A fejlesztési politika általános áttekintése
A fejlesztési politika az Európai Unió külpolitikájának központi eleme. Célja a szegénység csökkentése és végső soron felszámolása, és központi szerepet játszik az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére (a továbbiakban: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend) adott uniós válaszban. Célkitűzései közé tartozik a fenntartható növekedés fokozása, az emberi jogok és a demokrácia védelme, a nemek közötti egyenlőség megvalósítása, a béke és a befogadó társadalmak előmozdítása, valamint a környezeti és éghajlati kihívások kezelése. Az EU globális szinten tevékenykedik, és a világ legnagyobb donora a fejlesztési támogatás terén. Az uniós tagállamokkal való együttműködés és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendhez való igazodás elősegítik a támogatások hatékony célba juttatását.
Jogalap
- (EUSZ) 21.cikkének (1)bekezdése: Átfogó megbízatás és irányadó elvek az EU fejlesztési együttműködése terén.
- (EUMSZ) 4.cikkének (4)bekezdése, valamint 208–211.cikke.
- Az EUMSZ 312–316.cikke: Költségvetési kérdések.
- A , amely (az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportja tekintetében[1]) 2014januárja óta . A megállapodás az Európai Parlament egyetértését, valamint a részes felek– azaz az összes uniós tagállam és az AKCSÁSZ tagjainak legalább kétharmada– általi megerősítést követően lép majd hatályba. Ez a megállapodás a helyébe lép.
A szakpolitikai keret
Az Európai Unió a fenntartható fejlődés és a stabilitás előmozdítása révén támogatja a fejlődő országokat. A hosszú távú célkitűzés a szegénység felszámolása, amely cél az EU külső politikáiban központi szerepet tölt be az Európai Fejlesztési Alapnak (EFA) az 1957-es Római Szerződés keretében történt létrehozása óta. Az EFA-t azért hozták létre, hogy támogassa az AKCS-régiókban lévő korábbi gyarmatokkal fenntartott különleges kapcsolatot. 2021.január1.óta az uniós fejlesztési támogatás a széles körű Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközön– – keresztül valósul meg (részletek alább). Ez az eszköz több korábbi uniós külső finanszírozási eszközt egyesít, köztük az EFA-t is.
Az EU– tagállamaival együtt– : 2021-ben 70,2milliárdEUR összegű hivatalos fejlesztési támogatást nyújtott. A fejlesztési együttműködés megosztott hatáskör az EU-ban: az Unió végrehajthat közös fejlesztési politikát, feltéve, hogy az nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy saját hatásköreiket gyakorolják e területen. Az együttműködés olyan szintű, hogy a tagállamok fejlesztési ügynökségei gyakran uniós finanszírozású programokat hajtanak végre.
Az EU 2005-ben elkötelezte magát a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia mellett, ami azt jelenti, hogy a fejlődő országokat érintő minden szakpolitikájában érvényre kell juttatnia a fejlesztési célokat. E kötelezettségvállalást 2009-ben öt területre osztották fel: (1)kereskedelem és pénzügy, (2)az éghajlatváltozás kezelése, (3)a világ élelmezésbiztonságának biztosítása, (4)a migrációnak a fejlődés szolgálatába állítása, valamint (5)a biztonság és a fejlesztés közötti kapcsolatok és szinergiák megerősítése a globális békeépítési menetrend keretében. A Bizottság korábban kétévenként (jelenleg kisebb gyakorisággal) elkészített követi nyomon a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia terén az EU által elért eredményeket; ezek közül a legutóbbit 2019januárjában hozták nyilvánosságra. Az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának 2010 óta van a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával foglalkozó állandó előadója. Ezt a szerepet jelenleg Janina Ochojska (Európai Néppárt, Lengyelország) látja el. 2023márciusában a Parlament fogadott el a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciáról, amelyben felszólította a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy fokozzák a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia érvényesítésével kapcsolatos erőfeszítéseiket. A Parlament– hangsúlyozva, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciának továbbra is az EU külkapcsolatai kulcsfontosságú részét kell képeznie– kérte a Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődési célok összefüggésében tisztázza a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia alkalmazását.
A fejlesztési támogatás korlátozott forrást jelent. Ezért az EU elkötelezett a segélyhatékonyság mellett, és szoros kapcsolatokra törekszik a partnerországokkal a fejlesztési intézkedések tervezése és végrehajtása során. Az EU ezt szem előtt tartva fogadta el 2007-ben a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexet, majd 2011-ben a segélyhatékonyság működési keretét. Ezek az erőfeszítések összhangban vannak azokkal a nemzetközi fellépésekkel, amelyek az OECD 2005-ös Párizsi Nyilatkozatán alapulnak, amely öt kulcsfontosságú koncepciót mozdít elő a fejlesztési támogatások terén: a fejlődő országok felelősségvállalása a fejlesztési stratégiák iránt, az adományozó országok igazodása a helyben meghatározott stratégiákhoz, a nemzetközi fejlesztési támogatás harmonizációja, az eredmények nyomon követése, valamint az adományozók és a partnerek fejlesztési eredményeket szolgáló kölcsönös elszámoltathatósága. A nemzetközi segélyhatékonysági keretet az accrai cselekvési program (2008) és a hatékony fejlesztési együttműködés érdekében létrejött puszani partnerség (2011) keretében vizsgálták felül. Az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elfogadását követően további kötelezettségvállalásokra került sor a nairobi záródokumentumban (2016).
A. Az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje
Az EU aktívan részt vett a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó kidolgozásában, amely új globális paradigmát hoz létre a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében, és magában foglalja a „senkit nem hagyunk hátra”, valamint „a leginkább lemaradók szükségleteinek kezelése” elvét. A 2015.szeptemberben New Yorkban elfogadott menetrend a millenniumi fejlesztési célok folytatása 17 új fenntartható fejlődési cél meghatározásával, amelyek a gazdaság, a társadalom, a környezet és az irányítás terén 2030-ra elérendő célkitűzések köré épülnek. Az EU és tagállamai első alkalommal 2019.szeptemberben nyújtottak be az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumának. A dokumentum a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megvalósítását célzó uniós fellépésekre összpontosít, és négyévente kerül majd kiadásra. Az EU 2023júliusában az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumán ismertette a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásáról szóló első .
B. Az új európai konszenzus a fejlesztési politikáról és az EU változtatási programja
A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend jóváhagyását követően az EU megállapodott a 2005-ös felülvizsgált változatáról. Az új konszenzus meghatározza a fenntartható fejlődési célok fő elveit, valamint egy olyan megközelítést, amely iránymutatással szolgál majd az EU és a tagállamok számára a fenntartható fejlődési célok fejlődő országokkal kapcsolatos követéséhez. Bár a konszenzus elsősorban a fejlesztéspolitikára összpontosít, a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének alkalmazása mellett más szakpolitikákon keresztüli fellépésre is kiterjed. Az uniós fejlesztési politika elsődleges célkitűzése továbbra is a szegénység felszámolása marad. A konszenzust 2017.június7-én írta alá az Európai Parlament elnöke, Málta miniszterelnöke az EU Tanácsa és a tagállamok nevében, az Európai Bizottság elnöke, valamint a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. A Parlament kritikus volt a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő elérésére irányuló uniós erőfeszítésekkel kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy a Covid19-világjárvány, az Ukrajna elleni orosz invázió és más válságok semmissé tették a 2015 óta elért eredmények egy részét. A Parlament többször is– legutóbb egy 2023.évi ááڴDzá– felszólította a Bizottságot, hogy fokozza a fenntartható fejlődési célok elérésére irányuló erőfeszítéseit.
A Bizottság 2016.évi „A következő lépések Európa fenntartható jövőjért– Európai fellépés a fenntarthatóságért” című integrálja a fenntartható fejlődési célokat az uniós szakpolitikai keretbe és az EU jelenlegi prioritásaiba. Határain túl az EU ismételten kötelezettséget vállalt arra a célkitűzésre, hogy 2030-ra bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,7%-át fejlesztési segélyre fordítsa, amelyből a legkevésbé fejlett országok részesedése a GNI 0,15–0,20%-a. Ez tükrözi a fejlesztésfinanszírozásra vonatkozó addisz-abebai cselekvési programban tett kötelezettségvállalásokat (amelyről egy 2015-ös ENSZ-konferencián állapodtak meg), és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend szerves részét képezi. 2021-ben az EU (uniós és tagállami) kollektív hivatalos fejlesztési támogatása az EU bruttó nemzeti jövedelmének 0,49%-át tette ki.
C. Jogalkotási és pénzügyi keret
Az NDICI– Globális Európa létrehozása következtében megváltozott a külső fellépések uniós finanszírozási megközelítése (lásd a lenti táblázatot). Az eszköz létrehozásáról szóló rendeletre irányuló, 2018.június14-i bizottsági javaslat, valamint a Tanáccsal és a Parlamenttel ezt követően három évig folytatott tárgyalások után a 2021.június14-én lépett hatályba. 2021.január1-től visszamenőleges hatállyal bír.
Jelentős újításként az NDICI– Globális Európa jelenleg az EU külső tevékenységének fő pénzügyi eszköze, amely a 2021–2027 közötti időszakra 79,5milliárdEUR-val rendelkezik. Az eszköz egyszerűsíti az EU külső finanszírozási struktúráját (egyesítve az elődprogramokat, beleértve a Fejlesztési Együttműködési Eszközt, az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközt, a Partnerségi Eszközt, a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét, az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot és a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközt). Az uniós előcsatlakozáshoz kapcsolódó országok, a tengeren túli területek és a földrajzi programok hatálya alá tartozó területek kivételével az összes nem uniós országgal folytatott együttműködést magában foglalja.
Az NDICI– Globális Európa három fő pilléren nyugszik:
- földrajzi pillér, amelynek programjai az európai szomszédság (keleti és déli) országaira, a szubszaharai Afrika országaira, Ázsiára és a csendes-óceáni térségre, Amerikára és a Karib-térségre terjednek ki. E programok– más, horizontális kérdések mellett– az együttműködés olyan területeire összpontosítanak, mint a jó kormányzás, a szegénység felszámolása, a migráció, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás, a növekedés és foglalkoztatás, illetve a biztonság és béke. Az NDICI– Globális Európa forrásainak többsége ebbe a pillérbe kerül;
- tematikus pillér, amelynek programjai világszinten foglalkoznak az emberi jogokkal és a demokráciával, a civil társadalmi szervezetekkel, a stabilitással és a békével, valamint a globális kihívásokkal;
- gyors reagálás, amely lehetővé teszi a gyors válságkezelési, konfliktusmegelőzési és békeépítési kapacitás finanszírozását. Az ilyen fellépések célja például a humanitárius és fejlesztési erőfeszítések összekapcsolása, a válság sújtotta országok ellenálló képességének növelése vagy a külpolitikai prioritások kezelése.
A rugalmas eszközként is kialakított NDICI– Globális Európa magában foglal egy további „tartalékot” a felmerülő kihívások és prioritások finanszírozására (például az előre nem látható körülményekre, a migrációs nyomásra, a válsághelyzetekre/válság utáni helyzetekre vagy az új uniós/nemzetközi kezdeményezésekre adott válaszok).
D. Az NDICI– Globális Európa kiadásainak bontása
Az NDICI– Globális Európa folyósítja az EU külső fellépésekre szánt forrásainak legnagyobb részét, összesen 79,5milliárdEUR-s teljes költségvetéssel (a 2021–2027 közötti időszakra). Aföldrajzi programok az alapok mintegy 75%-át, a tematikus programok pedig 8%-át kapják. Emellett 12%-ot a „tartalék” újonnan felmerülő kihívásaira és prioritásaira, 4%-ot pedig a „gyorsreagálási intézkedésekre” különítenek el. A fennmaradó körülbelül 2% a támogatási kiadások fedezésére szolgál.
További részletek ٲáó.
Az NDICI– Globális Európa hárompilléres struktúrájára vonatkozó pénzügyi előirányzatok a következők (a számadatok millióban vannak megadva):
Földrajzi programok | 8432,2 |
---|---|
Tematikus programok | 990,8 |
Gyorsreagálási tevékenységek | 437,8 |
Újonnan felmerülő kihívások és prioritások számára képzett tartalék | 1323,6 |
Az NDICI– Globális Európa központi eleme az EU új stratégiájának is, amely kulcsfontosságú projektként azt a célt tűzte ki, hogy 300milliárdEUR-t elérő összegű beruházást mozgósítson világszerte a fenntartható digitális, energetikai és közlekedési infrastruktúra érdekében. A Global Gateway célja, hogy az EU hozzájáruljon a globális beruházási hiány csökkentéséhez, továbbá reagáljon arra a geopolitikai kihívásra, amit Kína globális beruházási stratégiája jelent. A Global Gateway keretében végrehajtott beruházásokat az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a környezet védelmét és a fenntartható fejlődés előmozdítását célzó fenntartható infrastruktúra finanszírozására használják fel világszerte. Ennek egyik legjobb példája az , amely 2030-ig 150milliárdEUR mozgósítását ígéri Afrikában megvalósítandó beruházások céljából. E beruházások a zöld és digitális átállás felgyorsítására, a fenntartható növekedés megteremtésére, a nemzeti egészségügyi rendszerek megerősítésére, valamint az afrikai országok oktatásának és képzésének javítására irányulnak. Az NDICI– Globális Európa forrásai és garanciakapacitásai révén járul hozzá a stratégiához.
Az Európai Parlament szerepe
- Jogi keret: az EUMSZ 209.cikke kimondja, hogy a „fejlesztési együttműködési politika végrehajtására vonatkozó intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács fogadja el”.
- A politika végrehajtásának parlamenti ellenőrzése: a Parlamentnek jogában áll kérdőre vonni a Bizottságot, sőt kifogást emelni a végrehajtási határozatok ellen minden olyan esetben, amikor úgy találja, hogy a Bizottság túllépi hatáskörét. A Parlament megpróbál befolyást gyakorolni azáltal is, hogy hivatalos és nem hivatalos ülések keretében egyaránt rendszeresen megtárgyalja a szakpolitikákat a Bizottsággal. Az NDICI– Globális Európa program keretében a Parlament évente kétszer geopolitikai párbeszédet folytat a Bizottsággal.
- Költségvetési hatóság: az Európai Parlament és a Tanács alkotja az Európai Unió közös költségvetési hatóságát. Az EU hétéves pénzügyi kerete esetében a Tanács megőrzi az elsődleges döntéshozatali jogkört, de a keret elfogadásához a Parlament egyetértésére van szükség (az EUMSZ 312.cikke). Az éves költségvetés esetében az EUMSZ 314.cikke a Parlament és a Tanács számára egy-egy olvasatot magában foglaló eljárást állapít meg. Ezeket követően a Parlament elfogadhatja vagy elutasíthatja a költségvetést. A nemzetközi együttműködésre vonatkozóan a Parlament Fejlesztési Bizottsága figyelemmel követi a költségvetési tárgyalásokat, és konkrét javaslatokat tesz a hatáskörébe tartozó költségvetési sorok vonatkozásában.
Malte Frederik Hergaden