Ϸվ

Az Európai Bizottság

A Bizottság az Európai Unió intézménye, amely birtokolja a jogalkotási kezdeményezés monopóliumát, valamint jelentős végrehajtási hatáskörökkel rendelkezik olyan területeken, mint a versenypolitika szabályozása vagy a külkereskedelem. A Bizottság az Európai Unió legfőbb végrehajtó szerve, amelyet a biztosok testülete– tagállamonként egy-egy biztos– alkot. A Bizottság ellenőrzi az uniós jog tagállamok általi alkalmazását és a szerződések tiszteletben tartását; ezenkívül ellátja az uniós jogszabályok végrehajtásáért felelős szakbizottságok elnöki tisztét. A korábbi bizottsági eljárásrend helyébe új jogi eszközök– a végrehajtási jogi aktusok és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok– léptek.

Jogalap

Az (EUSZ) 17.cikke, valamint az (EUMSZ) 234., 244–250., 290.és 291.cikke, továbbá az („egyesítési szerződés”).

őéԲ

Kezdetben mindegyik Közösség saját végrehajtó testülettel rendelkezett: ezek az Európai Szén- és Acélközösség (1951) esetében a Főhatóság, az 1957-es Római Szerződéssel létrehozott két Közösség– az EGK és az Euratom– esetében egy-egy Bizottság voltak. Az 1965.április8-i egyesítési szerződés értelmében mind az Európai Szén- és Acélközösség, mind az EGK és az Euratom végrehajtó szerveit, illetve az említett intézmények (legfontosabbként a Bizottság) költségvetéseit egyetlen szervbe, az Európai Közösségek Bizottságába vonták össze (1.1.2.). Miután az Európai Szén- és Acélközösség 2002-ben, megalakulása után 50 évvel megszűnt, , hogy eszközei kerüljenek át a Bizottsághoz, amely gondoskodni fog a jelentős műveletek befejezéséről, az Európai Szén- és Acélközösség javainak sorsáról, valamint a szén- és acéliparhoz fűződő kutatási tevékenységek finanszírozásáról.

Összetétel és jogállás

A. éٲá

A Bizottság hosszú ideig tagállamonként legalább egy és legfeljebb két biztosból állt. A Lisszaboni Szerződés eredetileg úgy rendelkezett, hogy a Bizottság tagjainak száma 2014.november1-jétől a tagállamok számának kétharmadával lesz egyenlő. A rugalmasság irányába mutatott ugyanakkor, hogy az Európai Tanács számára lehetővé tette annak meghatározását, hogy a Bizottság hány tagból álljon (EUSZ, 17.cikk, (5)bekezdés). 2009-ben az Európai Tanács úgy határozott, hogy a Bizottság tagjainak száma továbbra is egyezzen meg a tagállamok számával.

B. A kinevezés módja

A Lisszaboni Szerződés előírja, hogy az Európai Tanács minősített többséggel eljárva– figyelembe véve az európai parlamenti választások eredményét és (az EUSZ 17.cikkének (6)és (7)bekezdéséről szóló, 11.számú, a szerződéshez csatolt nyilatkozat szerint) lefolytatva a megfelelő konzultációkat– javaslatot tegyen a Bizottság elnökének jelölt személyre a Parlamentnek. A jelöltet a Parlament az őt alkotó képviselők többségével a Bizottság elnökévé választja (EUSZ, 17.cikk, (7)bekezdés).

Az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban a „Tanács”), amely az egyes uniós országok minisztereiből áll, a tagállamok javaslatai alapján minősített többséggel és a megválasztott elnökkel egyetértésben elfogadja azon további személyek listáját, akiket a Bizottság tagjaivá kíván kinevezni.

A Bizottság elnökének és tagjainak– beleértve az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét– testületként kell szavazás útján megkapniuk az Európai Parlament jóváhagyását ahhoz, hogy az uniós tagállamok állam-, illetve kormányfőiből álló Európai Tanács minősített többséggel kinevezhesse őket.

A Maastrichti Szerződés óta a biztosok hivatali ideje megegyezik a Parlament ötéves jogalkotási ciklusának időtartamával, és a megbízatás megújítható.

C. áDZٲٳ󲹳óá

1. Személyes elszámoltathatóság (EUMSZ, 245.cikk)

A Bizottság tagjai:

  • feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el; különösen nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más külső szervektől;
  • nem folytathatnak semmilyen egyéb– akár kereső, akár ingyenesen végzett– foglalkozást.

A Bíróság a Tanács vagy magának a Bizottságnak a kérelmére a biztosokat valamely fenti kötelezettségük megszegése vagy súlyos hiba elkövetése esetén hivatalból felmentheti (EUMSZ, 247.cikk).

2. Kollektív felelősség

A Bizottság az EUMSZ 234.cikke értelmében kollektív felelősséggel tartozik a Parlamentnek. Amennyiben a Parlament bizalmatlansági indítványt fogad el ellenében, a Bizottság tagjainak testületileg le kell mondaniuk, beleértve az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét is, amennyiben az indítvány a Bizottságban ellátott feladatköreit érinti.

Szervezet és működés

A Bizottság munkáját az elnök politikai vezetése alatt végzi, aki határoz belső szervezeti rendjéről. Az elnök dönt arról, hogy a biztosok mely területekkel foglalkoznak. Ez azt jelenti, hogy minden biztos felelősséget vállal egy meghatározott szakpolitikai területért, és hatáskörrel rendelkezik az érintett igazgatási szervek felett. A bizottsági testület jóváhagyását követően az elnök a Bizottság tagjai közül alelnököket nevez ki. A főképviselő automatikusan a Bizottság alelnöke is. A Bizottság bármely tagja köteles benyújtani lemondását, ha a testület jóváhagyását követően az elnök őt erre felszólítja.

A Bizottság őپٰááa 33 főigazgatóságból áll, amelyek kidolgozzák, irányítják és végrehajtják az uniós szakpolitikákat, jogszabályokat és finanszírozásokat. Ezenkívül van még 20 különálló egység (szolgálatok és ügynökségek), amelyek eseti vagy horizontális kérdésekkel foglalkoznak. Ezek például az Európai Csalás Elleni Hivatal, a Jogi Szolgálat, a Levéltár, a Kiadóhivatal, az Európai Politikai Stratégiai Központ és az Egyesült Királysággal az 50.cikk alapján folytatandó tárgyalásokkal foglalkozó munkacsoport. Hat, önálló jogi személyiséggel rendelkező végrehajtó ügynökség– például a Kutatási Végrehajtó Ügynökség– pedig a Bizottság által rájuk ruházott feladatokat végzi. Határozatait a Bizottság– egy-két kivételtől eltekintve– tagjai többségi szavazásával hozza (EUMSZ, 250.cikk).

A Bizottság minden héten összeül, hogy megtárgyalja a politikailag érzékeny kérdéseket és elfogadja a szóbeli eljárással elfogadandó javaslatokat, míg a kevésbé érzékeny ügyekben ezeket írásbeli eljárással fogadja el. Az irányítással vagy igazgatással kapcsolatos intézkedéseket felhatalmazási rendszerben lehet elfogadni, vagyis a Bizottság jogkörrel ruházza fel egyik tagját a nevében hozandó döntésre (ez különösen jellemző például a mezőgazdasági támogatások vagy a dömpingellenes intézkedések esetében), illetve átruházott felhatalmazás formájában, amikor is a döntési jogkör igazgatási– általában főigazgatói– szintre kerül.

Ჹáöö

A. Kezdeményezési hatáskör

Az Unió jogalkotási folyamatában– általános szabályként– a kezdeményezési hatáskört a Bizottság birtokolja (EUSZ, 17.cikk, (2)bekezdés). Kidolgozza a jogalkotási javaslatokat, amelyeket a két döntéshozó szerv: a Parlament és a Tanács fogad el.

1. Teljes körű kezdeményezés: a javaslattételi hatáskör

a. Jogalkotási kezdeményezés

A javaslattételi hatáskör tehát a kezdeményezési hatáskör teljes formája, mivel egyfelől mindig kizárólagos, másfelől pedig bizonyos értelemben korlátozza a döntéshozó hatóságot, amely javaslat hiányában nem hozhat döntést, és amelynek döntését a benyújtott javaslatra kell alapoznia.

A Bizottság kidolgozza és benyújtja a Tanácsnak és a Parlamentnek a szerződések végrehajtásához szükséges valamennyi (rendeletekre és irányelvekre irányuló) jogalkotási javaslatot (1.2.3.).

b. Költségvetési kezdeményezés

A Bizottság összeállítja a költségvetés tervezetét, amelyet az EUMSZ 314.cikke értelmében a Tanács és a Parlament elé terjeszt (1.2.5.). A Bizottság kivételével minden egyes intézmény évente minden bevételét és kiadását tartalmazó becslést készít, amelyet július1-ig benyújt a Bizottságnak (a költségvetési rendelet 39.cikkének (1)bekezdése). Ezenkívül a szerződések alapján felállított, jogi személyiséggel rendelkező és költségvetési támogatásban részesülő szervek minden év január31-ig becsléseket küldenek a Bizottságnak. A Bizottság ezután megküldi az EU ügynökségeinek becslési kimutatását a Parlamentnek és a Tanácsnak, és javaslatot tesz az egyes uniós szerveknek juttatandó előirányzat összegére, valamint a következő pénzügyi évre szükségesnek tartott alkalmazotti létszámra.

Az EU saját forrásainak rendszerét illetően a saját forrásokról szóló alaphatározatot a Bizottság javaslata alapján (az EUSZ 17.cikke) és a Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanács egyhangúlag, különleges jogalkotási eljárásban fogadja el. Lehetőség van a saját források új kategóriáinak meghatározására és a meglévők bármikori eltörlésére (az EUMSZ 311.cikkének (3)bekezdése), de ezeket a határozatokat csak a Bizottság javaslata alapján lehet elfogadni (az EUSZ 17.cikkének (2)bekezdése). Ezenkívül a Bizottság javaslatára és az Európai Parlamenttel és a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően a Tanács meghatározza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyek révén a költségvetési bevételeket rendelkezésre bocsátják az EU költségvetése számára (az EUMSZ 322.cikkének (2)bekezdése).

c. Kapcsolatok harmadik országokkal

A Tanács felhatalmazása alapján a Bizottság feladata az EUMSZ 207.és 218.cikke szerinti nemzetközi megállapodások tárgyalása, amelyeket ezután a Tanács elé terjeszt a megállapodások megkötése végett. Ebbe beletartoznak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásról szóló tárgyalások is (EUSZ, 6.cikk, (2)bekezdés). A kül- és biztonságpolitikai vonatkozású megállapodások tárgyalását az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője irányítja. Továbbá az EUSZ 50.cikke és az EUMSZ 218.cikkének (3)bekezdése alapján a Bizottság ajánlásokat nyújt be az EU-ból való kilépésről szóló tárgyalások megnyitásáról.

2. Korlátozott kezdeményezési hatáskör: az ajánlásokkal és véleményekkel kapcsolatos hatáskör

a. A Ҳ岹ái és Monetáris Unió (GMU) összefüggésében (2.6.2.)

A Bizottságnak szerepe van a Ҳ岹ái és Monetáris Unió (GMU) irányításában. A következőket nyújtja be a Tanácsnak:

  • ajánlások a tagállamok átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásai tervezetének kidolgozásához, illetve figyelmeztetésekhez abban az esetben, ha félő, hogy ezek a politikák nem egyeztethetők össze az iránymutatásokkal (az EUMSZ 121.cikkének (4)bekezdése);
  • javaslatok a Tanács arra vonatkozó értékelésének elősegítésére, hogy valamely tagállamban túlzott hiány áll-e fenn (az EUMSZ 126.cikkének (6)bekezdése);
  • az abban az esetben megteendő intézkedésekre vonatkozó ajánlások, ha egy euróövezeten kívüli tagállam a fizetési mérleggel kapcsolatban nehézségekkel küzd, az EUMSZ 143.cikke értelmében;
  • a közös valuta és a többi valuta közötti átváltási arányra, valamint az árfolyam-politika általános irányaira vonatkozó ajánlások az EUMSZ 219.cikke értelmében;
  • a nemzeti szakpolitikai tervek értékelése és az országspecifikus ajánlástervezetek ismertetése az európai szemeszter keretében.

b. A közös kül- és biztonságpolitika

Ezen a területen a Bizottságtól számos hatáskör átkerült az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az Európai Külügyi Szolgálathoz (EKSZ). Mindazonáltal a Bizottság támogathatja a főképviselőt, amikor az a közös kül- és biztonságpolitikát érintő javaslatot terjeszt a Tanács elé (az EUSZ 30.cikke). A főképviselő egyúttal a Bizottság alelnöke is.

B. Az uniós jog végrehajtásának nyomon követésére irányuló hatáskörök

A szerződések a Bizottságra bízzák, hogy gondoskodjék megfelelő végrehajtásukról, a szerződések végrehajtása céljából meghozott határozatokkal (másodlagos jog) együtt. Ezt nevezzük a „szerződések őreként” betöltött szerepnek. E feladatát a Bizottság főként az EUMSZ 258.cikke szerinti, a tagállamokkal szembeni „kötelezettségszegési eljárás” révén teljesíti.

C. Végrehajtási hatáskörök

1. A szerződésekben a Bizottságra ruházott hatáskörök

A Bizottságra ruházott főbb hatáskörök a következők:

  • a költségvetés végrehajtása (az EUSZ 17.cikkének (1)bekezdése és az EUMSZ 317.cikke). A költségvetés elfogadását követően a következő pénzügyi év január1-jétől kezdve minden tagállam havonta teljesíti az EU költségvetésébe, amelyeket az Európai Bizottság nevére a nemzeti pénzügyminisztériumnál vagy nemzeti központi banknál nyitott bankszámlán helyeznek el;
  • a tagállamok számára annak engedélyezése, hogy megtegyék a szerződésekben megállapított védintézkedéseket, különösen az átmeneti időszakok során (lásd például az EUMSZ 201.cikkét);
  • a versenyszabályok érvényesítése– különösen az állami támogatások ellenőrzése céljából– az EUMSZ 108.cikke értelmében.

A bizonyos tagállamokat sújtó adósságválság kezelését célzó pénzügyi mentőcsomagok esetében a Bizottság felel az uniós költségvetés révén garantált pénzügyi eszközök irányításáért. A Bizottság hatásköre kiterjed az Európai Stabilitási Mechanizmus kormányzótanácsa szavazási eljárásának az egyhangúságról különleges minősített többségre (85%-ra) történő megváltoztatására is, amennyiben (az EKB-val egyetértésben) úgy határoz, hogy a pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó határozat elfogadásának elmaradása veszélyeztetné az euróövezet gazdasági és pénzügyi fenntarthatóságát (az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés 4.cikkének (4)bekezdése (2.6.8.).

2. A Parlament és a Tanács felhatalmazásán alapuló hatáskörök

Az EUMSZ 291.cikkének alapján a Bizottság gyakorolja a Parlament és a Tanács által elfogadott jogi aktusok végrehajtása érdekében rá ruházott hatásköröket.

A Lisszaboni Szerződés bevezette „a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok” új szabályait és általános elveit (EUMSZ, 291.cikk, (3)bekezdés és (EU)182/2011 rendelet). Ezen elvek alapján a korábbi bizottsági mechanizmust két új eszköz– a tanácsadó bizottsági, illetve a vizsgálati eljárás– váltotta fel. A Parlament és a Tanács vizsgálathoz való joga formális elismerést nyert, egy további rendelkezés pedig konfliktus esetén jogorvoslati eljárásra ad lehetőséget.

3. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Lisszaboni Szerződés ezenkívül létrehozta a jogi rendelkezéseknek a jogalkotási és a végrehajtási jogi aktusok között elhelyezkedő új kategóriáját is. Ezek a „felhatalmazáson alapuló nem jogalkotási aktusok” (EUMSZ, 290.cikk) olyan általános hatályú aktusok, „amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják” (más elnevezéssel „alap-jogiaktusok”). A Parlament alapvetően ugyanazon ellenőrzési jogokkal rendelkezik, mint a Tanács.

D. Szabályozási és konzultációs hatáskörök

A szerződések csak ritka esetekben ruházzák fel a Bizottságot teljes körű szabályozási hatáskörökkel. Erre egy példa az EUMSZ 106.cikke, amely a Bizottságot felhatalmazza arra, hogy gondoskodjék az uniós szabályozásnak a közszféra vállalataira és a közszolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozásokra történő alkalmazásáról, továbbá arra, hogy szükség esetén megfelelő irányelveket vagy határozatokat intézzen a tagállamokhoz.

A szerződések felhatalmazzák a Bizottságot, hogy számos esetben ajánlásokat dolgozzon ki vagy jelentéseket és véleményeket terjesszen elő. A szerződések azt is előírják, hogy bizonyos döntésekkel kapcsolatban– például új tagállamoknak az Unióhoz való csatlakozása esetén– konzultálni kell a Bizottsággal (EUSZ, 49.cikk). Konzultálnak a Bizottsággal a többi intézmény és testület statútumának, így az európai parlamenti képviselők, az európai ombudsman és a Bíróság statútumának módosítása kapcsán is.

Az Európai Parlament szerepe

Jogalkotási és költségvetési kérdésekben a Bizottság a Parlament legfontosabb tárgyalópartnere. A Bizottság munkaprogramja és annak végrehajtása fölötti parlamenti ellenőrzés egyre fontosabbá válik az uniós kormányzás demokratikus elfogadottságának javítása érdekében. A Bizottság a költségvetési tervezetet tartalmazó javaslatát a költségvetés végrehajtását megelőző év (n−1 év) szeptember1-jéig a Parlament és a Tanács elé terjeszti. A Bizottság ezt a javaslatot tájékoztatásul továbbítja a nemzeti parlamenteknek is. Ezenkívül a Bizottság elkészíti saját becslési kimutatását, amelyet elkülönítve továbbít a Parlamentnek és a Tanácsnak jóváhagyásra. Az EUMSZ 319.cikkével összhangban a Parlamentnek joga van mentesíteni a Bizottságot.

A saját forrásokról szóló határozatot különleges jogalkotási eljárással (az EUMSZ 289.cikkének (2)bekezdése) kell meghozni, a Bizottság javaslatára (az EUMSZ 311.cikkének (2)bekezdése) és a Parlamenttel folytatott konzultációt követően. Mivel a saját forrásokról szóló alaphatározatot e konzultációs eljárás keretében fogadják el, a megfelelő végrehajtási intézkedéseket (az EUMSZ 291.cikkének (2)bekezdésével összhangban) a Tanács a Parlament jóváhagyásának megszerzését követően fogadja el a Bizottság javaslata alapján (az EUMSZ 311.cikkének (3)bekezdése).

Az Európai Bizottságnak teljes ciklusa alatt folyamatos párbeszédet kell folytatnia az Európai Parlamenttel, a biztosjelöltek meghallgatásától kezdve az ezen meghallgatások során vállalt konkrét kötelezettségvállalásokon át egészen e kötelezettségvállalások félidős nyomon követéséig és az egyes parlamenti bizottságokkal folytatott szisztematikus strukturált párbeszédig.

A Lisszaboni Szerződés által megerősített Maastrichti Szerződés értelmében az Európai Parlament jogalkotási kezdeményezési joggal rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy felkérje a Bizottságot jogszabályi javaslat benyújtására. Az Európai Parlament jogszabályaiban jelentéstételi követelményekkel is élhet, amelyekkel az Európai Bizottságot végrehajtási jelentések benyújtására kötelezi.

Olykor előfordul, hogy Európai Bizottság nem tesz eleget az Európai Parlament jogalkotási javaslat előterjesztésére irányuló kérésének (például az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek használata tekintetében történő kivizsgálásáról szóló, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, 2023.június15-i európai parlamenti ajánlás esetében), vagy késlelteti fontos végrehajtási jelentések (pl.a bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelv alkalmazásáról és működéséről szóló első jelentés[1]) benyújtását.

Miután a SchremsII.ügy az EU–USA adatvédelmi pajzs által biztosított védelem megfelelőségéről szóló (EU)2016/1250 bizottsági végrehajtási határozat érvénytelenítéséhez vezetett– mivel aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az uniós polgárok nem részesülnek védelemben a transzatlanti adatcsere során–, a Parlament bírálta azt a tényt, hogy a Bizottság az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat az uniós polgárok érdekei elé helyezte, és hogy ezáltal az uniós jog védelmének feladatát az egyes polgárokra bízta[2]. E kritikák és egy újabb parlamenti állásfoglalás ellenére– amely arra a következtetésre jutott, hogy az EU–USA adatvédelmi keret nem teremt alapvető egyenértékűséget a védelem szintje tekintetében– a Bizottság 2023.július10-én elfogadta a személyes adatoknak az EU–USA adatvédelmi keret szerinti megfelelő szintű védelméről szóló harmadik .

Ezt az ismertetőt az Európai Parlament Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya készítette.

[1]Vogiatzoglou P. et al., „Assessment of the implementation of the Law Enforcement Directive” (A bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelv végrehajtásának értékelésre), Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, Európai Parlament, 2022.december
[2]Az Európai Parlament .

Pablo Abril Marti / Mariusz Maciejewski