�Ϸ�������վ

Az EU-szerződés értelmében az Európai Uniónak legalább öt évre, előre meg kell terveznie saját költségvetését, hogy kiszámíthatóak legyenek a bevételek és a kiadások. Pénzügyi keretéből azokat a tételeket kell finanszíroznia, amelyek igazodnak a stratégiai prioritásokhoz és a közös kihívásokhoz. Ilyen például a klímaváltozás elleni küzdelem, a biztonság fenntartása és a védelem, a bevándorlás kezelése és a munkahelyteremtés. Az uniós büdzsé legfőbb célja, hogy az EU egészében ösztönözze a gazdasági növekedést és erősítse a szolidaritást.

A hosszú távú költségvetés jellemzően hétéves időszakra határozza meg, hogy az EU évente legfeljebb mennyi pénzt fordíthat a különböző szakpolitikai területekre. Kategóriánként (azaz „fejezetenként”) megállapítja a plafont (azaz a költségvetési felső határt). Alapvető különbség a nemzeti költségvetésekhez képest, hogy az uniós költségvetés nem lehet deficites. A 2021 és 2027 közötti időszakra szóló jelenlegi pénzügyi keret összesen 1,21 billió eurónyi fizetési kötelezettséget vállal a kiadásokra (2018-as árakon számolva).

Miért van szükség uniós költségvetésre?

Az uniós költségvetés a nemzeti büdzsék kiegészítése. Olyan kezdeményezéseket finanszíroz, amelyek a méretgazdaságosságnak és a párhuzamosságok elkerülésének köszönhetően uniós szinten hatékonyabban végrehajthatók. Egyesíti az erőforrásokat a tagállamok mindegyikét érintő kihívások leküzdéséhez, és EU-szerte hozzáadott értéket teremt. Elsősorban a beruházásokra összpontosít: a források mintegy 93 százalékának az uniós polgárok, régiók, települések, gazdák, oktatási intézmények és vállalkozások a haszonélvezői. Az EU igazgatásának a költségei a teljes uniós költségvetés 7 százalékát sem érik el. Ha mérlegre tesszük, hogy milyen pénzügyi hozzájárulást igényel a tagállamok részéről, ellenben mit hoz számukra, akkor az egységes piac és a schengeni térség előnyeit, valamint a kohéziós politika nyújtotta lehetőségeket is számításba kell vennünk. szerint az egységes piac hatszor többet hozott az uniós tagországoknak, mint amit az uniós költségvetésbe befizettek.

Félidős �ڱ��ü������������á������ és helyreállítási alap

A jelenleg futó uniós költségvetés a 2021 és 2027 közötti időszakra szól. 2020-as elfogadása óta példátlan és váratlan kihívások sorával kellett szembenéznie az Európai Uniónak az orosz–ukrán háború következményeitől kezdve a magas infláción át a kamatlábak megugrásáig. Az uniós jogalkotók ezért úgy döntöttek, hogy több kiemelt területen is megerősítik az uniós költségvetést, és elindították annak félidős �ڱ��ü������������á������át.

A Covid19-világjárvány kitörése után a tagállami vezetők és az uniós jogalkotók megállapodtak abban, hogy az EU talpra állítását egy ideiglenes ösztönzővel, a helyreállítási �������ö��zel fogják segíteni. Annak központi elemén, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön (RRF) keresztül az EU így 806,9 milliárd (2018-as árakon 750 milliárd) eurót ruház be a tagállamokban közös hitelfelvétel útján. Felügyeleti hatáskörüket gyakorolva az európai parlamenti képviselők ellenőrzik a pénzek észszerű felhasználását.

További információ:

Ismertetők az Európai Unióról – Többéves pénzügyi keret

Az EU 2021–2027-es hosszú távú költségvetése: az aktuális helyzet (angolul)

Az EU hosszú távú költségvetésének első ízben végzett �ڱ��ü������������á������a (angolul) 

Az RRF parlamenti felügyelete (angolul)

RRF-fel kapcsolatos dokumentumok és linkek (angolul)

Szakbizottsági elnökök

Johan Van Overtveldt, a Költségvetési Bizottság elnöke

Niclas Herbst, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság elnöke

A hosszú távú költségvetés társ-jelentéstevői

Siegfried Mureșan, társ-jelentéstevő 

Carla Tavares, társ-jelentéstevő

A saját forrásokkal foglalkozó társ-jelentéstevők

Sandra Gomez Lopez, társ-jelentéstevő 

Danuše Nerudová, társ-jelentéstevő

További információ:

Felvételek a Költségvetési Bizottság üléseiről

Az Európai Bizottság készíti el az első tervezetet, amely körvonalazza a prioritásokat és a szabályokat, valamint meghatározza, hogy az EU adott időszakon (rendszerint hét éven) belül mennyi pénzt fordíthat a különböző területekre (pl. mezőgazdaságra, kutatásra, kohéziós politikára stb.). A bizottsági tervezet saját forrásokra vonatkozó határozatjavaslatokat is tartalmaz azt a módszert követve, mely révén az EU saját nevében tesz szert bevételekre.

A bizottsági tervezet kidolgozását megelőzően (amely ezúttal 2025 júliusára várható) a Parlament állásfoglalásban rögzíti, hogy mely területeket tekinti finanszírozásra leginkább érdemesnek (a jelentéstervezetet 2025. február 19-én a Költségvetési Bizottság). A Parlament ezenfelül időközi jelentést fogad el a bizottsági javaslatról, és felvázolja saját álláspontját.

Az MFF-rendelet jogi szövegét egyhangúlag el kell fogadnia az uniós nemzeti kormányokat képviselő Tanácsnak. A tagországoknak nem könnyű megállapodásra jutni, a tárgyalások ezért gyakran az állam- és kormányfők szintjén folynak az Európai Tanácson belül, amíg létre nem jön a végleges politikai egyezség. Azt azután a Parlamentnek is el kell fogadnia (az úgynevezett szerint). A jóváhagyás folyamatos egyeztetést igényel a Tanács és a parlament között, mivel abszolút többségre van hozzá szükség (ami más eljárásokhoz képest magasabb küszöböt jelent). A képviselők végül elfogadhatják vagy elutasíthatják, de nem módosíthatják a Tanács javaslatát. A döntéshez az összes parlamenti képviselő többségének a szavazata szükséges. Ha a Parlament leszavazza a tanácsi javaslatot, a tagországoknak azt át kell dolgozniuk, és újból be kell nyújtaniuk a Parlamentnek.

A saját forrásokról szóló határozat elfogadásához szintén egyhangú egyetértésre van szükség a Tanácson belül, azt a Parlamentnek kell, és csak azután léphet hatályba, hogy a tagállamok mindegyike ratifikálta.

Az MFF-csomagnak az egyes szakpolitikai programok szabályozása is részét képezi, ezekről akár párhuzamosan is folyhatnak tárgyalások. Az uniós intézmények akkor fogadnak el jogszabályokat a konkrét ágazati programokról (pl. a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogramról vagy az Erasmus+ oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramról), miután létrejött a megállapodás a teljes többéves pénzügyi keretről.

Az Európai Bizottság a hosszú távú uniós költségvetés keretén belül éves büdzsékre is javaslatot tesz, amelyet a Parlament és a Tanács szintén megtárgyal és egyeztet. A Bizottság felel a végrehajtásért, a Parlament és a Tanács pedig ellenőrzi a kiadásokat, és szükség szerint véleményezi a költségvetés kiigazítását.

További információ:

A Lisszaboni Szerződés: több jogkör az Európai Parlament számára

Az Európai Tanács és a többéves pénzügyi keret (angolul)

Az uniós költségvetés története (angolul)

• Február 19-én a Parlament ismerteti az általa javasolt költségvetési prioritásokról készített első jelentését.
• 2025 márciusában az uniós vezetők első körben megvitatták a hosszú távú uniós költségvetést.
• Előreláthatólag 2025 májusában plenáris szavazás lesz a Parlamentben a hosszú távú uniós költségvetésről készült első jelentésről.
• 2025 júniusában az uniós vezetők tovább egyeztetnek a hosszú távú uniós költségvetésről.
• Előreláthatólag 2025 júliusában az Európai Bizottság előterjeszti a 2028 és 2034 közötti időszakra szóló uniós költségvetés tervezetét.
• 2025 őszén a Parlament jelentést készít a bizottsági költségvetés-tervezetről.
• 2027 végére le kell zárulniuk a tárgyalásoknak.

A 2021 és 2027 közötti időszakra 1,211 billió euró (2018-as árakon számolva 1,074 billió euró) az uniós költségvetés. Ehhez társul a helyreállítási �������ö�� (Next Generation EU) 806,9 milliárd eurós (2018-as árakon számolva 750 milliárd eurós) kerete, így tehát összesen 2,018 billió euró (2018-as árakon számolva 1,8 billió euró) a teljes uniós büdzsé.

A 2024-es �ڱ��ü������������á������ alkalmával a hosszú távú költségvetés további 64,6 milliárd euróval egészült ki Ukrajna támogatásához, a Stratégiai Technológiák Európai Platformjának létrehozásához, a migráció kezelésének javításához, a külső kihívások leküzdéséhez és a helyreállítási �������ö�� többletköltségeinek finanszírozásához.

Tekintve, hogy többéves projektekkel is számolni kell, az uniós költségvetés különbséget tesz kötelezettségvállalási előirányzatok (egy adott pénzügyi évben szerződésekben rögzített jogi kötelezettségvállalások összes költségét fedező előirányzatok) és kifizetési előirányzatok (a folyó pénzügyi évben – sok esetben a korábbi pénzügyi években tett jogi kötelezettségvállalások teljesítésére – ténylegesen kifizetett pénzösszegek) között. Az egyes MFF-ciklusok utolsó éveiben emiatt általában magasabb a kifizetések szintje, mivel több projekt akkor zárul, és a forrásokat a korábbi kötelezettségvállalások szerint folyósítják.

További információ:

EP Kutatószolgálat: A 2021–2027-es MFF �ڱ��ü������������á������ának parlamenti jóváhagyása (angolul)

EP Kutatószolgálat: Az EU hosszú távú költségvetésének első ízben végzett �ڱ��ü������������á������a (angolul)

Sajtóközlemény – Az uniós költségvetés �ڱ��ü������������á������a: támogatás Ukrajnának és az EU erősítésére

EP Kutatószolgálat: Uniós finanszírozás a 2021 és 2027 közötti időszakban (angolul)

Ismertetők az Európai Unióról – Többéves pénzügyi keret 

Az uniós költségvetés a tagállami költségvetésekhez képest viszonylag kicsi, mindazonáltal fontos szerepe van a közös európai célok teljesítésének támogatásában. Az éves uniós költségvetés az EU bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) körülbelül 1 százaléka, amely a 2021–2027-es időszakban évente mintegy 160–180 milliárd eurónak felel meg. Ezzel szemben az egyes tagállamok bruttó nemzeti jövedelmük közel 50 százalékát fordítják saját államháztartásukra. A 160–180 milliárd euró nagyságrendileg az 5,6 millió lakosú Dánia teljes nemzeti büdzséjének . Mintegy 30 százalékkal kevesebb, mint Lengyelország költségvetése, amely 38 millió polgárnak készült. Az EU 27 tagállamának össznépessége ugyanakkor 450 millió fő. Ebből is látszik, hogy az uniós költségvetés nagyságrendekkel kisebb a nemzetieknél.

Az uniós költségvetés csak kiegészítés: azokon a területeken biztosít forrásokat, amelyeken az uniós szintű közös cselekvés hozzáadott értéket képvisel (például a kutatás, az infrastruktúra-fejlesztés és a mezőgazdaság területén). Az erőforrások egybevonásával az uniós költségvetés olyan beruházásokat tud támogatni, amelyeket az egyes tagországok önmagukban vélhetően nem tudnának megvalósítani. Ezeknek az uniós forrásoknak az elosztását az MFF irányítja.

További információ:

Ismertetők az Európai Unióról – Az Unió bevételei

Az EU saját forrásokból finanszírozza költségvetését. A bevételek mintegy kétharmada GNI-alapú nemzeti hozzájárulásokból származik. A rendszer úgy van kitalálva, hogy a tagállamok gazdasági erejükhöz mérten járulnak hozzá a közös finanszírozáshoz. A költségvetés fennmaradó egyharmada a nem uniós országokra kivetett importvámokból, kis részben pedig az újrafeldolgozatlan műanyaghulladék utáni adókból és a tagállamok által beszedett hozzáadottérték-adóból áll össze. A közelmúltban többen is felvetették, illetve több javaslat is született arról, hogy bővíteni kellene a saját uniós források körét. A közös célok és hitelek finanszírozása így kevésbé terhelné a nemzeti kasszákat és a polgárokat.

További információ:

Ismertetők az Európai Unióról – Az Unió bevételei

A Parlament álláspontja a saját források lehetséges új kategóriáiról (angolul)

A jelenlegi MFF-ről folytatott tárgyalások során, 2020-ban az uniós intézmények és a tagállami kormányok megállapodtak arról, hogy bővítik az uniós bevételi források körét, és ehhez elfogadtak egy jogilag kötelező erejű ütemtervet. A 2021-ben bevezetett műanyagadó 1988 óta az első új uniós saját forrás. A Bizottság emellett 2023-ban három továbbira is , hogy az EU a kibocsátáskereskedelmi rendszerből, társasági nyereségadókból és az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusból is bevételhez juthasson. A javaslatok tárgyalása azonban elakadt, mivel a tagországok vonakodnak elfogadni ezeket az új saját forrásokat.

Pedig a helyzet egyre sürgetőbb, különösen annak fényében, hogy a Next Generation EU helyreállítási �������ö�� révén az EU akár 800 milliárd euró összegű hitelt is felvehet a tőkepiacokról, melyet 2058-ig vissza kell fizetnie. A tőketörlesztés és a kamatterhek összköltsége az előrejelzések szerint 2028-tól eléri majd az évi 20-30 milliárd eurót.

A Parlament támogatta a 2023-as bizottsági javaslatot, és a konzultációs eljárás keretében erről véleményt fogadott el. A javaslatok nyomán azonban csak akkor jöhet létre valódi bevételszerzési lehetőség, ha azokat a tagországok kormányai egyhangúlag támogatják, és kivétel nélkül ratifikálják a vonatkozó határozatot.

További információ:

Sajtóközlemény: A Parlament álláspontja a saját források lehetséges új kategóriáiról (angolul)

EP Kutatószolgálat: A saját uniós források rendszere (angolul)

Ismertetők az Európai Unióról – Az Unió bevételei

EP Kutatószolgálat: A saját uniós források rendszere – módosított jogalkotási javaslat (angolul)

A többéves pénzügyi keretben elkülönített forrásokat az EU éves költségvetéseken keresztül folyósítja. Az éves uniós költségvetéseket a tagállamokat képviselő Tanácsnak és a polgárokat képviselő Parlamentnek – az uniós költségvetési hatóság két egyenrangú ágának – együttesen jóvá kell hagynia az éves költségvetési eljárás ���ǰ�á��.

Az éves uniós költségvetések tételeinek azokon a felső összeghatárokon belül kell maradniuk, amelyeket a többéves pénzügyi keret az egyes programok és szakpolitikák, például a kohéziós politika, a mezőgazdaság vagy a külkapcsolatok tekintetében megállapított. A költségvetésben speciális �������ö��ök kaptak helyet, hogy kellőképpen rugalmas legyen ahhoz, hogy az EU előre nem látható, váratlan helyzetekben is reagálni tudjon. Gondoljunk csak a múltbéli migrációs vagy pénzügyi válságokra, a természeti katasztrófákra.

A finanszírozás felügyeletéért a Bizottság felel, bár a forrásoknak több mint a felét a tagállami kormányokkal közösen kezeli. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az uniós pénzek nagy része felett napi szinten a nemzeti hatóságok rendelkeznek, és a Bizottság gondoskodik a források szabályszerű felhasználásáról. A 2021–2027-es költségvetési időszakban a források 56 százalékát kezelik közösen a nemzeti hatóságok és a Bizottság (megosztott irányítás), 37 százalékát a Bizottság, annak ügynökségei és EU-n kívüli hivatalai (közvetlen irányítás), 7 százalékát pedig más nemzetközi szervezetek, nemzeti ügynökségek és harmadik országok (közvetett irányítás).

További információ:

Ismertetők az Európai Unióról: Az Unió kiadásai

Infografika: Költségvetési jogkör (költségvetési eljárás) (angolul)

Az uniós tagságnak és költségvetésnek a tagországok és polgáraik. A közös forrásoknak köszönhetően alapvető infrastruktúrák létesülnek: ezekből épül híd a Dunán Bulgária és Románia között, vagy válik környezetkímélőbbé több holland, francia, német és portugál kikötő. De ezekből jutnak jövedelemtámogatáshoz a tejtermelő gazdák, különleges juttatásokhoz a kisgazdaságok és a fiatal mezőgazdasági termelők, külföldi tanulmányi lehetőségekhez és szakmai gyakorlathoz az Erasmus-diákok, uniós támogatáshoz a filmszakmabeliek és a kulturális örökséget ápolók. Az EU a klímaváltozás megfékezése, a honvédelem és a migráció kezelése kapcsán is pénzügyileg támogatja az együttműködést.

Rendkívül félrevezető, ha valaki pusztán az alapján ítéli meg az uniós költségvetést, hogy abba egy ország mennyit fizet be és abból mennyi pénzhez jut. A „nettó befizetők érvelés” sokszor figyelmen kívül hagyja azt a számtalan gazdasági és nem pénzbeli előnyt, amelyre a tagállamok az uniós tagság folytán szert tesznek. Bármely tagállamot nézzük is, önmagában az egységes piac – még a legkonzervatívabb becslések alapján is – nagyságrendekkel többet hoz számára, mint amennyit nemzeti hozzájárulásként befizet.

Számos, határokon átívelő szakpolitikai területen az együttes, uniós szintű közös fellépés jóval eredményesebb az egymástól független, elaprózott tagállami lépéseknél. Egységes piac nélkül az EU GDP-je 8,7 százalékkal alacsonyabb lenne, az uniós polgárok pedig átlagosan évi 840 eurótól esnének el.

További információ:

Európa kétbillió eurónyi hozadéka: Az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségek feltérképezése, 2019–2024 

A Parlament jelentésben rögzíti, milyen területek felé kívánja irányítani elsősorban az uniós forrásokat. A következő költségvetési ciklusra vonatkozó előzetes jelentéstervezetét a Költségvetési Bizottság 2025. február 19-i ülésén ismertették. A szakbizottság tagjai erről áprilisban, a teljes Parlament pedig májusban fog szavazni. Amint az Európai Bizottság közzéteszi a költségvetés-tervezetet, arról a képviselők egy másik, részletesebb időközi jelentést fognak készíteni.

A Parlament részéről a Költségvetési Bizottság vesz részt a költségvetéssel kapcsolatos egyeztetéseken, fogadja el az éves költségvetést és képviseli a Parlament nézeteit a Tanáccsal folytatott tárgyalásokon. A parlamenti tárgyalóküldöttségnek az előző ciklusban sikerült elérnie, hogy a 2021–2027-es költségvetésben több fontos uniós program is több forráshoz jusson (például kutatáshoz, oktatáshoz, környezetvédelemhez, a klímaváltozás elleni küzdelemhez, infrastruktúra-fejlesztéshez, kis- és középvállalkozások működtetéséhez, digitalizációhoz és a szociális jogok érvényre juttatásához). A képviselők az új saját források kapcsán is ki�������ö��öltek egy kötelezettségvállalást, hogy az EU finanszírozni tudja a Covid19-világjárvány miatt felvett hitelek törlesztését. Egyben gondoskodtak a helyreállítási alap felhasználásának ellenőrzéséről, és elfogadtak egy új jogszabályt, amely az uniós költségvetés védelmében új mechanizmust vezet be a jogállamiságot megsértőkkel szemben.

További információ:

Jelentéstervezet – Az Unió megújított hosszú távú költségvetéséről a változó világban

Sajtóközlemény – Rugalmas költségvetést és szigorú parlamenti felügyeletet kérnek a képviselők (angolul)

• Érdemes feliratkozni a Parlament sajtóközleményeire és hírleveleire:
• A Parlament épületeibe való belépéshez, a sajtószobák és média�������ö��ök használatához akkreditáció szükséges. A médiaakkreditáció különböző módozatairól a parlamenti sajtószoba médiaakkreditációval foglalkozó oldalán olvashatók részletes és praktikus információk. Médiaakkreditációt .
• �����賦���DZ����ٴڱ����é�ٱ��: a szóvivők és a sajtófelelősök elérhetőségein.

Az EU és a tagállamok együttműködnek annak érdekében, hogy megvédjék az Unió pénzügyi érdekeit, és biztosítsák a polgárokat arról, hogy a pénzüket megfelelő módon költik el. Az uniós költségvetés elfogadását követően a Bizottság felel annak végrehajtásáért (saját igazgatási költségvetésükért az egyes uniós intézmények maguk felelnek). Mivel az uniós költségvetés jelentős részét a tagállamok kezelik, a kiadások első vonalbeli ellenőrzését döntően a nemzeti hatóságok végzik.

Az Európai Parlament az úgynevezett mentesítési eljáráson keresztül felügyeli a költségvetés végrehajtását. Ez a mechanizmus a Parlament által gyakorolt demokratikus felügyelet fontos �������ö��e. Célja, hogy az Európai Bizottság és más uniós intézmények elszámoltathatók legyenek az uniós források kezelésével és folyósításával kapcsolatban.

A Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága (CONT) az Európai Bizottság és az jelentései alapján minden évben ellenőrzi az uniós forrásokkal való gazdálkodás megfelelőségét, feltárja a szabálytalanságokat és meghallgatásokat tart az érintett tisztviselőkkel. A CONT bizottság megállapítja, hogy egy adott pénzügyi év vonatkozásában terheli-e további elszámolási kötelezettség az intézményeket vagy sem, és ennek megfelelően a költségvetési mentesítés megadására vagy elutasítására tesz javaslatot. A Parlament egésze plenáris szavazás útján jóváhagyja vagy elutasítja a szakbizottság ezen javaslatát. A mentesítés elutasítása esetén korrekciós intézkedésekre és szigorúbb pénzügyi ellenőrzésekre kerülhet sor, de akár politikai következményei is lehetnek. Az egész folyamat az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és az uniós adófizetők pénzének szabályszerű felhasználását szolgálja.

Jogállamisági feltételrendszer

Miután a plenáris 2020. decemberben megszavazta, az EU 2021 januárjában bevezette a jogállamisági feltételrendszert. Így az már része az uniós költségvetési és pénzügyi keretnek. A mechanizmus az uniós források folyósítását a jogállamiság tiszteletben tartásához köti. Így biztosítható, hogy a tagországokban ne kezeljék hűtlenül az uniós forrásokat. Különösen fontos ez az olyan országok esetében, ahol kérdéses az igazságszolgáltatás függetlensége, illetve gyenge lábakon állnak a korrupcióellenes intézkedések vagy a demokratikus elvek. A szabályok értelmében az Európai Bizottság az uniós források felfüggesztését vagy csökkentését javasolhatja, ha egy tagállamban a jogállamiság megsértése miatt veszélybe kerül a forrásokkal való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás. A Bizottság első alkalommal �Ѳ����ⲹ���ǰ�����á�������� szemben alkalmazta a mechanizmust 2022-ben. Korrupció gyanúja és a felmerült igazságügyi szabálytalanságok miatt .

Csalás elleni küzdelem

Az EU stabil mechanizmusokat hozott létre pénzügyi érdekeinek védelme, valamint az uniós források hatékony és jogszerű felhasználásának biztosítása érdekében. Az (EPPO) és az (OLAF) kulcsszerepet játszik ezekben a törekvésekben. A független szervként működő Európai Ügyészségnek az a feladata, hogy a részt vevő tagállamokban kivizsgálja és büntetőeljárás alá vonja az uniós költségvetést érintő súlyos bűncselekményeket, például a határokon átnyúló héacsalást, sikkasztást és korrupciót. Az elkövetők felelősségre vonása és a visszaélésszerűen felhasznált pénz�������ö��ök visszafizettetése révén az Európai Ügyészség Unió-szerte erősíti a jogállamiságot és az elszámoltathatóságot. Az OLAF ezzel szemben közigazgatási vizsgálatokat folytat az uniós finanszírozású programok és intézmények vonatkozásában a csalás, a korrupció és a szabálytalanságok felderítése és megelőzése érdekében. Szorosan együttműködik a nemzeti hatóságokkal és az uniós szervekkel, és ajánlásokat ad ki a pénz�������ö��ök visszafizettetésére és a csalás elleni intézkedések javítására.

A Parlament meghatározó szerepet játszik e tevékenységek felügyeletében. Költségvetési Ellenőrző Bizottságán keresztül nyomon követi mind az Európai Ügyészség, mind az OLAF munkáját és annak eredményességét, értékeli a két szerv jelentéseit, és gondoskodik arról, hogy megállapításaik alapján a tagállamok és az uniós intézmények megtegyék a szükséges intézkedéseket. A Parlament emellett a csalás elleni intézkedések javítása érdekében a jogszabályi keret kiigazítását szorgalmazza, erősítve ezzel az EU pénzügyi irányításának integritását. A három intézmény összehangolt munkája alkotja tehát azt a keretet, amely védi a forrásokat, és érvényre juttatja az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvét az uniós költségvetésben.

További információ:

Ismertetők az Európai Unióról: A költségvetési ellenőrzés

Ismertetők az Európai Unióról: A csalás elleni küzdelem és az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme

EP Kutatószolgálat: Az uniós költségvetés mentesítése. A költségvetés végrehajtásának politikai ellenőrzése (angolul)

EP Kutatószolgálat: ��������ö��ö�� az uniós költségvetésnek a jogállamiság megsértésével szembeni védelmére: a kondicionalitási rendelet közelebbről (angolul)

EP Kutatószolgálat: Az EU csalás elleni fellépést támogató struktúrái – az uniós szintű szereplők feladatai, együttműködésük módja és az előttük álló kihívások (angolul)

���������DzԱ�á��: Az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (angol rövidítése alapján: CBAM) az EU �������ö��e arra, hogy visszaszorítsa a kibocsátásáthelyezést, vagyis azt a gyakorlatot, hogy a vállalatok kevésbé szigorú éghajlat-politikai szabályozással rendelkező nem uniós országokba helyezik át a termelésüket. Teszi ezt azáltal, hogy vámot vet ki a szén-dioxid-intenzív termékek, például az acél és a cement behozatalára. Az importőröknek szén-dioxid-tanúsítványt kell beszerezniük, amely igazolja a termékek előállításával járó valós kibocsátást. A rendszer ezáltal biztosítja a tisztességes versenyt, támogatja az EU éghajlat-politikai céljainak megvalósítását és ösztönzi a globális kibocsátáscsökkentést. Az importőrök 2023-tól kezdve nyújtanak be CBAM-jelentéseket, a rendszer teljes körű végrehajtása azonban 2026-tól esedékes.

Felső határ: Az egy adott szakpolitikai területen (fejezeten) belül programokra fordítható maximális összeg a költségvetésben. A felső határok segítenek a költségvetést tervezni és egyensúlyban tartani. A hosszú távú költségvetés a fő kiadási területekre (fejezetekre) vonatkozó felső határokat a teljes hétéves időszakra előre meghatározza. A kiadások felső határának két típusa van. Az egyik az egyes fejezetekre vonatkozó éves felső határ kötelezettségvállalási előirányzatokban kifejezve, amelyek jogilag kötelező erejű ígéretek az adott összegek kifizetésére. A kötelezettségvállalási előirányzatokat nem feltétlenül ugyanabban az évben költik el, azok több pénzügyi évre leosztva is folyósíthatók. A másik típus a teljes éves felső határ. Kötelezettségvállalási előirányzatok esetében ez az egyes fejezetek felső határainak összege, kifizetési előirányzatok esetében pedig az adott évben kifizetésre engedélyezett tényleges maximum.

���dz�é����ó: A kohéziós politika az EU fő beruházási kerete. Célja, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása révén csökkentse az uniós régiók közötti egyenlőtlenségeket. A kevésbé fejlett régióknak az infrastruktúra, az innováció, a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés finanszírozásán keresztül nyújt támogatást. A kifizetések elsősorban az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) forrásaiból történnek.

��ö�ٱ�������ٳٲ�é����á��������á���ǰ�: A kötelezettségvállalási előirányzatok az adott pénzügyi évben tett jogi kötelezettségvállalások összes költségét fedező előirányzatok, amelyek a későbbi évekre nézve is pénzügyi következményekkel járhatnak.

Jogállamisági feltételrendszer: A társjogalkotók a jelenlegi többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalásokkal párhuzamosan 2020-ban állapodtak meg erről az új �������ö��ről, amely 2021-ben lépett hatályba. A mechanizmust létrehozó uniós rendelet az uniós források folyósítását a jogállamiság és a demokratikus értékek tiszteletben tartásához köti. Ha egy tagállam megsérti ezeket az elveket, az EU felfüggesztheti vagy csökkentheti a pénzügyi támogatást. A rendszer célja annak biztosítása, hogy a tagállamok a szabályoknak megfelelően használják fel az uniós forrásokat és tiszteletben tartsák az alapvető uniós értékeket, valamint az, hogy Unió-szerte előmozdítsa a jó kormányzást és az elszámoltathatóságot.

Egyetértési eljárás: Az Európai Parlament egyetértése nélkül uniós jogi aktus nem fogadható el. Az egyetértési eljárás keretében tehát a Parlament vétójoggal rendelkezik. Ellenben az adott jogi aktust nem módosíthatja, csak jóváhagyhatja vagy elutasíthatja. A hosszú távú uniós költségvetésről szóló tárgyalások végén a Parlamentnek jóvá kell hagynia az EU következő többéves pénzügyi keretének (MFF) létrehozásáról szóló tanácsi rendeletet. A többéves pénzügyi keret esetében a Parlament egyetértéséhez a teljes képviselő-testület többségének a támogatása szükséges, nem elegendő a több más eljárásnál előírt egyszerű többség.

Konzultációs eljárás: A konzultáció egy különleges jogalkotási eljárás, amely eltér a legtöbb szakpolitikai területen követendő rendes jogalkotási eljárástól. Az eljárás keretében a Tanács köteles kikérni a Parlament véleményét, amelyet nem köteles figyelembe venni. A konzultáció elmaradása esetén azonban az érintett jogi aktus nem lesz jogszerű, és a Bíróságnak jogában áll azt megsemmisíteni. Ezt az eljárást kell követni az új saját forrásoknak a hosszú távú uniós költségvetésbe történő bevezetéséhez is.

Közös agrárpolitika (KAP): A KAP az uniós országok közös mezőgazdasági politikája. 1962-ben jött létre, így a legrégebbi működő uniós szakpolitika, mely a jelenlegi hosszú távú költségvetés mintegy 31%-át teszi ki. Célja, hogy a természeti erőforrások és a környezet megóvása mellett megfizethető, biztonságos és jó minőségű élelmiszerekkel lássa el az uniós polgárokat, és tisztességes életszínvonalat teremtsen a mezőgazdasági termelők számára. Mindezt közvetlen támogatások, piaci intézkedések és vidékfejlesztési támogatások révén biztosítja. 2024-ben a Parlament jóváhagyta az EU közös agrárpolitikájának reformját, melynek célja az uniós gazdák adminisztratív terheinek csökkentése.

ETS: Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS) egy fix összkvótás kereskedési mechanizmus az üvegházhatásúgáz-kibocsátások költséghatékony csökkentésére. Ágazatonként (például az energiaszektorban és az ipari ágazatokban) meghatározza az összes kibocsátás felső határát, amelyet idővel fokozatosan csökkent. A vállalatok a működésükből eredő kibocsátások ellentételezésére kibocsátási egységeket vásárolnak vagy kapnak, amelyekkel adott esetben kereskedhetnek is (piaci alapon többet vehetnek, illetve értékesíthetik a felesleget). Ezáltal a rendszer pénzügyi ösztönzést teremt a kibocsátások csökkentésére, amivel végső soron az EU éghajlat-politikai céljait szolgálja.

Fejezetek: Az EU többéves pénzügyi keretének fejezetei azoknak az átfogó szakpolitikai kategóriáknak felelnek meg, amelyek egy adott időszakra (általában hét évre) meghatározzák az EU kiadási prioritásait. Az egyes fejezetek különböző uniós programok és alapok forrásait tartalmazzák.

�Ѵdz���á����é��: A mozgástér az EU által az uniós országoktól pénzügyi kötelezettségeinek fedezésére igényelhető pénz�������ö��ök maximális összege (a saját források felső határa) és az adott időszakban elkölthető pénz�������ö��ök maximális összege (a többéves pénzügyi keretből történő kifizetések felső határa) közötti különbség. Az Európai Helyreállítási Eszköz révén a saját források felső határa ideiglenesen (2058-ig) és kivételesen 2%-ra nőtt, ami 0,6 százalékpontos gyarapodást jelent.

MFF: A többéves pénzügyi keret (angol rövidítése alapján: MFF) az EU hosszú távú költségvetése. Általában hét évre szól. Az adott időszakra összességében és a különböző tevékenységi területekre egyenként, éves bontásban meghatározza az uniós kiadások felső korlátait. A kiadásokat olyan nagyobb kategóriákra (ún. fejezetekre) bontja, amelyek az EU prioritásainak és cselekvési területeinek felelnek meg.

NGEU: A Next Generation EU, más néven Európai Uniós Helyreállítási Eszköz az EU egyedülálló gazdasági helyreállítási csomagja, amely a Covid19-világjárvány és annak gazdasági következményei kapcsán hivatott támogatni a tagállamokat. Az �������ö�� teljes költségvetése 806,9 milliárd euró, amely 2026-ig használható fel.

Saját források: Ezek az uniós költségvetés fő bevételi forrásai. Ide tartoznak a vámok és a héabevételek, valamint a műanyagadóból származó bevételek és a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) bizonyos hányada. Az EU hosszú távú költségvetésének éves kiadásai nem haladhatják meg éves bevételeit (vagyis a költségvetésnek egyensúlyban kell maradnia), márpedig a kiadások egyre nőnek. Ezért az EU a költségei fedezésére olyan potenciális új forrásokat keres, mint például a digitális adó és a karbonvám (lásd fent). Ezekből a többletforrásokból az EU további programokat és szakpolitikákat finanszírozhat, egyszersmind csökkentheti a tagállamok befizetési terheit.

A saját források felső határa: A saját források felső határa meghatározza a saját források maximális összegét, amelyet az EU egy adott költségvetési időszakban az uniós kiadások finanszírozására a tagállamoktól kérhet. Ezeket a felső határokat egy, az uniós költségvetés finanszírozásának feltételeit meghatározó jogi aktus, a saját forrásokról szóló tanácsi határozat állapítja meg. A felső határokat az EU becsült bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) százalékában fejezi ki, amely utóbbi a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmeinek az összege.

�����ھ������é�����: A kifizetési előirányzatok az adott évben ténylegesen kifizetett összegek. Ebbe beletartoznak korábbi évekre vonatkozó kötelezettségvállalások is – ez az oka annak, hogy a többéves pénzügyi keret utolsó éveiben általában magasabb a kifizetések szintje.

Minősített többségi szavazás: Amikor az Európai Unió Tanácsa a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslatáról szavaz, a jóváhagyáshoz minősített többségre van szükség. Ez két feltétel egyidejű teljesülését jelenti: a tagállamok 55%-ának (27-ből 15-nek) igennel kell szavaznia, és ezeknek az országoknak az EU teljes népességének legalább 65%-át kell képviselniük. A blokkoló kisebbséghez a Tanács legalább négy tagjának nemleges szavazata szükséges.

RRF: A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (angol rövidítése alapján: RRF) egy ideiglenes �������ö��, melynek rendeltetése a Next Generation EU forrásainak megfelelő helyekre csatornázása. A forrásokat a Bizottság teremti elő tőkepiaci hitelfelvétellel (az EU nevében történő kötvénykibocsátással). Ezeket a forrásokat ezután ambiciózus reform- és beruházási programok céljára hitelek vagy vissza nem térítendő támogatások formájában bocsátja az uniós országok rendelkezésére.

�������Գ�é���ٱ�ő: Adott képviselőcsoport EP-képviselője, aki arra kap megbízást, hogy egy jogalkotási vagy nem jogalkotási javaslat útját végigkísérje a Parlament jogalkotási eljárásának állomásain. A többi képviselőcsoport árnyék-jelentéstevőket jelöl ki, akik csoportjuk nézeteit képviselve együttműködnek az előadóval. Az EU Tanácsával folytatott tárgyalások alkalmával a Parlament tárgyalóküldöttségét szintén a jelentéstevő vezeti.

�վ�����������é��í��é��: Egyes tagállamoknak az uniós költségvetéshez való nettó hozzájárulásuk csökkentése érdekében nyújtott pénzügyi korrekció. Célja az uniós finanszírozás méltányosságának garantálása. A hozzájárulások és a juttatások egyensúlya gyakran képezi a költségvetési viták tárgyát. Ebben hivatott segíteni a visszatérítés mint �������ö��. Jelenleg az EU-ban Ausztria, Dánia, Hollandia, Németország és Svédország kap költségvetési visszatérítést (egyösszegű korrekciót).

Rendelet: Olyan uniós jogi aktus, amely valamennyi uniós országban egyidejűleg és közvetlenül alkalmazandó. Az irányelv ezzel szemben csak elérendő célokat határoz meg a tagországok számára, a végrehajtó jogszabályokat maguk a tagállamok hozzák meg saját belátásuk és jogrendjük szerint.

Egységes piac: Az 1992-es Maastrichti Szerződés által létrehozott uniós egységes piac, amelyet belső piacnak is nevezünk, körülbelül 450 millió fogyasztót jelent. Nélküle nem születhetett volna meg az európai monetáris unió és a közös valuta, az euró. Alapvető rendeltetése egy olyan egységes gazdasági térség létrejötte, amelyen belül az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabadon mozoghatnak. Négy nem uniós ország – Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc – szintén része az egységes piacnak, jóllehet bizonyos területeken az önkéntes kívülmaradást választották.

Speciális �������ö��ök: Rugalmasságot adnak az uniós költségvetésnek. Előre nem látható helyzetekben az uniós költségvetés kiadási felső határai speciális �������ö��ök igénybevételével léphetők túl. Azonban a speciális �������ö��höz tartozó kötelezettségvállalási előirányzatok ebben az esetben sem haladhatják meg a saját források felső határát. Ilyen speciális �������ö�� például az Európai Unió Szolidaritási Alapjának szolidaritási, illetve sürgősségisegély-tartaléka.

�����ܲ��������徱��������á��: Az EU egyik alapelve, amely szerint a döntéseket lehetőleg a helyi szinthez legközelebb eső szinten kell meghozni. Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem nemzeti, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, vagy az az Unió szintjén hatékonyabban megvalósítható.

������󲹲Բ�ú��á��: A Tanácsnak számos érzékeny szakpolitikai területről, például az uniós tagságról, az adózásról, a saját forrásokról, a többéves pénzügyi keretről és a társadalombiztosítási rendszerek harmonizációjáról egyhangúlag kell határoznia. Egy vagy több tagállam tartózkodása azonban (mivel a tartózkodás nem számít szavazatnak) nem akadálya az egyhangú döntésnek.

További információ:

A 2021–2027-es MFF �ڱ��ü������������á������ának parlamenti jóváhagyása

Az EU hosszú távú költségvetésének �ڱ��ü������������á������a – az Európai Tanács február 1-jei ülése előtti helyzet

A politikai célok érvényesítése a 2027 utáni többéves pénzügyi keretben

Az EU bővítése és a 2027 utáni többéves pénzügyi keret

Az uniós költségvetés rugalmasabbá tétele

Az uniós költségvetés tartozásállományának kezelése a 2027 utáni többéves pénzügyi keretben

Többéves pénzügyi keret

Az EU kiadásai

A költségvetési eljárás

Az uniós költségvetés története

Ismertetők az Európai Unióról – Finanszírozás