Ϸվ

A költségvetési ellenőrzés

Az egyes uniós intézmények és a tagállamok ellenőrzik az uniós költségvetést. Az Európai Számvevőszék és az Európai Parlament különböző szinteken részletes ellenőrzéseket végez. A Parlament minden évben megvizsgálja a költségvetés végrehajtását, annak eldöntése érdekében, hogy megadhatja-e a mentesítést az Európai Bizottságnak, a többi uniós intézménynek és a decentralizált uniós ügynökségeknek.

Jogalap[1]

  • (EUMSZ) 287., 317., 318., 319., 322.és 325.cikke;
  • (lásd különösen a II.címnek a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvéről szóló 7.fejezetét, valamint a külső ellenőrzésről és a mentesítésről szóló XIV.címet);
  • a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről, III.rész;
  • az Európai Parlament eljárási szabályzata, II.cím, 6.és 7.fejezet, 99., 100.és 104.cikk; V.cím, 2.fejezet, 134.cikk; V.melléklet.

é쾱űé

A cél a költségvetési műveletek és a pénzügyi ellenőrző rendszerek jogszerűségének, pontosságának és pénzügyi hatékonyságának, valamint az uniós költségvetést érintő pénzgazdálkodás gazdaságosságának, hatékonyságának és eredményességének biztosítása, illetve a Számvevőszék és az Európai Parlament szerepére való tekintettel ezek megvalósulásának biztosítása (teljesítménykritériumok segítségével).

峾éԲ

A. Nemzeti szintű ellenőrzés

A bevételek és a kiadások első ellenőrzését nagyrészt a nemzeti hatóságok végzik. Ezek megőrizték hatáskörüket, főleg a tradicionális saját források (1.4.1.) vonatkozásában. Ezen a területen alkalmazzák az összegek beszedése és ellenőrzése tekintetében szükséges eljárásokat. A költségvetési ellenőrzés a szabálytalanságok és a csalás elleni küzdelem keretében is zajlik (1.4.6.). A megosztott irányítás alá tartozó eszközök, például az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap (amelyek együtt alkotják a strukturális alapokat), valamint az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) operatív kiadásait is elsősorban a tagállami hatóságok ellenőrzik.

B. Uniós szintű ellenőrzés

1. Belső ellenőrzés

Az ellenőrzést az egyes intézményekben az engedélyezésre jogosult tisztviselők és a számvitelért felelős tisztviselők, majd az egyes intézmények belső ellenőrei végzik.

2. Külső ellenőrzés: Számvevőszék (1.3.12.)

A külső ellenőrzést a nemzeti számvevőszékek és az Európai Számvevőszék végzik. Ez utóbbi az EUMSZ 287.cikkével összhangban minden évben a következő részletes jelentéseket terjeszti a költségvetési hatóság elé:

  • az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló megbízhatósági nyilatkozat (DAS);
  • éves beszámoló az általános költségvetés végrehajtására vonatkozóan, ideértve valamennyi intézmény és kapcsolt szerv költségvetését;
  • az Európai Unió ügynökségeire és szerveire vonatkozó éves különjelentések;
  • különjelentések egyes konkrét kérdésekről (teljesítményvizsgálatok, megfelelési vizsgálatok);
  • vélemények (az EU pénzgazdálkodására jelentős hatást gyakorló új vagy módosított jogszabályokról);
  • a szakpolitikákkal és irányítási témákkal foglalkozó felülvizsgálatok, a még nem ellenőrzött területek vagy kérdések elemzése vagy bizonyos témák tényszerű alapjának megállapítása;
  • A 2019., 2020. és 2021. évi pénzügyi évre vonatkozóan a Számvevőszék jelentést tett közzé az uniós költségvetés általános teljesítményéről. A 2022. évi pénzügyi évtől kezdve nem teszi közzé ezt a jelentést.

Az Európai Számvevőszék jelentést készít a hitelezési és kölcsönműveletekről és az Európai Fejlesztési Alapról (EFA) is. Az utolsó EFA a 2014–2020-as időszakra terjedt ki, majd a 2021–2027-es többéves pénzügyi kerettel bevonták az uniós költségvetésbe[2].

3. Politikai szintű ellenőrzés: Európai Parlament

Az Európai Parlamenten belül a Költségvetési Ellenőrző Bizottság feladata a Parlament álláspontjának elkészítése és különösen:

  • az Európai Unió és az Európai Fejlesztési Alap költségvetésének végrehajtása feletti ellenőrzés;
  • a mentesítési határozatok előkészítése, beleértve a belső mentesítési eljárást is;
  • az Unió, annak intézményei és az Unió által finanszírozott minden szervezet elszámolásainak és mérlegének lezárása és ellenőrzése;
  • az Európai Beruházási Bank (1.3.15.) pénzügyi tevékenységeinek ellenőrzése;
  • az Unió szakpolitikáinak végrehajtása során az európai finanszírozás különféle formái költséghatékonyságának figyelemmel kísérése;
  • a Számvevőszék tagjainak kinevezése, figyelembe véve a Számvevőszék jelentéseit;
  • az Unió költségvetésének végrehajtása során előforduló csalások és szabálytalanságok vizsgálata, az ilyen esetek megelőzését és a velük szemben történő fellépést célzó intézkedések elfogadása, valamint általánosságban az Unió pénzügyi érdekeinek védelme;
  • kapcsolattartás a Számvevőszékkel, az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) és az Európai Ügyészséggel.

A mentesítési eljárás

A Tanács ajánlására a Parlament– többek között a Bizottság főigazgatóságai (és más intézmények) éves tevékenységi jelentéseinek, a Bizottság éves irányítási és teljesítményjelentésének, az értékelő jelentésnek (az EUMSZ 318.cikke szerint ez a jelentés az uniós programok által elért eredményekre összpontosít, figyelembe véve az előző években a Parlament és a Tanács által tett ajánlásokat) és az Európai Számvevőszék éves jelentésének, valamint a Parlament által feltett kérdésekre a Bizottságtól és más intézményektől kapott válaszoknak a vizsgálatát követően– évente egyszer mentesítést ad a Bizottság (és más intézmények és szervek) számára az n-2.évi költségvetés végrehajtására vonatkozóan (az EUMSZ 319.cikke). Ez a folyamat a költségvetés végrehajtásának parlamenti ellenőrzése, célja pedig a jogi és szabályozási követelményeknek való megfelelés, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjai előkészítik a Parlament fent említett jelentésekkel kapcsolatos álláspontját. Az ebből eredő mentesítési határozatokat állásfoglalás kíséri, amely tartalmazza a Parlamentnek a költségvetés végrehajtására vonatkozó észrevételeit és ajánlásait.

A Bizottság és a többi intézmény köteles intézkedéseket tenni a Parlament mentesítési állásfoglalásaiban szereplő észrevételek nyomán (az EUMSZ 319.cikkének (3)bekezdése és a költségvetési rendelet 262.cikke).

A Parlament általában május15.előtt plenáris ülésen tárgyalja a mentesítési jelentéseket (a költségvetési rendelet 260.cikke). Így a mentesítés megadásáról szóló szavazásra– kivételes helyzetektől eltekintve– a májusi ülésen, elhalasztás esetén pedig az októberi ülés folyamán kerül sor. Ha a mentesítés megadására vonatkozó javaslat nem kap többségi támogatást, vagy ha a Parlament a mentesítési határozat elhalasztása mellett dönt (tavasszal), tájékoztatja az érintett intézményeket vagy ügynökségeket a mentesítés elhalasztásának okairól. Utóbbiak kötelesek haladéktalanul megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy elhárítsák a mentesítési határozat meghozatalának akadályait. Ezt követően a Költségvetési Ellenőrző Bizottság hat hónapon belül új jelentést nyújt be, amelyben a mentesítés megadására vagy megtagadására vonatkozó új javaslata szerepel.

Habár az EUMSZ csak a Bizottságnak adandó mentesítést említi, az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés céljából a Parlament a többi intézménynek és szervnek, valamint az egyes ügynökségeknek vagy hasonló szerveknek is külön mentesítést ad (a decentralizált ügynökségekre és a köz- és magánszféra közötti partnerségekre vonatkozó mentesítési rendelkezéseket az alapító rendeleteik tartalmazzák). A Parlament 2009 óta elutasítja a mentesítés megadását a Tanács főtitkára számára, mivel a Tanács nem működik együtt a mentesítési eljárásban. Végül a Parlament az Unió általános költségvetése I.szakaszának (Európai Parlament) végrehajtásáról szóló mentesítési határozatait és állásfoglalásait a Parlament elnökének címezi.

Az Európai Parlament szerepe

A. A hatáskörök alakulása

A Parlament 1958 és 1970 között tájékoztatást kapott a Tanács által a költségvetés végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adott mentesítési határozatokról. 1971-ben hatáskört kapott a mentesítés Tanáccsal együtt történő megadására. Az 1975.július22-i szerződés1977.június1-jei hatálybalépése óta egyedül jogosult az elszámolásokkal kapcsolatos mentesítés– a Tanács ajánlását követő– megadására. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a Parlament– illetékes bizottságain keresztül– meghallgatja a biztosjelölteket, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság pedig meghallgatja a Számvevőszék tagjelöltjeit és az OLAF főigazgatói tisztségére pályázó, az előválogatáson már továbbjutott jelölteket, valamint az OLAF Felügyelő Bizottságának tagjait. Ezeket a tisztségeket addig nem lehet betölteni, amíg a parlamenti meghallgatásra sor nem kerül. Végezetül meg kell jegyezni, hogy az OLAF főigazgatóját az Európai Bizottság az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal való egyeztetést követően jelöli ki, és hogy az OLAF Felügyelő Bizottságának tagjai az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közös megegyezésével kerülnek kinevezésre.

B. A mentesítés alkalmazása

A Parlament dönthet úgy, hogy elhalasztja a mentesítést, ha elégedetlen a költségvetés Bizottság általi végrehajtásának egyes szempontjaival. A mentesítés elutasítása egyenértékűnek tekinthető a Bizottság lemondásra való felhívásával. E fenyegetésnek 1998decemberében érvényt is szereztek: a plenáris ülésen megszavazták a mentesítésre irányuló indítvány elutasítását, ezt követően pedig létrejött egy öt független szakértőből álló csoport, amely jelentést készített a Bizottságot csalás, visszaélés és nepotizmus miatt ért vádakról. A biztosok ezt követően 1999.március16-án testületileg lemondtak.

Az Európai Unió általános költségvetésének Bizottság általi végrehajtására vonatkozó mentesítést illetően meg kell jegyezni, hogy az Európai Parlament a 2011.és a 2012.évi pénzügyi évekre vonatkozó mentesítési eljárás során két új elemet vezetett be: a kiadások jogszerűségének és szabályszerűségének ellenőrzését, amelyhez teljesítményértékelés társul (az EUMSZ 318.cikke); továbbá egy értékelő jelentést az EU pénzügyeiről az elért eredmények alapján, valamint azt a rendelkezést, amely szerint a mentesítő határozat bizonyos szakpolitikai területekre vonatkozó fenntartásokkal „ellensúlyozható”. A 2019.évre szóló mentesítési eljárás során a Számvevőszék négy év után először elutasító záradékot adott ki a beszámoló alapjául szolgáló kiadások jogszerűségéről és szabályszerűségéről. Az uniós költségvetés általános teljesítményéről szóló első jelentésében azonban a Számvevőszék megállapította, hogy megfelelő eljárások vannak érvényben. A Parlament támogatta a Számvevőszék azon javaslatát, hogy tovább kell javítani a Bizottságtól származó információk minőségét, és hangsúlyozta, hogy az eredmény- és hatásmutatók alkalmasabbak a teljesítmény mérésére, mint az input- és outputmutatók.

A 2019-re vonatkozó mentesítési eljárás során a Parlament megvizsgálta az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) költségvetési és pénzgazdálkodásának hiányosságait is, és elégtelennek találta az ügynökség magyarázatait. A Parlament úgy határozott, hogy a Frontex mentesítését 2021 tavaszáról 2021.október21-re halasztja, amikor a plenáris ülés megszavazta az ügynökség mentesítését, de tartalékba helyezett 90millió eurót– az ügynökség teljes költségvetésének mintegy 12%-át. Ezeket a forrásokat csak akkor lehet felszabadítani, ha a Frontex eleget tesz bizonyos feltételeknek, nevezetesen 20 hiányzó alapjogi megfigyelőt és három ügyvezetőigazgató-helyettest vesz fel, akiknek megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük ahhoz, hogy betölthessék ezeket a tisztségeket, valamint akkor, ha a Frontex létrehoz egy mechanizmust az EU külső határain bekövetkező súlyos incidensek bejelentésére, illetve egy működő alapjogi nyomonkövetési rendszert. A következő (a 2020.évi költségvetésre vonatkozó) mentesítési eljárás során a Parlament elhalasztotta a Frontex elszámolására vonatkozó határozatát, mivel úgy vélte, hogy a Frontex nem teljesítette a Parlament által 2021októberében meghatározott feltételeket. Emellett az ügynökségnek még foglalkoznia kellett az OLAF zaklatással, kötelességszegéssel és migránsok visszafordításával kapcsolatos vizsgálatának megállapításaival, és az elért eredményekről jelentést kellett tennie a Parlamentnek. A legutóbbi mentesítési eljárások során a Parlament aggályai a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz ellenőrzési követelményeire, a kiadási programok magas hibaarányára, az uniós források felhasználásának átláthatóságára (beleértve a végső kedvezményezettekre vonatkozó információkat), a nem kormányzati szervezetek uniós forrásokhoz való hozzáférésére, valamint az uniós forrásoknak az instabil vagy konfliktusövezetekben való nyomon követésére szolgáló ellenőrzési és nyomonkövetési keret megerősítésére összpontosultak.

Ahogy azt fentebb említettük, a Bizottság, a többi intézmény és a decentralizált ügynökségek kötelesek beszámolni az Európai Parlament mentesítési állásfoglalását kísérő észrevételek nyomán általuk tett intézkedésekről. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a Parlament észrevételei alapján tett intézkedéseikről, a Bizottságnak pedig figyelembe kell vennie ezeket a nyomonkövetési jelentés elkészítésekor (a költségvetési rendelet 262.cikke).

A Parlament szakosodott bizottságai is hozzájárulnak annak biztosításához, hogy az uniós források elköltése hatékonyan, az európai adófizetők érdekeinek szolgálatában történjen. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjai számos alkalommal tartottak megbeszéléseket a tagállami parlamentek hasonló bizottságainak tagjaival, a nemzeti ellenőrző hatóságokkal és a vámhatóságok képviselőivel.

A témával kapcsolatos további információkért látogasson el a Költségvetési Ellenőrző Bizottság DzԱá.

[1]Az új költségvetési rendeletről szóló intézményközi tárgyalások e dokumentum megírásának időpontjában voltak.
[2]A nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA végrehajtása még folyamatban van, és lezárásukig külön számolnak be azokról.

Diána Haase