Ϸվ

Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0177/2019Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0177/2019

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYaz emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről

11.3.2019-()

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Heidi Hautala, Barbara Lochbihler, Judith Sargentini, Margrete Auken, Jordi Solé, Martin Häusling, Molly Scott Cato, Klaus Buchner, Florent Marcellesi, Reinhard Bütikofer, Bodil Valero, Tilly Metza Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatotRC-B8-0177/2019

áá:
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot:
B8-0177/2019
Előterjesztett szövegek :
B8-0177/2019
Viták :
Elfogadott szövegek :

8‑0177/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről

()

Az Európai Parlament,

–tekintettel korábbi állásfoglalásaira, amelyekben az egész Unióra kiterjedő mechanizmust sürgetett, amely célzott szankciókat vezet be olyan személyekkel szemben, akik súlyosan megsértik az emberi jogokat, többek között a világban a kínzás felszámolásáról szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására[1],

–tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek az uniós korlátozó intézkedésekkel vagy a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló uniós intézkedésekkel érintett magánszemélyek vagy más jogalanyok tisztességes eljáráshoz való jogának biztosításáról szóló 25. nyilatkozatára,

–tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (2015–2019),

–tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (a továbbiakban: alelnök/főképviselő) az EU Külügyek Tanácsa 2018. decemberi ülését követő nyilatkozatára,

–tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Szergej Magnyickij ügye és azon túl – küzdelem a büntetlenség ellen és célzott szankciók” című, 2019. január 22-i határozatára,

–tekintettel a Külső Politikák Főigazgatóságának 2018. április 26-án közzétett, „Magánszemélyekkel szembeni célzott szankciók az emberi jogok súlyos megsértése miatt: uniós szintű hatások, tendenciák és kilátások” című tanulmányára[2],

–tekintettel a holland kormánynak az átfogó uniós emberi jogi szankciórendszert támogató, 2018. novemberi kezdeményezésére,

–tekintettel az emberi jogi beutazási tilalommal foglalkozó európai bizottságról szóló, 2018. november 14-i, különböző civil társadalmi csoportok által előterjesztett javaslatra,

–tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.mivel az uniós korlátozó intézkedések – közkeletű nevükön „szankciók” – az elmúlt két évtizedben az EU külkapcsolati eszköztárának szerves részévé váltak: jelenleg 34 országgal szemben több mint 40 korlátozó intézkedés van érvényben, melyek közül számos az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozatok közvetlen végrehajtását szolgálja;

B.mivel az országspecifikus szankciók mellett az EU a vegyi fegyverek elterjedése és használata ellen a közelmúltban horizontális korlátozó intézkedéseket, illetve a terrorizmussal szembeni fellépés érdekében különös intézkedéseket is bevezetett;

C.mivel a hatályos uniós szankciók egyaránt vonatkoznak állami és nem állami szereplőkre, így például a Dáisra és az al-Kaidára;

D.mivel a becslések szerint az EU országspecifikus szankcióinak kétharmadát az emberi jogok és a demokrácia védelmében vezették be;

E.mivel az Európai Parlament több alkalommal is szorgalmazta az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók átfogó uniós rendszerének létrehozását (melyet a kezdetekkor átfogó uniós Magnyickij-listának is neveztek);

F.mivel néhány országban – többek között az Egyesült Államokban, Kanadában, Észtországban, Litvániában és az Egyesült Királyságban – immár elfogadásra kerültek külön szankciórendszerek az emberi jogok tekintetében; mivel az egyesült államokbeli jogszabályok nem rendelkeznek bírósági felülvizsgálati eljárásról;

G.mivel a holland kormány 2018 novemberében megbeszéléseket kezdeményezett az uniós tagállamokkal az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók uniós szintű rendszerének politikai megvalósíthatóságáról; mivel a Tanácsban munkacsoporti szinten jelenleg is tartanak az előzetes megbeszélések;

1.felszólít az Unió egészére alkalmazandó szankciók önálló, rugalmas és reaktív rendszerének mielőbbi létrehozására, amelynek jóvoltából szankciókkal sújthatók a súlyos emberi jogi jogsértésekért felelős vagy az azokban – a világon bárhol – részt vevő magánszemélyek;

2.határozottan úgy véli, hogy egy ilyen rendszer az Unió meglévő emberi jogi és külpolitikai eszköztárának értékes kiegészítése lenne és erősítené az Unió szerepét mint globális emberi jogi szereplő, különösen az áldozatoknak és az emberi jogok védelmezőinek világszerte nyújtott támogatása terén;

3.szilárdan hisz egy ilyen rendszer potenciális hatékonyságában, valamint abban, hogy az képes befolyásolni az érintett magánszemélyek és a szervezetek magatartását, illetve hogy annak köszönhetően, hogy felhívja a figyelmet azokra a helyzetekre, amelyek veszélyt jelentenek a demokratikus ellenzék aktivistáira és az emberi jogok védőire nézve, potenciális elrettentő hatással és szimbolikus jelentőséggel bírhat;

4.óvatos optimizmussal kíséri figyelemmel a tanácsi szinten e témában folytatott előzetes megbeszéléseket; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy tanúsítson építő jellegű és proaktív megközelítést e folyamat kapcsán, és elvárja, hogy az alelnök/főképviselő rendszeres tájékoztatással szolgáljon a megbeszéléseken elért eredményekről;

5.hangsúlyozza, hogy a rendszernek lehetővé kell tennie a korlátozó intézkedéseket, nevezetesen a vagyonbefagyasztást és az uniós beutazási tilalmakat olyan személyekkel vagy szervezetekkel szemben, akik vagy amelyek felelősek az emberi jogok súlyos megsértése vagy az azokkal való visszaélés tervezéséért, irányításáért vagy elkövetéséért vagy részt vesznek e tevékenységekben, támogatják, finanszírozzák azokat vagy hozzájárulnak azokhoz; felhívja a Tanácsot, hogy a határokon átnyúló jogsértéseket vonja be a rendszer alkalmazási körébe;

6.ragaszkodik ahhoz, hogy a rendszernek összhangban kell lennie a meglévő uniós politikákkal, valamint a meglévő országspecifikus és horizontális korlátozó intézkedésekkel, és ki kell egészítenie azokat; e tekintetben kitart amellett, hogy az új rendszer nem helyettesítheti a jelenlegi országspecifikus intézkedések emberi jogi szempontjait; továbbá úgy ítéli meg, hogy bármely jövőbeli rendszernek teljes mértékben ki kell egészítenie a szankciók jelenlegi nemzetközi keretét, és azzal maradéktalanul összhangban kell állnia, különösen az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa vonatkozásában;

7.hangsúlyozza, hogy a rendszernek jogilag stabilnak kell lennie, és teljes mértékben tiszteletben kell tartania a lehető legmagasabb szintű normákat az érintett magánszemélyek vagy szervezetek megfelelő eljárási jogainak védelme és tiszteletben tartása tekintetében; e tekintetben kitart amellett, hogy a magánszemélyek jegyzékbe vételére és jegyzékből való törlésére vonatkozó határozatoknak egyértelmű és határozott kritériumokon kell alapulniuk az alapos bírósági felülvizsgálat biztosítása érdekében;

8.hangsúlyozza, hogy a büntetlenség elleni küzdelem érdekében az Unió és tagállamai által tett valamennyi erőfeszítés elsődleges céljának továbbra is a súlyos emberi jogi jogsértések elkövetői hazai vagy nemzetközi joghatóságokon keresztül történő büntetőjogi felelősségre vonásának kell lennie; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az emberi jogi jogsértések elkövetőinek felelősségre vonása az államok alapvető feladata;

9.figyelmeztet arra, hogy a rendszer politikai legitimitása nagymértékben attól függ majd, hogy a Tanács a jegyzékeket képes-e kizárólag emberi jogi megfontolások alapján, geostratégiai vagy egyéb szempontokra való tekintet nélkül elfogadni; e tekintetben arra ösztönzi a Tanácsot, hogy az ilyen jellegű jegyzékek összeállítása céljából vegye fontolóra a minősített többségi szavazás alkalmazását;

10.úgy véli, hogy a rendszernek lehetővé kell tennie az állami és nem állami szereplők, illetve szervezetek egyénenként való megcélzását;

11.elvárja, hogy a rendszer keretében végrehajtott majdani jegyzékbe vételek szilárd bizonyítékokon és kizárólag nyílt forrásokból származó – többek között civil társadalmi szervezetek által szolgáltatott – információkon alapuljanak; elvárja, hogy egyértelmű és közvetlen kapcsolat álljon fenn a jegyzékbe való felvétel és az elkövetett bűncselekmény között;

12.úgy véli, hogy az új rendszernek egyfelől azon elkövetőkre kell összpontosítania, akik vagy amelyek közvetlenül összefüggésbe hozhatók az elkövetett bűncselekményekkel, így például a biztonsági erők vagy a bírói testületek tagjaira, másfelől pedig azt is lehetővé kell tennie, hogy a parancsnoki lánc legmagasabb rangú tagjait is – adott esetben – jegyzékbe lehessen venni;

13.meggyőződése, hogy a jogsértések egy szűk körét, például a kínzásokban, az erőszakos eltüntetésekben, az emberkereskedelemben és a politikai bebörtönzésekben való közvetlen közreműködést prioritásként kell kezelni; felszólít arra, hogy a például konfliktust szító fegyverkereskedelmi szerződésekre, nagyarányú földszerzésekre, illetve kiterjedt környezetpusztításra visszavezethető súlyos emberi jogi jogsértéseket üzleti tevékenységeikkel közvetlen módon elősegítő magánszemélyekre is alkalmazható legyen a szóban forgó szankciórendszer;

14.felhívja a tagállamokat, hogy a szankciórendszer létrehozása esetén gondoskodjanak annak megfelelő végrehajtásáról és érvényesítéséről; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Bizottságot, hogy különítsenek el megfelelő forrásokat és összpontosítsanak kellő szakértői erőforrást az újonnan létrehozott rendszer végrehajtásának nyomon követésére, és fordítsanak kiemelt figyelmet a jegyzékbe vételek Unión belüli, valamint érintett országokbeli nyilvánosságra hozatalára;

15.felszólít az európai ombudsman megbízatásának az uniós szankciórendszerekre, többek között az emberi jogi szankciórendszerre történő kiterjesztésére, vagy alternatív lehetőségként az uniós szankciórendszerekkel foglalkozó külön ombudsmani hivatal létrehozására;

16.kitart amellett, hogy a Parlamentnek szigorú felügyeletet kell gyakorolnia a Tanács e majdani rendszer keretében hozott intézkedései felett, különösen a jegyzékbe vételre vonatkozó kritériumrendszer meghatározása és módosítása, továbbá a jegyzékek módosítása tekintetében;

17.elismeréssel adózik a civil társadalmi aktivisták egyéni elkövetőket célzó szankciók bevezetését támogató fáradhatatlan erőfeszítései iránt; javasolja egy uniós szintű tanácsadó bizottság felállítását, amely szakértőkből és a civil társadalom képviselőiből állna, és hozzájárulna az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók jövőbeli rendszeréről szóló, folyamatban lévő tanácsi vitákhoz; ragaszkodik ahhoz, hogy az e bizottsággal folytatott szoros együttműködés bármely majdani rendszernek részét képezze;

18.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint az Európa Tanács főtitkárának.

Utolsó frissítés: 2019. március 11.
Jogi nyilatkozat-Adatvédelmi szabályzat