalább kétharmada– általi megerősítést követően lép majd hatályba. Ez a megállapodás a helyébe lép.

A szakpolitikai keret

Az Európai Unió a fenntartható fejlődés és a stabilitás előmozdítása révén támogatja a fejlődő országokat. A hosszú távú célkitűzés a szegénység felszámolása, amely cél az EU külső politikáiban központi szerepet tölt be az Európai Fejlesztési Alapnak (EFA) az 1957-es Római Szerződés keretében történt létrehozása óta. Az EFA-t azért hozták létre, hogy támogassa az AKCS-régiókban lévő korábbi gyarmatokkal fenntartott különleges kapcsolatot. 2021.január1.óta az uniós fejlesztési támogatás a széles körű Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközön– – keresztül valósul meg (részletek alább). Ez az eszköz több korábbi uniós külső finanszírozási eszközt egyesít, köztük az EFA-t is.

Az EU– tagállamaival együtt– : 2021-ben 70,2milliárdEUR összegű hivatalos fejlesztési támogatást nyújtott. A fejlesztési együttműködés megosztott hatáskör az EU-ban: az Unió végrehajthat közös fejlesztési politikát, feltéve, hogy az nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy saját hatásköreiket gyakorolják e területen. Az együttműködés olyan szintű, hogy a tagállamok fejlesztési ügynökségei gyakran uniós finanszírozású programokat hajtanak végre.

Az EU 2005-ben elkötelezte magát a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia mellett, ami azt jelenti, hogy a fejlődő országokat érintő minden szakpolitikájában érvényre kell juttatnia a fejlesztési célokat. E kötelezettségvállalást 2009-ben öt területre osztották fel: (1)kereskedelem és pénzügy, (2)az éghajlatváltozás kezelése, (3)a világ élelmezésbiztonságának biztosítása, (4)a migrációnak a fejlődés szolgálatába állítása, valamint (5)a biztonság és a fejlesztés közötti kapcsolatok és szinergiák megerősítése a globális békeépítési menetrend keretében. A Bizottság korábban kétévenként (jelenleg kisebb gyakorisággal) elkészített követi nyomon a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia terén az EU által elért eredményeket; ezek közül a legutóbbit 2019januárjában hozták nyilvánosságra. Az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának 2010 óta van a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával foglalkozó állandó előadója. Ezt a szerepet jelenleg Janina Ochojska (Európai Néppárt, Lengyelország) látja el. 2023márciusában a Parlament fogadott el a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról, amelyben felszólította a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy fokozzák a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia érvényesítésével kapcsolatos erőfeszítéseiket. A Parlament– hangsúlyozva, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciának továbbra is az EU külkapcsolatai kulcsfontosságú részét kell képeznie– kérte a Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődési célok összefüggésében tisztázza a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia alkalmazását.

A fejlesztési támogatás korlátozott forrást jelent. Ezért az EU elkötelezett a segélyhatékonyság mellett, és szoros kapcsolatokra törekszik a partnerországokkal a fejlesztési intézkedések tervezése és végrehajtása során. Az EU ezt szem előtt tartva fogadta el 2007-ben a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexet, majd 2011-ben a segélyhatékonyság működési keretét. Ezek az erőfeszítések összhangban vannak azokkal a nemzetközi fellépésekkel, amelyek az OECD 2005-ös Párizsi Nyilatkozatán alapulnak, amely öt kulcsfontosságú koncepciót mozdít elő a fejlesztési támogatások terén: a fejlődő országok felelősségvállalása a fejlesztési stratégiák iránt, az adományozó országok igazodása a helyben meghatározott stratégiákhoz, a nemzetközi fejlesztési támogatás harmonizációja, az eredmények nyomon követése, valamint az adományozók és a partnerek fejlesztési eredményeket szolgáló kölcsönös elszámoltathatósága. A nemzetközi segélyhatékonysági keretet az accrai cselekvési program (2008) és a hatékony fejlesztési együttműködés érdekében létrejött puszani partnerség (2011) keretében vizsgálták felül. Az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elfogadását követően további kötelezettségvállalásokra került sor a nairobi záródokumentumban (2016).

A. Az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje

Az EU aktívan részt vett a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó kidolgozásában, amely új globális paradigmát hoz létre a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében, és magában foglalja a „senkit nem hagyunk hátra”, valamint „a leginkább lemaradók szükségleteinek kezelése” elvét. A 2015.szeptemberben New Yorkban elfogadott menetrend a millenniumi fejlesztési célok folytatása 17 új fenntartható fejlődési cél meghatározásával, amelyek a gazdaság, a társadalom, a környezet és az irányítás terén 2030-ra elérendő célkitűzések köré épülnek. Az EU és tagállamai első alkalommal 2019.szeptemberben nyújtottak be az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumának. A dokumentum a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megvalósítását célzó uniós fellépésekre összpontosít, és négyévente kerül majd kiadásra. Az EU 2023júliusában az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumán ismertette a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásáról szóló első .

B. Az új európai konszenzus a fejlesztési politikáról és az EU változtatási programja

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend jóváhagyását követően az EU megállapodott a 2005-ös felülvizsgált változatáról. Az új konszenzus meghatározza a fenntartható fejlődési célok fő elveit, valamint egy olyan megközelítést, amely iránymutatással szolgál majd az EU és a tagállamok számára a fenntartható fejlődési célok fejlődő országokkal kapcsolatos követéséhez. Bár a konszenzus elsősorban a fejlesztéspolitikára összpontosít, a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének alkalmazása mellett más szakpolitikákon keresztüli fellépésre is kiterjed. Az uniós fejlesztési politika elsődleges célkitűzése továbbra is a szegénység felszámolása marad. A konszenzust 2017.június7-én írta alá az Európai Parlament elnöke, Málta miniszterelnöke az EU Tanácsa és a tagállamok nevében, az Európai Bizottság elnöke, valamint a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. A Parlament kritikus volt a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő elérésére irányuló uniós erőfeszítésekkel kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy a Covid19-világjárvány, az Ukrajna elleni orosz invázió és más válságok semmissé tették a 2015 óta elért eredmények egy részét. A Parlament többször is– legutóbb egy 2023.évi ááڴDzá– felszólította a Bizottságot, hogy fokozza a fenntartható fejlődési célok elérésére irányuló erőfeszítéseit.

A Bizottság 2016.évi „A következő lépések Európa fenntartható jövőjért– Európai fellépés a fenntarthatóságért” című integrálja a fenntartható fejlődési célokat az uniós szakpolitikai keretbe és az EU jelenlegi prioritásaiba. Határain túl az EU ismételten kötelezettséget vállalt arra a célkitűzésre, hogy 2030-ra bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,7%-át fejlesztési segélyre fordítsa, amelyből a legkevésbé fejlett országok részesedése a GNI 0,15–0,20%-a. Ez tükrözi a fejlesztésfinanszírozásra vonatkozó addisz-abebai cselekvési programban tett kötelezettségvállalásokat (amelyről egy 2015-ös ENSZ-konferencián állapodtak meg), és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend szerves részét képezi. 2021-ben az EU (uniós és tagállami) kollektív hivatalos fejlesztési támogatása az EU bruttó nemzeti jövedelmének 0,49%-át tette ki.

C. Jogalkotási és pénzügyi keret

Az NDICI– Globális Európa létrehozása következtében megváltozott a külső fellépések uniós finanszírozási megközelítése (lásd a lenti táblázatot). Az eszköz létrehozásáról szóló rendeletre irányuló, 2018.június14-i bizottsági javaslat, valamint a Tanáccsal és a Parlamenttel ezt követően három évig folytatott tárgyalások után a 2021.június14-én lépett hatályba. 2021.január1-től visszamenőleges hatállyal bír.

Jelentős újításként az NDICI– Globális Európa jelenleg az EU külső tevékenységének fő pénzügyi eszköze, amely a 2021–2027 közötti időszakra 79,5milliárdEUR-val rendelkezik. Az eszköz egyszerűsíti az EU külső finanszírozási struktúráját (egyesítve az elődprogramokat, beleértve a Fejlesztési Együttműködési Eszközt, az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközt, a Partnerségi Eszközt, a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét, az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot és a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközt). Az uniós előcsatlakozáshoz kapcsolódó országok, a tengeren túli területek és a földrajzi programok hatálya alá tartozó területek kivételével az összes nem uniós országgal folytatott együttműködést magában foglalja.

Az NDICI– Globális Európa három fő pilléren nyugszik:

  1. földrajzi pillér, amelynek programjai az európai szomszédság (keleti és déli) országaira, a szubszaharai Afrika országaira, Ázsiára és a csendes-óceáni térségre, Amerikára és a Karib-térségre terjednek ki. E programok– más, horizontális kérdések mellett– az együttműködés olyan területeire összpontosítanak, mint a jó kormányzás, a szegénység felszámolása, a migráció, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás, a növekedés és foglalkoztatás, illetve a biztonság és béke. Az NDICI– Globális Európa forrásainak többsége ebbe a pillérbe kerül;
  2. tematikus pillér, amelynek programjai világszinten foglalkoznak az emberi jogokkal és a demokráciával, a civil társadalmi szervezetekkel, a stabilitással és a békével, valamint a globális kihívásokkal;
  3. gyors reagálás, amely lehetővé teszi a gyors válságkezelési, konfliktusmegelőzési és békeépítési kapacitás finanszírozását. Az ilyen fellépések célja például a humanitárius és fejlesztési erőfeszítések összekapcsolása, a válság sújtotta országok ellenálló képességének növelése vagy a külpolitikai prioritások kezelése.

A rugalmas eszközként is kialakított NDICI– Globális Európa magában foglal egy további „tartalékot” a felmerülő kihívások és prioritások finanszírozására (például az előre nem látható körülményekre, a migrációs nyomásra, a válsághelyzetekre/válság utáni helyzetekre vagy az új uniós/nemzetközi kezdeményezésekre adott válaszok).

D. Az NDICI– Globális Európa kiadásainak bontása

Az NDICI– Globális Európa folyósítja az EU külső fellépésekre szánt forrásainak legnagyobb részét, összesen 79,5milliárdEUR-s teljes költségvetéssel (a 2021–2027 közötti időszakra). Aföldrajzi programok az alapok mintegy 75%-át, a tematikus programok pedig 8%-át kapják. Emellett 12%-ot a „tartalék” újonnan felmerülő kihívásaira és prioritásaira, 4%-ot pedig a „gyorsreagálási intézkedésekre” különítenek el. A fennmaradó körülbelül 2% a támogatási kiadások fedezésére szolgál.

További részletek ٲá󲹳ó.

Az NDICI– Globális Európa hárompilléres struktúrájára vonatkozó pénzügyi előirányzatok a következők (a számadatok millióban vannak megadva):

Földrajzi programok 8432,2
Tematikus programok 990,8
Gyorsreagálási tevékenységek 437,8
Újonnan felmerülő kihívások és prioritások számára képzett tartalék 1323,6

Az NDICI– Globális Európa központi eleme az EU új stratégiájának is, amely kulcsfontosságú projektként azt a célt tűzte ki, hogy 300milliárdEUR-t elérő összegű beruházást mozgósítson világszerte a fenntartható digitális, energetikai és közlekedési infrastruktúra érdekében. A Global Gateway célja, hogy az EU hozzájáruljon a globális beruházási hiány csökkentéséhez, továbbá reagáljon arra a geopolitikai kihívásra, amit Kína globális beruházási stratégiája jelent. A Global Gateway keretében végrehajtott beruházásokat az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a környezet védelmét és a fenntartható fejlődés előmozdítását célzó fenntartható infrastruktúra finanszírozására használják fel világszerte. Ennek egyik legjobb példája az , amely 2030-ig 150milliárdEUR mozgósítását ígéri Afrikában megvalósítandó beruházások céljából. E beruházások a zöld és digitális átállás felgyorsítására, a fenntartható növekedés megteremtésére, a nemzeti egészségügyi rendszerek megerősítésére, valamint az afrikai országok oktatásának és képzésének javítására irányulnak. Az NDICI– Globális Európa forrásai és garanciakapacitásai révén járul hozzá a stratégiához.

Az Európai Parlament szerepe

  • Jogi keret: az EUMSZ 209.cikke kimondja, hogy a „fejlesztési együttműködési politika végrehajtására vonatkozó intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács fogadja el”.
  • A politika végrehajtásának parlamenti ellenőrzése: a Parlamentnek jogában áll kérdőre vonni a Bizottságot, sőt kifogást emelni a végrehajtási határozatok ellen minden olyan esetben, amikor úgy találja, hogy a Bizottság túllépi hatáskörét. A Parlament megpróbál befolyást gyakorolni azáltal is, hogy hivatalos és nem hivatalos ülések keretében egyaránt rendszeresen megtárgyalja a szakpolitikákat a Bizottsággal. Az NDICI– Globális Európa program keretében a Parlament évente kétszer geopolitikai párbeszédet folytat a Bizottsággal.
  • Költségvetési hatóság: az Európai Parlament és a Tanács alkotja az Európai Unió közös költségvetési hatóságát. Az EU hétéves pénzügyi kerete esetében a Tanács megőrzi az elsődleges döntéshozatali jogkört, de a keret elfogadásához a Parlament egyetértésére van szükség (az EUMSZ 312.cikke). Az éves költségvetés esetében az EUMSZ 314.cikke a Parlament és a Tanács számára egy-egy olvasatot magában foglaló eljárást állapít meg. Ezeket követően a Parlament elfogadhatja vagy elutasíthatja a költségvetést. A nemzetközi együttműködésre vonatkozóan a Parlament Fejlesztési Bizottsága figyelemmel követi a költségvetési tárgyalásokat, és konkrét javaslatokat tesz a hatáskörébe tartozó költségvetési sorok vonatkozásában.

[1]A csoport 2020áprilisában az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezetére változtatta nevét.

Malte Frederik Hergaden

Fejlesztési politika